Filozófia - Mi értelme van az életnek, ha meghalunk?

A kérdésben van egy rejtett állítás, nevezetesen az, hogy valami csak akkor lehet értelmes, ha örök, ha nem múlandó. Ez az állítás viszont megkérdőjelezhető.

Ha belegondolsz az életben rengeteg dolognak pont az ad értéket, attól lesz kitüntetett, hogy megismételhetetlen, ha megtörtént, soha nem történik meg újra. Az első bál, az első szerelem, az első randi, az első csók pont attól kap nagyobb jelentőséget, mert soha meg nem ismételhetőek. Igen, a csók maga megismételhető és nem is értéktelen, de a többi csók értékéből pont az von le az első csókhoz képest, hogy bármikor megismételhető.

Ahogy Shakespeare írta:

Úgy vagyok, mint gazdag, aki, bár

Van kulcsa, elzárt kincse rejtekébe

Örvendezni túlgyakran mégse jár,

Hogy ne kopjék a ritka gyönyör éle.

Az ünnepnap azért kápráztat el,

Mert szürke napokból ragyog elő,

Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel

Itt-ott egy-egy igazi drágakő.

Ilyen szekrényem, az idő is: elrejt

És őriz, mint ruhát a ruhatár,

S kivételes üdv a kivételes perc,

Mikor, titkos kincs, egyszerre kitár.

Boldog szépséged mindennel felér:

Aki lát, ujjong, s aki nem, remél.

/LII. szonett/

Örök, megismételhető = értékes, értelmes? Múlandó, soha vissza nem térő = értéktelen, értelmetlen? Biztos, hogy így van ez, helyesen látod?

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A másik kérdés, hogy mit értünk az élet értelmén. Az élet célját, következményét? Itt sem biztos, hogy jó felé tapogatózunk. Ha most fogod magad, és köveket hordasz el A pontból B pontba, annak lehet, hogy van következménye, és azok a kövek évezredekkel később is ott lesznek. De ha csak úgy random hordtad oda őket, mindenféle különösebb ok, cél nélkül, akkor volt értelme? A következmény tehát nem fontos. És a célkitűzés? A munkának van valamiféle célja, a cégnek is, aki előállít egy terméket, nyújt egy szolgáltatást, meg neked is, aki ebből fizetést kapsz, stb…. A legtöbb ember mégsem leli benne sok örömét (tisztelet a kivételnek). A tengerparton heverészésnek nincs különösebben célja, hiszen nem lehetsz lemaradva vele, nem okoz önmagában semmiféle változás, maximum kipihened magad, de azt otthon is megtehetnéd. Mégis a tengerparton napozók gondolkodnak a legritkábban azon, hogy mi értelme van annak, hogy ott heverésznek és napoznak, meg néha megmártóznak a vízben.

A túrázásnak mi a lényege? Mondjuk elmész busszal Dobogókőre. Ott teszel egy kisebb kört, majd a Rám-szakadékot érintve elsétálsz Dömösig. A cél a lényeg? Nem, hiszen ha az lenne a lényeg, nem buszoztál volna el Dobogókőre, hanem rögtön Dömösre mentél volna. A túra lényege az út, amit bejársz, AHOGY eljutsz Dobogókőről Dömösre, és ami közben történik. A cél (Dömös) csak a következő lépésed irányát határozza meg, de nem a lényegét, nem az okát annak, amiért hátizsákot vettél a válladra.

Az Univerzumban van pár száz milliárd galaxis. Galaxisunkban van szintén pár száz milliárd csillag, amiből csak egyik a mi Napunk. Az Univezum létezik immár 13,8 milliárd éve, és valószínű létezni fog még több száz milliárd évig. Innen nézve egy elhanyagolható porszemen eltöltött elhanyagolható hosszúságú élet nem sok vizet zavar. De lehet nézni fordítva is ám. A sok milliárdnyi galaxis sok milliárdnyi csillaga között a Nap létrejött. Az Univerzumban eltelt 13,8 milliárd év eltelt. Mindez azért, hogy te itt és most létezhess, és feltehesd ezt a kérdést. Innen nézve az egész mindjárt sokkal csodálatosabbnak tűnik.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Az etika tanárom. Azt mondta, az élet értelme a boldogság. A boldogság csak egy ösztön.

A boldogság egy érzés. De mi is okoz boldogságot igazán? Az állapotunk határozza meg, hogy boldogok vagyunk? Nem. Aki 110 000 Ft-ot keres egy évben, az ugyanolyan boldog lesz egy 20%-os béremeléstől, mint aki 160 000 Ft-ot. Akinek most emelték fel a fizetését 160 000 Ft-ra, az boldog. Akinek évek óta ennyi, az meg elégedetlen. Veszel egy új tévét. Mikor megveszed, örülsz neki. De ha már megvan 3 éve, ugyanannyira nem fogsz örülni neki, hiába ugyanaz a tévé, ugyanolyan jó és ugyanannyit tud. A boldogságot nem az állapotunk, hanem az állapotunk pozitív irányú változása okozza. De ez sem igaz teljesen. Új ruhát venni jó érzés. Sokan rá is cuppannak, vásárlásfüggők lesznek, mert ez ideig-óráig boldoggá teszi őket. De ha valaki évek óta él így, ennek sem tud már igazán örülni. Még a változás is válhat megszokottá, unalmassá, a változásnak is változnia kell.

