A bölcsészettudományoknak "nincs értelme"?

Én nem hallottam még sehol azt, hogy bölcsészetre ne lenne szükség. Ez eléggé szakbarbár nézet.

Az viszont tény, hogy olyan mennyiségű bölcsészre, amennyit felsőoktatásunk most kiáraszt, állatira nincs szükség. Mint ahogy ilyen mennyiségű kommunikáció-, marketing- és médiaszakosra sem, a gazdasági végzettségűek nagy részét azért ez a pénzből pénzt csináló piacvilág fel tudja venni, hiába irreális a mennyiségük. Miközben meg igazán produktív (gépészmérnök például) területen meg alig jön ki (aközt meg használható alig) friss szakember.

Igen, az első válaszoló tipikusan egy ilyen lenézős álláspontot képvisel.

Ha most olyan szintű választ írnék, mint az 1-es azt mondanám, hogy a bölcsészet (ami számomra az irodalom/történelemtudomány/filozófia/nyelvészet, idegennyelvek és kultúrák ismerete stb., nem pedig a büfészakok) szóval ezek pont, hogy az embernek, mint lénynek azt a jellemzőjét adják meg, ami kiemel minket akár az állatvilágból, akár a pragmatikus, anyagi szintű világból. Az embert a szellemi alkotásai teszik igazán valamivé.

Ott van pl. Einstein, direkt őt hozom fel, mert ő elméleti fizikus volt. Csinált ő hidakat, programozott, tervezett, épített házakat? Mert rohadtul nem. Igazából csak gondolkodott és könyveket publikált, tehát kb. azt csinálta, mint egy bölcsész. És ki kérdőjelezi meg az ő létjogosultságát? Nagyon is volt haszna annak, amit csinált. És ugyanígy a bölcsészet tudományainak is van haszna, még ha azt a kizárólag anyagias dolgokkal törődő emberek nem is tudják meglátni (ami igazából szegénységi bizonyítvány) :)

Mondok pár dolgot azért a hasznosságról, mert tudom, hogy fel kell hoznom ilyeneket, különben lesz, aki nem ért meg. Pl. ott van a nyelvtudomány. Nyelv nélkül képesek lennénk tervezni, programokat írni, mérnökösködni, hidakat létrehozni stb.? Mert nem nagyon! Jó, erre lehet azt mondani, hogy az ember magától is tud beszélni. Erre viszont én azt felelem, hogy az ősember is tudott egy alap szintű kunyhót barkácsolni magától, sőt, a középkori katedrálisokat sem BME-n végzett építészek tervezték meg!

Mondhatnám azt is, hogy Shakespeare korában biztos nagy szolgálatot tett egy fahíd a Themsén. Az 1-es válaszoló bizonyára a fahidat többre tartotta, mint a Rómeó és Júliát, mert az előbbinek volt kézzel fogható haszna, az utóbbi meg csak egy firkálmány, és lehet nélküle élni. Igen ám, de ma melyik létezik, mi az emberiség közkincse, a fahíd, amely már rég elkorhadt vagy a Rómeó és Júlia, ami mindig is az ember legfontosabb érzéséről, a szerelemről fog szólni? Szerelmes márpedig mindenki volt/lesz, úgyhogy a Rómeó és Júlia mindig, minden embernek mondanivalóval szolgál, pont ezért örök érték, és szegényebbek lennénk nélküle, ha nem lenne.

Igazából az a gáz, hogy ezt magyaráznom kell...

Persze nem a bölcsészetet állítom a többi tudomány fölé, hanem most csak megvédtem. Nekem az a véleményem, hogy mindegyik tudomány egyformán hasznos, mert mindegyik az emberi életnek más-más dolgait ragadja meg, foglalkozik vele. Lehet ez szellemi, lehet ez anyagi, de igazából mindegyik ugyanúgy kell és ugyanúgy fontos. Persze, aki belemélyed egy konkrét területre, a sajátját fogja előtérbe helyezni magában, de én nem tartom komoly embernek azt, akit ez feljogosít arra, hogy lenézze azt, amivel más ember foglalkozik! Az ilyen embert dilettánsnak és szakbarbárnak tartom inkább, nem veszem komolyan.

Annak ellenere, hogy szerintem a bolcseszek nem tuzzel-vassal irtando nepseg, igen sok ferditest tartalmaz az ervelesed.

Eloszor is ugye, nem minden tudos epit hidakat, de azert lassuk be, a modern tarsadalom technikai-orvosi vivmanyai azert megiscsak teremszettudomanyos eredmenyeken alapulnak. Lehet, hogy pl Einstein nem talalt fel mikrochipet, de a GPS-tol kezdve eleg sok minden mukodik az o elmeleteit alapul veve. Tehat nem maga a gondolkdas, szamitas, elvi megoldas az amivel baj van, hanem ha az sehova se vezet. A bolcseszettudomany eleg keves ilyen gyakorlati alkalmazashoz vezeto alapkovet tett le, ezt azert lassuk be, mig biologia, kemia, fizika nelkul nem letezne a modern orvostudomany, tavkozles, szamitastechnika.

