Ha Magyarország nem eredzti szélnek seregét az I Világháború után akkor jó eséllyel a románok nem szállják meg Magyarországot a Tiszáig?

Vesztes csaták, háborúk hazatérő katonáit ritkán szokás vállon hurcolni az utcán, erre jó példa volt a vietnami háború veteránjainak kálváriája az Államokban.

Az a sereg morálisan is föld alatt volt.

#10 és #11 Ez valóban igaz lehet a vesztes seregekre.

Csakhogy hol is vesztettünk?

Az ország határain belül nem húzódott front! (Talán még a háború alatt sem sok, ami sűrűn lakott területeket nagyvárosokat nem is érintett!)

A másik fél nem szenvedett pont ugyanannyi ideig és ugyanannyit?

Az ő katonáik és lakosságuk is ugyanúgy demoralizálva volt, elegük volt!

Mi okunk lett volna így "jobban" feladni mint az ellenfelek?

Mi volt a különbség? Ez a nagyon jó kérdés!

#6 wad

"A fegyverletétel utáni bevonulások nem ad hoc történtek, meg volt az már szépen előre tervezve. Ki tudja, a megállításuk milyen véres harcokkal járt volna."

És ki és mikor és hogyan tervezte volna meg?

Ha a lakosság tudta volna mi lesz az eredmény vagy mi következik a fegyveresek/ex-katonák nélkül is ellenállt volna!

És igen volt ahol véresebb volt, de nem is lett ilyen súlyos büntetésük!

Pont a török példa az ami ezt igazolja.

"A történelem folyamán voltunk legalább annyira pechesek mint hülyék."

Ez sajnos igaz.

"És ki és mikor és hogyan tervezte volna meg?"

Meglepne, ha ez már nem lett volna minimum esetleges tervként előkészítve.

Minden hadvezetés gyárt előre haditerveket a legkevésbé valószínű forgatókönyvekhez is.

"Mi volt a különbség? Ez a nagyon jó kérdés!"

ja, én nem tudtam, hogy a győztes hatalmak katonáinak is azt mondták, ezt a háborút elvesztettük.

Kiváló példa mai állapotainkra az itt adott válaszok jelentős része. A történelem és a valóságos erőviszonyok, érdekek ilyen mértékű nem ismerése bárhová vezethet, de jóra soha.

Ma Károlyit divat ócsárolni. Főleg olyanok részéről, akik semmit sem tudnak róla. Pedig mindössze azt kellene megvizsgálni, miért mikor és lett ő a miniszterelnök, kinek és miért adta a hatalmat, mi történt utána é miért. Ha még valaki Vix úr áldásos tevékenységét is képes megvizsgálni, na az már maga a csoda. Mert draszikusan jól megértené a történések okát.

És akkor még egy alapvető dolgot meg se néztünk. Nevezetesen, hogy miért volt jó az Osztrák-Magyar monarchia a nyugati nagyhatalmaknak a háború előtt, és miért nem volt jó utána. Mert ehhez a mi háborús szerepünknek nagyjából nulla köze volt.

Ezzel szemben a nagypolitikának egyetlen szempontja van, mégpedig az egyensúly. A Szovjetunió létrejötte alapvetően változtatta meg az európai helyzetet, az pedig hab volt a tortán, hogy a nagy francia nacionalizmusnak (meg angol és USA-beli áldemokráciának) kedvezett a(z amúgy szövetséges) cseh és román vezetők duruzsolása. Azt meghallották, mert meg akarták hallani. Apponyit nem akarták, tehát ne mis hallották.

A napi cselekmények alakulásában talán volt szerepe a magyar állapotoknak. Azonban a végső döntéshez a nemzetközi helyzet adott alapot, az eredeti Magyarország felállásának semmi esélye nem volt 1918 után soha.

Az mondjuk tény, hogy Trianonnál nem követeltük valami harciasan a területeink megmaradását, sőt.

Mindennek a politikiai hátterét mai szemmel nem biztos, hogy elég mélységben át lehet látni.

Egy sommás "hülyék és pipogyák voltunk" vélemény valószínűleg nem teljesen jogos.

"A magyarokból ez jó régen kihalt."

Hát jó régen, mert az egész történelmünkben ezernyi példa van az összefogás hiányára.

Széthúzásra meg van dögivel.

De mondom, én a teljes háttér ismerete nélkül nem ítélkeznék.

Bizonyára vannak olyan okok is, amit már sosem tudunk meg.

Igazából van abban valami, hogy 4 év háború után a hadsereg kimerült, örültek, hogy hazatértek a frontokról, sokan egyszerűen hazamentek.

Viszont ott van a török ellenpélda, ők hasonló szituációban mégis meg tudták védeni Kis-Ázsiát a felosztásról.

És ott van az is, hogy a Rongyos Gárda és a hasonló alakulatok a Károlyi-kormánytól semmilyen támogatást nem kaptak, sőt, még akadályozták is a tevékenységüket. Ez nettó hazaárulás, a pacifizmus és a hadsereg leszerelése egy olyan történelmi helyzetben, amikor minden oldalról támadják a hazát, az megbocsáthatatlan bűn, akkor is, ha 4 év háború után voltunk.