A Trianoni "békeszerződésben" miért csak Magyarországot büntették?

2-es!

Világháború volt, és az első!

Gondolkozz már egy kicsit!

Mert a trianoni diktátum Magyarország feldarabolásáról szólt. Ausztria kivételével azok az országok, akik kaptak a területeiből, mind az antant szövetségesei voltak. Az antant ezeknek területeket ígért még a háború alatt, amennyiben segítenek legyőzni a központi hatalmakat. Tehát az antant számára mi voltunk a vesztes fél, a többiek pedig a győztesek oldalán állók.

Ausztria azért kapta meg Burgenlandot, mert ott hamar létrejött egy polgári demokratikus kormány, és ezek tárgyalóképes félként jelentek meg Párizsban, így jobban tudták az osztrák érdekeket képviselni, mint mi magyarok, akik eközben a tanácsköztársasággal sz@rakodtunk, akiket az antant nem ismert el... Később pedig előretört a szélsőjobboldaliság, a fehérterror, ami szintén nem tetszett az antantnak. Az a lényeg, hogy itt alig lehetett egy legitim kormányt felállítani, ami képes békét kötni, lezárni a hadi helyzetet, így a magyar fél érdekérvényesítő képessége nagyon csekély volt Párizsban. Sajnos.

Négyes, ez teljességgel nem igaz. Gróf Apponyi Albert nevéről talán még nem hallottál? Szónoki képessége igen jeles volt, s rengeteg indokot hozott és érvet a békeszerződés ellen, de mindegyike süket fülekre talált.

Mellesleg voltak még békék, pl Németországból is vágtak le részeket, de közel sem olyan mértékben mint nálunk.

#4 vagyok.

A kérdés a trianoni békediktátumról szólt, így én arról írtam, és nem Németországról, Törökországról, Bulgáriáról, Ausztriáról stb. Velük más helyeken és más időpontokban íratták alá a békéket.

Egyébként azt se vegyük figyelmen kívül, hogy ha már megemlítettem ezeket az országokat, velük (többnyire) hamarabb is íratták alá a békét, Ausztriával pl. 1919-ben (Szent-Germainban). Pont azért, mert az osztrákoknál hamarabb konszolidálódtak a belpolitikai viszonyok, így Ausztria-Magyarország viszonylatában inkább Ausztria felé döntöttek a győztesek területi kérdésekben... A többi győztes országok felé pedig azért amputáltak le belőlünk olyan sok területet, mert egyrészt már megígérték nekik a háború alatt is, másrészt pedig Magyarország peremterületei nemzetiségi többbségűek voltak, ellentétben pl. Németországgal... Ezért várható volt, hogy a magyar területi veszteségek sokkal nagyobb arányúak lesznek, sajnos. Egy olyan országban, ahol a magyarok aránya csak 54%-os, nem is nagyon számíthattunk másra. Az más kérdés, hogy a létrejövő Csehszlovákia, SZHSZ Királyság stb. országok nemzetiségi arányai sem voltak sokkal jobbak. Tehát én nem a béke igazságtalanságát kérdőjelezem meg! Mert a legnagyobb szemétség volt ez, amit eddig a magyarság ellen elkövettek a történelemben.

1919-ben nálunk még nagyban dühöngött a bolsevizmus, utána meg a fehérterror, és alig tudtunk egy legitim kormányt összeütni... Persze nem azt mondom, hogy ez a mi hibánk, hiszen a román-cseh-szerb megszállók a nyakunkon voltak, a gazdaság romokban hevert, az ország ki volt vérezve, és a megszállók egyáltalán nem tartották be az antant előírásait (demarkációs vonalak stb.), hanem szabad prédának tartották az országot. Szóval a velünk kötött béke eléggé igazságtalan volt és egyoldalú...

Azt is látni kell, hogy igazából a béketervezet már azelőtt elkészült, hogy a magyar fél látta volna. Lehet itt jönni Apponyival, de ez az egész már nem egy emberen és a szónoki képességein múlt :D Nekünk csak alá kellett írni a békediktátumot, érdemi beleszólásunk nem volt a dologba, csak véleményezhettük.

Apponyi Albert gróf elő is adta a magyar véleményt, nyugi, hallottam a nevéről :D A beszédet nyugtázta az antant, de érdemileg ez már nem döntött el semmit. Nem kérdőjelezem meg Apponyi szónoki képességeit, de azt is látni kell, hogy az antant képviselőinek eléggé unszimpatikus figura volt, mert az arisztokrata kiállása, kékvérűsége inkább az adott helyzetben ilyen anakroisztikus pökhendiséget sugárzott (ez nem az én véleményem, de az antant így látta!), és ugyebár Magyarország területi sérthetetlensége mellett kardoskodott,az ezeréves magyar határokról beszélt, gazdasági-politikai ezer éves egységről, ami igazából tényleg anakroisztikus érvrendszer volt az adott helyzetben. Sokkal jobb lett volna, ha inkább azt hangsúlyozza ki, hogy legalább a magyar többségű területek maradjanak meg. Persze én nem hibáztatom ezért, mert történelmi távlatokból nem szabad megítélni embereket, de jobb döntés lett volna, ha inkább Teleki Pál lett volna a magyar delegáció vezetője.

