Filozófia - Mi értelme van az életnek, ha meghalunk?

“Nem lehetne élni, ha nem tulajdonítanánk jelentőséget annak, aminek semmi jelentősége.”

“Miután az ember már rádöbbent egy megrázó és könnyen fölidézhető belátással saját céltalanságára,

felfoghatatlan számára, hogyhogy a többiek még ennyire sem képesek. Kioltani magad oly magától értetődő és

egyszerű tettnek néz ki! Miért hát olyan ritka, miért mulasztja el mindenki? Azért, mert az értelem hiába

utasítja vissza az életkedvet, a cselekvéseket elnyújtó semmi ereje meghaladja minden abszolútumét; ez

magyarázza a halandók hallgatólagos szövetségét a halál ellen; ez a semmi nem puszta jelképe a létezésnek,

ez maga a létezés; ez a minden. És ez a semmi – ez a minden -, bár képtelen értelmet adni az életnek,

mégis arra kényszeríti azt, hogy kitartson abban az állapotban, amiben van: az öngyilkosság-

nélküliségben.”

“Aki még sohasem gondolkodott el önmaga megsemmisítésén, aki még soha nem érzett magában indíttatást, hogy

a kötél, a golyó, a méreg, a tenger segítségéhez forduljon, az nem több ocsmány gályarabnál, a kozmikus

tetemen araszoló féregnél.”

“Az emberek avégett találták ki a jövőt, hogy ne legyenek kénytelenek nevén nevezni a halált.”

“Egyetlen zsarnok sem rendelkezett még akkora hatalommal, mint az a nincstelen jöttment, aki az

öngyilkosságot fontolgatja.”

“A nagy igen a halál igenje. Többféleképpen mondhatjuk ki…

Vannak nappali kísértetek, akik jelen nem levésük martalékaként, félrehúzódva élnek, nesztelenül lépkednek

az utcán, rá se pillantva senkire. Nem honol nyugtalanság a szemükben, a mozdulataikban sem. A külvilág

megszűnvén létezni meghajolnak minden magányosság előtt. Figyelmetlenségüket, elkülönülésüket oltalmazva,

egy be nem jelentett világegyetem polgárai, mely a soha nem hallott emléke és egy bizonyosság fenyegető

közelsége között helyezkedik el. Mosolyuk ezer legyőzött ijedelmet idéz fel, a borzalmon diadalmaskodó

kegyelmet; a dolgok között haladnak, átjárnak az anyagon. Elérték az eredeteiket? Vagy a világosság

forrásait fedezték fel önmagukban? Nincs vereség, nincs győzelem, mely megrendítené őket. Függetlenül a

naptól, beérik önmagukkal. A Halál megvilágosította őket.”

"de a szeretetre nincs, mert a szeretetet nem te irányítod, nem te döntesz róla. "

Mondanál legalább egy dolgot, amit te irányítasz, te döntesz róla?

Az az érzet, hogy te szabadon dönthetsz valamirõl csupán illúzió.

Az ember, akárcsak a természet dolgai, a természettörvényeknek van alávetve. Cselekvéseink nem szabadok: az ember először megismer és azután akar, nem először akar és azután megismer.