"Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. " Miért? Mi értelme jót tenni az ellenséggel?

Becsület nélkül egy darabig többre lehet menni.

De van, akinek a becsület nem morális kérdés, mert a becstelenséget nem bírja a gyomra.

Erőszak erőszakot szül, bosszú pedig bosszút. Gondolom egyikünk sem akar egy olyan világban élni, amit egy véget nem érő erőszakspirál jellemez.

Azzal egyetértek, hogy vannak emberek, akiknek fel kell mutatni a STOP-táblát, akár erőszakkal is. A lényeg viszont az, hogy ez lehetőleg ne menjen túl az önvédelmen, ne legyen belőle bosszúhadjárat.

Ez nem álszentség, ez idealizmus.

Az az elv, hogy a szelídség és becsület "fertőző" és megváltoztat mindenkit, a jó mást is jóvá tesz.

Meg benne van az a jézusi jámborság, hogy akárki tesz rosszat, csak Istennek van joga érte büntetni.

Ez némiképp szemben áll azzal, amikor Jézus szó szerint kiverte az árusokat a templomból.

Összességében, szerintem a Bibliában mindenre lehet idézetet találni, aztán meg az ellenkezőjére is.

:)

Rövid távon lehet, hogy becstelenséggel többre mész: amíg ki tudod használni azt, amit az emberiség MÁR felépített, EGYÜTTES munkával.

De előremenni, tovább fejlődni csakis együtt lehet, ennek pedig a feltétele az, hogy EGYÜTT oldjuk meg a problémákat! Tehát az a jó, ha együtt tudunk élni!

Amúgy, a kérdésedre: lehetséges, hogy nem is az ellenségem, csak félreértett valamit. Ha elsőre jó szándékkal fordulok felé, az csökkenti az erőszakot, és esetleg megoldhatja a problémát.

#2-#3 csak szólok, hogy ez így nincs a Bibliában. Urban legend, hogy ezt Krisztus mondta, vagy hogy így benne lenne

4-ben a válasz, hogy miért van ilyen szemlélet: "az úgy kezdődött, hogy visszaütött" kocsmai csihi-puhi és annak szofisztikált változatainak LEÁLLÍTÁSÁRA szolgált. A megfelelő helynél az van hogy arcul ütnek jobbról, tartsd oda a balt is (kb. nincs időm most az idézetet kikeresni) - ez a kevésbé harcos megoldása annak a keleti harcművészeti fogásnak, hogy nem áll ellent keményen hanem elhajlik, és a támadó a saját erejével önmagát győzi le:D

Szt Ágoston elemzi ezt valahol (szintén nincs időm a pontos helyet megadni), hogy ha másodszor is megüt, nem kell tovább "odatartani", mert Krisztus nem azt akarta, hogy szétverjék a követőinek a képét, hanem ezt a fent említett folyamatot akarta leállítani. TS

#6: addig oké, hogy a kenyeres példa hibás.

Viszont a két arcfél odanyújtásának magyarázata kicsit követhetetlenre sikeredett, kifejtenéd pontosabban?

József Attila verse jut erről eszembe:

Két hexameter

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Az egész társadalmunk, civilizációnk attól hatékony, hogy kooperálunk. Persze a versengés néha elkerülhetetlen, illetve sokan vannak, akik rövidlátóan az egyéni érdekeik mentén áthágnak bizonyos mélységig erkölcsi szabályokat, de ettől még a kooperáció jobb, mint a versengés.

Az ember nem csak egyén, individuum, hanem egy nagyobb egység része. Kvázi sejtje az emberiségnek, a hazájának, a korszakának, a nemének, az életkorának, a hitének, a világképének. De az ember inkább gondol magára individuumként, pont ezért erősítette a legtöbb filozófia és vallás azt a szemléletet, hogy gondolj magadra úgy, mint egy nagyobb egység részére. Ha a testedben a sejtek egymással kezdenek el háborúzni, az nem sok jót jelent a számodra. És mivel ők a te részeid, így az ő számukra sem jelent túl sok jót. Marcus Aurelius úgy fogalmazott, hogy ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos. Hozzáteszem, lehet, hogy rövidtávon valami hasznosnak tűnik neked úgy, hogy a társadalomnak, a többi embernek az rossz, de a társadalom belőled is áll, tehát ami a társadalomnak rossz, az neked is rossz.