(Amúgy Apponyi megemlítette a nemzetek önrendelkezését, és felvetette, hogy népszavazás döntsön inkább a területek hovatartozásáról, de a beszédének nem ezen volt a hangsúlya). Ennek eredményeképpen kaptunk is egy kísérőlevelet a békediktátum mellé, amelyben az állt, hogy adott helyzetben akár felül is lehet majd vizsgálni a határokat. De ebből soha nem lett semmi... amolyan kamu duma volt az antant részéről.

Egyébként a franciákat nem érdekelték Wilson pontjai az önrendelkezésről, olyan határokat húztak, hogy gazdaságilag-politikailag a győzteseknek kedvezzenek, és hogy Németország és szövetségesei (köztük Magyarország) minél rosszabbul járjanak. Ebben az etnikai hovatartozásnak nem volt szerepe, nem érdekelte a győzteseket a nemzetek önrendelkezése (csak ha a győztesekről volt szó :D)

Ez azért volt, mert az amerikai diplomácia belpolitikai okokból ekkor már visszavonult Párizsból, és még a Népszövetségbe sem lépett be USA, aminek a felállítását ők maguk kezdeményezték. Clemenceau pedig azt vallotta, hogy a veszteseket addig kell facsarni, mint a citromot, hogy még a magok is kijöjjenek belőlük. És ez a politika is érvényesült, megteremtve azokat a feszültségeket Európában, amik a második vh-ba torkollottak. Igazából lehet itt szidni a nácikat, Hitlert, hogy kirobbantották a második világháborút, de a fő hibás Clemenceau és a francia nagyhatalmi politika volt a maga öncélúságával és igazságtalanságával.

Először is, ahogy már előttem is írták: a trianoni békeszerződés csak Magyarországra vonatkozott, a többi országgal máshol kötötték a szerződést, a nevük is más (az egyes országokkal külön tárgyalták a szerződéseket, ezért például a megkötés időpontja is eltér.

[link]

Annak az oka, hogy Magyarországot ilyen súlyosan érintette a szerződés, elsősorban az ország etnikai összetételében rejlik. Az 1910-es népszámlálás szerint (ez volt az utolsó népszámlálás a Monarchia területén, a világháború utáni adatokra ez alapján tudunk következtetni) a Magyar Királyság népességének (Horvátországot is beleértve) csak a fele volt magyar, Horvátország nélkül is csak 54 %-a (pedig a 19. században jelentősen nőtt a magyarság aránya). Ráadásul jelentős területeken szinte egyáltalán nem, vagy csak jelentős kisebbségben éltek magyarok. Bár a kiegyezés után megalkotott kisebbségi törvény az egyik (ha nem a) legmodernebb volt akkor Európában, sajnos sokszor nem tartották be. Emellett a magyar többség a kisebbségek területi autonómiára vonatkozó igényeit sem teljesítette.

[link]

[link]

Hozzá kell tenni, hogy ez a jelenség az egész Monarchiára igaz volt, és az Osztrák Császárság is levesztette területei jelentős részét (Galícia, Csehország, Dalmácia), ugyanakkor ezek általában jóval kevésbé kötődtek ténylegesen Ausztriához, mint az elcsatolt magyar területek hozzánk.

Ezzel szemben Németország például egységes nemzetállam volt már akkor is a háború előtt is többségében németek alkották a lakosságot, néhány kisebb területtől eltekintve.

Törökország a Sévres-i szerződés alapján a korábbi területeinek még nagyobb részét elvesztette - volna (igaz ezek jó része arab-lakta terület volt). Azonban nem fogadták el a békeszerződést, harcba kezdtek a török többségű területek visszaszerzéséért (Kemal Atatürk vezetésével), ami sikerrel is járt. ezzel szemben a magyar próbálkozások az elvesztett területek visszaszerzésére (a tanácsköztársaság alatt) csak átmeneti eredményekkel jártak, végül a csapataink veszítettek a túlerő ellen, a románok még Budapestet is elfoglalták.

[link]

Az is igaz, hogy a környező új, vagy épp a háború után megerősödő államok eléggé vérszemet kaptak, részben az antant háború alatti ígéretei miatt, amivel harcra akarta őket bírni (a románoknak például a Tiszáig az összes területet odaígérték). A szomszédos államok igyekeztek a fontosabb stratégiai pontokat (például vasútvonalakat) megszerezni. A franciák is támogatták őket ebben, hiszen így az ő szövetségi rendszere erősödött meg Közép-Európában. Ezért lehet, hogy a kevert nemzetiségű terültek mind a szomszéd országokhoz kerültek, sőt a színmagyar területek egy része is. (A legnagyobb színmagyar terület, Székelyföld esetében pedig a földrajzi távolság miatt - sajnos - lényegében esélytelen volt, hogy Magyarország része maradjon.)

Végül az is igaz, amit szintén írtak már korábban is, hogy a magyar érdekérvényesítő képesség lényegesen rosszabb volt, mint a többi vesztes országé (minket képviselő nagy kvalitású, remekül felkészült küldöttség ellenére is). Hiszen a tárgyalások alatt többször polgárháborús állapotok voltak, illetve egy ideig a kommunisták voltak uralmon, akiket az antant nem akart támogatni (az antant erői közvetve és közvetlenül is részt vettek az oroszországi polgárháborúban a fehérek oldalán). Horthy pedig csak azután tudott bevonulni Pestre, hogy a románok elfoglalták - ez semmiképp nem javította a tárgyalási pozíciónkat.

Kedves kérdező!

Röviden: a vesztes országokkal más-más, Versailles-környéki palotákban kötöttek békét. Magyarországgal a trianoni kastélyban folytak a tárgyalások, s erről kapta a nevét is.