Miért ítélik el azt, ha egy ember hatalomra vágyik? Mi a kivetnivaló ebben?

Miért, szerinted ha egy embert kizárólag az ösztönei vezérelnek, akkor az felmenti minden nemű bűn alól is? Ha véresre erőszakolok egy tizenegy éves kislányt, mert az ösztönök vezéreltek, akkor nincs semmi baj tulajdonképpen?

Pont ez különbözteti meg az embert az állattól. Hogy ösztönök helyett gondolkodunk.

Érdekes, nekem sosem voltak ilyen ösztöneim, pedig ember vagyok.

És hogy miért ítélik el? Gondolkodj egy kicsit, te mit szólnál hozzá ha veled bánnának úgy, ahogyan te bánnál másokkal ha hatalmad lenne, talán leesik majd!

Bizonyos szintig elfogadható ha valaki inkább fölérendelt akar lenni mint alárendel, hiszen esetleg szükség is lehet elhivatott vezetőkre.

Ha konkrétan hatalmaskodni, uralkodni akar mások felett az már kevésbé.

Ha ugyanerre beteges mániás szinten vágyik az viszont már visszataszító.

Nem felejtettél el valamit?

Pl. hogy az ilyen embererek általában erőszakosak, mértéktelenek, gátlástalanok, hiányzik belőlük a többi ember iránti tisztelet, stb.

Tipikus példányok: Néró, Sztálin, Hitler, stb.

Hát tényleg, nincs ebben semmi kivetnivaló. (???)

Az érvelésed - kissé szofisztikusabban és főleg elfedve leginkább a neoliberalizmus egyik fő jellemzője.

Az ember rendkívül fontos alaptulajdonsága a versenyszellem, ennek szélső vonulata, a korlátlan hatalom. Ugyanakkor az embernek legalább ennyire fontos tulajdonsága, hogy társas lény, mégpedig jellemzően egyszerre többféle csoportban él. A csoport léte alapvető az ember működésébe és fennmaradásában is. Ebből vezethető le az ember joga a normális létezéshez, és ezzel ekvivalens, csak más megfogalmazású jellemzője, a felelősség.

Az emberi működés tartósan és stabilan egyensúlyban lehetséges, ami a felelősségteljes versenyszellemet jelenti, ahol a verseny és érdekérvényesítés egyensúlyban van más ember hasonló jogával. Ennek a megsértése nem morális kérdés, hanem a létezés veszélyeztetése. Ezt mutatja minden társadalom fejlődése is, ahol diktatúrák voltak (amelyek a diktátor korlátlan érdekérvényesítését, hatalmát, versenylehetőségét jelentik) azok mindig véres véget értek, hogy új struktúrákban újratermelődjenek. Az emberiség története a hatalom megnövekedése, majd ennek egy másik érdek általi megtörésének története.

A matematikában ismert jelenség, hogy stabilitás egyensúlyban van, az egyensúlyból való kitérések a perturbációk, amelyek, ha elérnek egy bizonyos mértéket, az egyensúlyt végleg felborítják (nincs visszatérés a stabil állapotba), ez az ember esetében a kipusztulást (vagy drasztikus megsemmisülés utáni, drasztikusan mélyebb helyzetből való újraépülést) jelent.

E tapasztalatból kiindulva, értelmes ember (elutasítva az emberi faj megsemmisülését) egyensúlyt kíván fenntartani, így nem elítéli a hatalomra vágyást, hanem megakadályozza bizonyos ponton túli terjeszkedését.

Azért ítéllek el, mert nem csak vágysz a hatalomra, hanem gyakorolni is akarod.

Azt meg már én nem akarom, hogy a hatalom belepofázzon az életembe, és megmondja, hogy hová szabad internetezni és hova nem. És mit szabad gondolni rólad és mit nem.

És eltakarítanád azt a blogot, amiben kritizállak.

De én ezt nem akarom!

Bölcs ember nem vágyik és nem tör hatalomra, de ha hatalmat adnak a kezébe azzal megfelelő tudással és hozzáállással bánik.

Továbbá nem ragaszkodik a hatalmához.

Akiben dúl a hatalomvágy nem érett arra hogy hatalma legyen.