Ezért vannak erkölcsi szabályaink. Minden erénynek van pozitív és negatív elhajlása. Például a bátorságnak nem csak a gyávaság, de a vakmerőség is ellentéte. A pontosságnak nem csak a pontatlanság, de a szőrszálhasogatás is. Persze ha a mérleg nagyon egy irányba billen, néha kicsit túlozni kell ahhoz, hogy a mérleg a helyes egyensúlyba álljon be.

Egy olyan társadalomban, ahol túl sok a versengés, ott az erőltetett kooperációt kell hangsúlyozni. Senki sem fogja 100%-ig elérni, de néhányan elérik a helyes egyensúlyt. Ha az emberek túlságosan individuumként tekintenek magukra, ott a közösségtudatot kell hangsúlyozni. Ha túlságosan birkanyájként viselkednek, akkor meg az individuumot. Persze egyik sem igaz, az ember egyszerre individuum és a társadalom sejtje.

Igen, ha mindenkit kenyérrel dobálsz vissza, ha kővel dobálnak, az bárgyúságnak tűnik elsőre. De ha csak néhanapján hajlandó vagy egy agresszív megnyilvánulás ellenében kooperatív módon reagálni, akkor lehet, hogy kicsit békésebb lesz a világ. Aztán persze lehet, hogy nem, de akkor sem feltétlenül a kővel való visszahajigálás a legjobb megoldás. De szerintem van egy mélyebb megfejtése is ennek a mondásnak, ez pedig az, hogy emelkedj felül azon, hogy megdobáltak-e, kővel dobáltak-e meg, mindez hagyja érintetlenül az érzelmeidet, és továbbra is folytasd azt az utat, amit helyesnek tartasz. A szeretetednek ne legyenek feltételei holmi csip-csup érzelmi kirohanások, érts meg a másik indítékait. Ő is jót akar, csak szűklátókörűségéből kizárólag magának akar jót. Mutass jó példát, hogy nem csak így lehet nézni a világot, lehet egy magasabb, objektívebb perspektívából is. (Jó, azért tényleg figyelj, nehogy átess a ló tulsó oldalára, és valaki aztán kenyérbányának használjon.)

~ ~ ~

Lehet persze etikátlanul is élni. De nem hatékony. Lehet, hogy te kihasználod a barátaidat, ismerőseidet, esetleg meglopod, elárulod őket. Rövidtávon lehet, hogy még kifizetődőnek is tűnik. Csak ők sem hülyék, el fogják kerülni a társaságodat, vagy legalábbis megtartják a két lépés távolságot. Hosszútávon előfordul, hogy bajba kerülsz, segítségre lenne szükséged, és akkor fizeted meg a kamatot, mert nem lesz senki, aki áldozatot hozna érted.

Nagyobb léptékben meg… A zsarnokok ritkán halnak természetes halált.

~ ~ ~

A kérdésed erősen provokatív. Két eset lehetséges. Vagy valamilyen sérelem ért mostanság, és ezért hallatszik ki a hangvételedből ez az éles cinizmus. Nem jó. Pont erre tanít Jézus is. Ateistaként is azt kell mondanom, hogy helyesen. Az embernek vannak érzelmei. Ezek sokkal változékonyabbak, labilisabbak, manipulálhatóbbak, „butábbak”. Meg van az embernek egy racionális énje, ami képes objektíven, hosszútávú következményeket is mérlegelve döntéseket hozni. Soha nem jó, ha az érzelmek határozzák meg a racionális gondolkodást, ha az érzelmek hitetik el veled, hogy egy alapvetően érzelmi indíttatású reakció mitől logikus. Az a jó, ha a ráció áll az érzelmek felett, és az elveid, világképed, értékrended objektíven határozzák meg az érzelmi állapotodat, ha minél szélsőségesebb esetekben is hű tudsz maradni önmagadhoz, ahhoz, ami helyes, igazságos, ha meg tudod őrizni a hidegvéred, nyugalmadat, derűdet. Megint Marcus Aureliust idézem: „Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha viszont a rossz érzés oka a lelkedben rejlik, ki akadályozhatná meg, hogy felfogásodat helyesbítsd? Ugyanígy, ha az bánt, hogy nem teheted azt, amit helyesnek ítélsz, nem okosabb-e fokozott erővel tevékenykedni, mint bánkódni?”