Az ember állapota változik. Néha jó, néha rossz irányban, hogy milyen irányban, az attól függ, hogy az ember milyen elvek, gondolatok mentén milyen célokat tűz ki, milyen döntéseket hoz, milyen tetteket tesz meg. De a boldogság nem cél. A boldogság csak egy – elsőre talán meglepőnek tűnő jelző lesz ez, de – elkerülhetetlen velejárója az életnek. De aki a boldogságot tűzi ki célul, az könnyen juthat zsákutcába. Nem baj, ha az ember boldog, élvezze is ki, de ne ez legyen a célja.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Igen, az életnek lehet, hogy nincs célja, amit el kellene érni. Lehet, hogy minden elmúlik, minden tettünk nyomtalanul tűnik el idővel. De számít-e ez bármit is, ez határozza meg, hogy az élet értelmes-e vagy sem? Marcus Aurelius mondta, hogy „Egyáltalán ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan.”. Őt plagizálva azt mondom, egyáltalán ne vitatkozz arról, hogy mi az élet értelme, hanem élj értelmes életet. Aki jó úton jár, nemes, sokszor elérhetetlen célokat tűz ki maga elé, és ha el nem is érheti, de mindig törekedhet arra, hogy közelebb kerüljön a céljához, aki ebben elmélyed, az a legritkább esetben látja értelmetlennek a saját életét, a legritkább teszi fel a kérdést, hogy mi értelme annak, amit csinál. Aki annak szenteli az életét, hogy minél jobb sakkozó legyen, hogy egyre jobban és jobban játsszon, jobban értse a játékot, az valószínű soha nem fog célhoz érni, mindig lesz mit tanulnia. De soha nem is fogja megkérdőjelezni, hogy van-e értelme, haszna, következménye, célja a sakkozásnak. Akinek a természetjárás az élete, az végigjárja az Országos Kéktúrát, majd a Dél-Dunántúli Kéktúrát, majd az Alföldi Kéktúrát, majd más túraútvonalakat. Soha nem fog végezni vele, de mindig végigjárhat egy olyan utat, amin előtte még nem járt. Na ő sem fogja soha megkérdőjelezni magában, hogy mi értelme ennek a túrázgatásnak, egyszerűen csak teszi, mert tennie KELL.

Kérdéses, hogy van e értelme bárminek is az univerzumban.

Az emberi elme úgy működik, hogy értelmet lát a dolgok mögött. pl.: Van értelme enni, mert nem leszek éhes. Vagy van értelme tanulni, mert több munka közül választhatok. De ezek az "értelmes" dolgok csak az ember számára jelentősek. A valóságban ezek csupán biokémiai folyamatok és ősi ösztönökre visszavezethető döntések sokasága. Legalábbis azok biztosan! Ezen kívül persze lehet hogy valami isteni szikra hatására létezünk, vagy célja van az emberi létnek az univerzumban. Erre nem tudni a választ!

Viszont ha elgondolkodunk azon, hogy tulajdonképpen mekkora szerencse is hogy itt létezünk és felfogjuk egy szűk részét a fizikai valóságnak, máris jön a gondolat, hogy akkor miért ne használjuk ki? Belegondolni is hátborzongató, hogy mennyire jelentéktelenül, nevetségesen kevés esély volt ara, hogy az ősrobbanás óta pont úgy történt minden, hogy mi megszülethessünk és érezzük hogy létezünk. és nem csak egy kődarabok vagyunk a galaxisunk peremén.

Az ember érez és ez miatt nem is tud úgy döntést hozni, hogy annak ne lenne bármi értelme is számára. Ha a világmindenség értelmetlen is, a mi létezésünk és azok a dolgok amiket ez idő alatt teszünk számunkra értelmes cselekedetek lesznek. Nem tudunk máshogy tenni. Ez belénk van kódolva. Csak így tudunk működni.

"Fun fact: Olvasgattam GYIKn a filozófiai kérdéseket, és egyik alatt bukkantam Wadmalac válaszára, ahol megemlítette a The Sunset Limited c. filmet, melyet megnéztem és amiatt írtam ki a kérdést."

Ez jó kis párhuzam. :)

A filmet azért írtam ki anno, mert tetszett, de ez nem jelenti azt, hogy egyetértek az életunt főhőssel. Csupán értem az okait. :)

"Ha szülsz, azzal halálra ítélsz egy embert. Nem csak életet adsz - de el is veszel!"

Nem érdemes enni sem, úgyis a vécében végzi.

Kérlek, ez nem filozófia, ez pubertáskori depresszió. :)