Aztan a nyelvtudomany se nagyon hianyzik am a programozasnak. Siman lehetne c++ programot irni a fonev, az ige meg a ragozas fogalma nelkul is. Az egyetlen dolog, amihez tenyleg kell nyelvtudomany, az a forditoprogramok irasa. Tehat igen, lehet nehol a bolcseszetet alkalmazni, de azert ne csinaljunk ugy, mintha mindennek az alapja lenne.

Meg aztan meg egy ferdites a muveszetet a bolcseszettudomanyokkal osszekeverni. A muveszetnek igenis van letjogosultsaga, a Romeo es Julia eppoly kezzel foghato dolog, eppoly nagy hatasu, mint egy hid a folyon. Csakhogy az nem bolcseszettudomany, hanem muveszet. A bolcseszettudomany az, amikor valaki megszamolja, hogy hany fonev van a Romeo es Juliaban.

A helyzet az, hogy a bolcseszeket senki se utalna, ha nem lennenek olyan nagyon elszallva maguktol. Csakhogy a bolcseszek – altalam ismert – tobbsege meg van elegedve azzal, hogy o bolcsesz es mindent tud, de pl azt, hogy mire jo a vese, meg hogy mitol vilagit a villanykorte, arrol fingja sincs, es meg buszke is ra. Ugyanakkor egy fizikus, ha nem tudja, hogy mikor volt Mohacs, vagy ki irta az Anyam tyukjat, akkor egy muveletlen taho.

Ezzel azért nem vitatkozok, mert:

1. Én nem állítottam, hogy a bölcsésztudományok magasabb rendűek. Én azt mondtam, hogy nincs értelme a reáltudományokat és a bölcsésztudományokat kilóra mérni, melyiknek van több haszna. Te pedig egyrészt olyan dolgokat adsz a számba, amiket nem állítottam, másrészt magad is kilóra méred a kettőt, és a reáltudományok mellett kardoskodsz. Ebbe a vagdalkozásba én nem megyek bele.

2. Igaz, hogy bölcsész vagyok, de magam részéről senkit nem tartok bunkónak, aki nem ezzel foglalkozik. Sőt, a családomban több a mérnök, mint a bölcsész, mégsem veszekedik senki ezen, hogy melyiknek a területe a hasznosabb, mert értelmetlen. Úgyhogy légyszi, ne általánosíts. Ilyen általánosításokkal megint nem fogok vitatkozni, mert nem érzem, hogy rám jellemző lenne.

Egyébként ugyanolyan gáz nem tudni, mitől világít a villanykörte, mint a mohácsi csatát évszámár nem ismerni. Nem gázabb az egyik nem tudása a másiknál, hanem ugyanolyan gáz. Megfordítva: ugyanannyit ér az a tudás, amivel Shakespeare megírta a Rómeó és Júliát mint az a tudás, amivel Edison feltalálta a villanykörtét (asszem ő találta fel :D). De most komolyan, azon akarsz vitatkozni, melyik a fontosabb?

(Abban igazad van, hogy a Rómeó és Júlia művészet, csakhogy úgy alkotni irodalmi művet nem nagyon lehet, hogy nem ismered az irodalmat. A világirodalom értő tanulmányozása viszont már bölcsészettudomány.) Egyébként ez csak egy példa volt. Felhozhatnám a történettudományt is, mert ha az nem lenne, gyakorlatilag nem ismernénk a saját múltunkat, ami a társadalmunk végét jelentené.

Én nem írom, hogy mindenki legyen történész vagy filozófus stb. Hol írtam ilyet? Természetesen szükség van fizikusokra, mérnökökre, biológusokra, magyartanárokra, énektanárokra, tolmácsokra, nyelvészekre stb. Viszont, ha itt elkezditek támadni az egyik oldalt, hogy felesleges, én meg fogom védeni. Ha egy bölcsész kezdte volna most el támadni a reáltudományokat, akkor a reáltudományokat védeném a humán ellen.

Abban egyébként igazatok van, hogy tényleg túlképzés van egyes szakoktól, de ez oktatáspolitika, és ez nem az adott tudományt magát vagy tudományok csoportját minősíti. Pl. ha mindenki elméleti fizikus lenne, akkor is ugyanúgy megállna az élet. Mégsem kérdőjelezem meg a fizika fontosságát... Ti se tegyétek már ezt a bölcsészettel!

Végül pedig, hogy ki bunkó, ki nem bunkó, az az egyén dolga. Tehát ha bunkó volt veled egy bölcsész, az azt az adott egyént minősíti, nem a humán tudományokat :D Ezen sem értem, mit kell magyarázni...

"Ott van pl. Einstein, direkt őt hozom fel, mert ő elméleti fizikus volt. Csinált ő hidakat, programozott, tervezett, épített házakat? Mert rohadtul nem. Igazából csak gondolkodott és könyveket publikált, tehát kb. azt csinálta, mint egy bölcsész. És ki kérdőjelezi meg az ő létjogosultságát? Nagyon is volt haszna annak, amit csinált. "

Nettó baromság. Elég nagy különbség van aközött, hogy azon gondolkodunk, hogy mire gondolhatott a költő és aközött, hogy olyan dolgokon gondolkodunk, ami a tudomány javára válik. Einstein munkássága nélkül ma nem lenne olyan, hogy mikroelektronika. Úgyhogy ne hasonlítsuk már össze az almát a körtével...