Persze ehhez nem kell bárgyú birkává válnod. Akár halálos harcot is lehet higgadtan, hidegvérrel vívni. Ha más lehetőség nincs, akkor ez is lehet egy út. De ez is rációból és ne az érzelmek mentén történjen. Sok példát lehetne hozni erre is különböző könyvekből, filmekből, hogy lehet két ember úgy ellenség, akik bár tudják, hogy halálos küzdelem vár rájuk, mégis képesek a másik embert tisztelni, a másik emberrel emberségesen viselkedni.

A másik lehetőség, hogy valójában te is úgy gondolod, hogy amit írsz, az a helyes út, és csak önigazolást keresel, mert a lelkiismereted apró megmaradt morzsáját is el akarod hallgattatni. Nos akkor sokat nem segíthetünk, vannak pszichopata alkatú emberek is, és ezen pár mondattal aligha lehet segíteni.

~ ~ ~

Gondold végig, és nézd az érem másik oldalát. Mik azok a tulajdonságok, amiket értékelünk másokban? Amiért pozitív példaként tartunk számon száz és ezer éve meghalt embereket mind a mai napig? Hősiesség, önfeláldozás, hazaszeretet, bátorság, bölcsesség, objektivitás, tisztánlátás, kreativitás, segítőkészség, nemeslelkűség, igazságosság. Ha ezen erények egy-egy emberben való tiszta megnyilvánulását pozitív példaként tartjuk számon több száz éve meghalt emberekben, és értékeljük azokban, akik ma is itt élnek közöttünk, akkor ezek jó tulajdonságok kellenek, hogy legyenek, amitől ezek az emberek szerethetőek, fel lehet rájuk nézni, kimagaslanak közülünk. Ha én egy szerethető, kimagasló, tiszteletet érdemlő, jó ember akarok lenni, akkor nekem is ezeket az erényeket kell a magamévá tennem.

Miért tartjuk számon Jézusnak ezt a mondását annyira? Mert szeretnénk, ha mások így viszonyulnának hozzánk. Hogy ha valamilyen félreértés, pillanatnyi sérelem miatt valakit megbántunk, akkor az ne egy permanens háborúba csapjon át, hanem képesek legyenek nekünk megbocsátani, újra – akármilyen elcsépelt ez a szó –, szeretettel fordulni felénk. Szeretnénk, ha minket becsületes emberek vennének körül, akik akkor sem gázolnak át rajtunk, ha ez amúgy rövidtávon a hasznukra lenne. Egyszerűen ilyennek képzelünk el egy jó, nemes embert, és ezt sokra értékeljük másokban. Ergo megfordítva is így van, mi is akkor leszünk jó, nemes emberek, akik méltóak az emberi névre, ha magunk is ezt az attitűdöt igyekszünk a magunkévá tenni.

a sietős beíráshoz a kulcsszó 5-ben: az erőszak. Annak leállításához történt egy kísérlet. (Ha körülnézünk a világban 20010 év után, lehet,hogy egyetértünk: a kísérelt nem sikerült)

A témához nagyon mély elemzés: René Girard műveiben. R. Girard összehasonlító vallástörténész -irodalmi műveken keresztül foglalkozik az erőszak, a bűnbak, a mimetikus vágyelmélettel.

[link]

Nagyon mély és jó, már [részben] végre magyarul is olvasható sok műve, sajnos nem fogom tudni itt elmondani, hosszú. Megfigyelhető - és nagy léleismerők regényeikben működtetik ezt az erőt - hogy az emberek utánozzák egymást (divatjelenség egy felszínes de ismert példa). Girard odáig megy: valójában már a vágyát utánozza az egyik ember a másiknak. És ekkor azonnal beindul a rivalizálás (de hisz én jobb vagyok mint ő - de egyszerre alakul a két félben hatás -ellenhatásként ez az erőpár)- ebből születik az erőszak. Tkp. a megszüntetés a erőszakmentesség - a feltétel nélküli szeretet elvben - a kereszténység egyik vezérfonalát látja Girard. A bűnbak kérdés is nagyon fontos. Hogy mind ez mennyire mélyen érintett társadalmi viszonyokat , hierarchiákat, az mutatja, hogy a Sorbonne professzorát feltáró elméleteivel együtt száműzték nemcsak az egyetemről, az egész országból:DDD