A háborúkban tényleg csak az emberek 15-20%-a húzza meg a ravaszt?

Gondolom ez az átlag megmaradt napjainkra is (hiszen mi változtatta volna meg?). Ennek alapján viszont kijelenthető, hogy a GYK-ra csak elmebeteg agresszív pszichopaták írkálnak, mivel 5 hozzászólóból 5 fejezte ki azt hogy erősen kételkedik a kérdésben leírtak valóságtartalmában.

Vagy a másik lehetőség, hogy teljesen normális emberek járnak ide, viszont a hírben szereplő százalékértéknek pont az ellenkezője igaz: 80-85% az ellenfelet lövi, és csak 15% az, aki szándékosan mellélövöldöz. Legfeljebb.

Egyébként én sem hiszem hogy így lenne, főleg hosszan elhúzódó frontok esetén, hiszen azt azért a leggyépésebb is tudja, hogy minél hamarabb fogy el a túloldalról a lőnivaló, annál hamarabb mehet haza. És miután hónapok óta rostokolsz ezredmagaddal egy sáros gödörben, éhesen, szomjasan, büdösen, fázva, nő nélkül, miközben már félig megevett a tetű a rüh a bolha, aligha hiszem hogy ne tartozna a leghőbb vágyiad közé, hogy végre hazamehess, egy jót fürödhess, egyél és végre ágyban alhass, és inkább szándékosan mellélövöldöznél, hogy még tovább maradhass a sáros gödrötökben.

Régen valóban. A mai katonákat ennek megfelelően képzik. Ezt a videót nézd meg, ha érdekel a téma:

https://www.youtube.com/watch?v=zViyZGmBhvs

A két világháborúban ezt könnyen el tudom képzelni a kényszersorozott katonáknál. A fanatizált önkénteseknél és a hivatásszerűen katonáskodóknál (pl. gurkák) biztosan más arányok lennének, ha erről a kérdésről lehetséges lenne hiteles statisztikát készíteni.

A legtöbb esetben a katonát olyan helyzetbe igyekeznek hozni a parancsnokok, hogy ne legyen más lehetőség, mint harcolni. Jó példa erre a támadó partraszálló katonák helyzete, akiknek nincs esélyük életben maradni, ha nem harcolnak és gyilkolnak. Tömegháborúkban mindig vannak olyan nagy létszámú egységek, akik nem kerülnek ilyen helyzetbe.

De ha belegondolok, hogy pl. a Vichy-Franciaország katonái mennyire lelkesen lőttek (volna) a szövetségesek oldalán támadó francia katonákra...