"Te pedig egyrészt olyan dolgokat adsz a számba, amiket nem állítottam, másrészt magad is kilóra méred a kettőt, és a reáltudományok mellett kardoskodsz."

Nem adtam semmit a szádba. Reagáltam két ferdítésedre, majd hozzáfűztem a véleményemet. De amúgy igen, a reáltudományoknak magam is sokkal nagyobb hasznát látom. Lehet, hogy ez elfogultság, és valójában hiányozna azért például a történelemtudomány, ami afféle hobbi nálam (amúgy láttál már történészt, akinek természettudomány a hobbija?), de biztos vagyok benne, hogy a bölcsészettudományok jelentőségét erősen túlértékelik. Kilóra vagy nem kilóra mérve.

" Igaz, hogy bölcsész vagyok, de magam részéről senkit nem tartok bunkónak, aki nem ezzel foglalkozik. Sőt, a családomban több a mérnök, mint a bölcsész, mégsem veszekedik senki ezen, hogy melyiknek a területe a hasznosabb, mert értelmetlen. Úgyhogy légyszi, ne általánosíts."

Az én családomban is van bölcsész, pénzügyes, reálos még kommunikáció szakos is. Egyébként nem általánosítottam, oda írtam, hogy az általa ismert bölcsészekről van szó, tehát saját személyes tapasztalat. Azért azt csak jogom van levonni, nem?

"Azt kérdezed, hogy miért nem csatlakoztam mégis azokhoz, akik a matematika művelésére fordítják minden tehetségüket. Hát, ha jól megnézzük, tulajdonképpen én is ezt teszem, csak másképpen, mint a többiek. Egy belső hang - ha tetszik, nevezd lelkiismeretnek -, amelynek szavára hallgatok, azt kérdezte tőlem még kora ifjúságomban: "Minek köszönhetik a matematikusok nagy eredményeiket?" Semmi másnak - feleltem neki -, mint annak, hogy a gondolkodás tisztaságát illetően olyan magas követelményeket állítottak maguk elé, mint senki azelőtt, hogy megalkuvás nélkül törekedtek az igazságra, és következetesen tartották magukat ahhoz, hogy csak a világos és minden kétértelműségtől mentes fogalmakban való gondolkodás vezethet valódi eredményre. Azt mondta erre nekem ez a hang: "Miért hiszed, Szókratész, hogy ez a módszer, amellyel a matematikusok a számokat és formákat vizsgálják, csak erre használható? Miért nem próbálod az embereket rábírni, hogy ugyanolyan igényesek legyenek gondolkodásmódjukkal szemben, bármiről is gondolkodnak, a mindennapi életben, meg a közéletben, mint a matematikusok a maguk területén?" Én meg is próbáltam ezt, megmutattam az embereknek - emlékezhetsz rá te is, hogy a Protagorsszal folytatott beszélgetés során is ezt tettem -, hogy azok, akik bölcsnek tartják magukat, milyen tudatlanok és mennyire ingatag alapon áll minden érvelésük, hiszen olyan fogalmakból indulnak ki, amelyeket - ellentétben a matematikusokkal - nem tisztáztak egyértelműen. Ezzel azonban csak annyit értem el, hogy mindenkit magamra haragítottam. Mindenki számára, aki tunyán megelégszik a homályos fogalmakkal és lusta a gondolkodásra - és sajnos, ezek sokan vannak -, én vagyok az élő szemrehányás. Márpedig az emberek nem szeretik azt, aki állandóan azokra a hibáikra figyelmezteti vagy akár csak emlékezteti őket, amelyeken nem tudnak vagy nem akarnak változtatni. Egy szép napon összefognak ellenem és elpusztítanak, de addig is folytatom tovább, amit elkezdtem. Te azonban menj Theodóroszhoz!"

(Rényi Alfréd: dialógus a matematikáról)

- Szókratész óta talán egy tisztességes filozófus sem volt. Platón kiértékelte őt, „az egész nyugati

filozófia" pedig mindössze "lábjegyzet Platónhoz”.

(A. N. Whitehead)

Az ilyen skolasztika berekesztésének első jelentős megkísérlőjéről, Descartes-ról a tudományos filozófia hivatalos úttörője Husserl már ugyanígy csak ezt tudta mondani: "D-nál már mind csak kisebb szellemek lehetünk."

Azt gondolom a kulcs az eredetiség és a funkció.

Az öncélú művészet csodás lehet.

de életképtelen.

ezeknek az embereknek csak meghalniuk lehet.

azonban mindez a képtelenség és szenvedés éppen bizonyos funkciók hiánya vagy nyomása alatt születik.

Ha sikerre visz a szándék, a harc rendre helyreállítja vagy felborítja ezeket az állapotokat.

A szándék még csak a halálra elég. A művészet provokál, pusztít és fenntart. a tetteket kanalizálja ha marad elég erőnk.