Mi értelme a 3 műszaknak a gyárakban?

A 3 műszakos termelés nem okoz feltétlenül túltermelést, sőt szerintem vannak olyan iparágak, ahol szükség van a 3 műszakra, hogy az igényeket ki tudják elégíteni + a gyárak nagy részében (pl. vegyipari üzemek) a gyártósorok folyamatosan üzemelnek, mert nem lehet őket leállítani, különben b*szhatják az addigi napi, heti munkát és ha már működnek a sorok, akkor miért ne használnák ki, mert az lenne az igazi pocséklás, ha nem használnák semmire.

Lehetséges, hogy nincs mindenhol szükség 3 műszakra, de vannak helyek ahol igen, így nem mondanám, hogy nincs értelme a 3 műszakban való munkának, mert van.

Nem attól alakul ki túltermelés, mert a gyárak 3 műszakban dolgoznak. A kérdésben (bújtatottan ugyan, de) ezt feltételezed, ám ez nem valós, hibás feltételezés.

A gond nem ez, hanem az, hogy ebből a feltételezésből az derül ki, hogy nem vagy tisztában a gazdasági folyamatokkal, azok egymásra hatásával, függelmeivel - márpedig ezek ismeretének hiányában nagyon sokmindent és nagyon sokáig kellene itt taglalni ahhoz, hogy megértsd a dolgokat. Javaslom alapszintű közgazdasági könyvek olvasgatását, tanulmányozását, hogy átlásd ezen folyamatokat és függelmeiket. Egy bizonyos mennyiségű ismeret birtokában majd Te is rájössz, hogy miért fals a kérdésed.

Én műszaki ember vagyok, valószínűleg egy gazdasági szakember sikítófrászt kap, de nekem az a véleményem, hogy minél többet termelünk, annál többünk van, annál többet lehet szétosztani, persze, amíg nincs mindenkinek mindenből, amit akarna.

Itt ugye messze nem tartunk, mert az emberek sok mindenből hiányt szenvednek (jó minőségű kaja, lakás, stb.)

Ha mindenki annyit termelne abból, amit termel, amennyire szüksége van a többi embernek, akkor jó lenne. Ha annyi autó lenne, amennyi család, akkor mindenki tudna venni, még sincs mindenkinek autója, mert nem telik rá. ha a nem autó termelő az övéből adna az autótermelőnek, akkor tudna autót venni. De a gond ott van, hogy nem egyenlő az elosztás. Van, aki azt sem tudja hova tegye a pénzét, más azt sem tudja, hogy hogyan ossza be.

A 3 műszakra visszatérve: sok termelési folyamat olyan, hogy hatalmas nagy többlet ráfordítást igényelne a gépek és a rendszer naponkénti leállítása és újraindítása.

Az üvegolvasztót nem célszerű leállítani, mert belefagy az üveg.

A konzervgyár kapacitását nem tervezik túl nagyra, és mikor jó termés van nem akarják hogy elrohadjon.

A hengerműt meg nagyon drága építeni.

Inkább fele akkorát építenek, mint kéne és éjjel is dolgoznak. Ráadásul ilyenkor olcsóbb az áram.

Az indukciós vasolvasztókat meg lehet, hogy csak éjjel kéne használni alapból.

Vegyünk egy egyszerű példát. A várpalotai alumíniumkohókat egyszer hatalmas energiával felfűtötték. Aztán egy karbantartásig mennek, fél-egy évig, az állapotuktól függően. Jó sok energia kell, hogy a kohók hőmérsékletét szinten tartsák. Ha este 10-kor kikapcsolnák a fűtést, hogy majd reggel újra indul, akkor egyfelől sokkal több energia kell, másfelől már jó korán el kell kezdeni, hogy 6-ra működőképes legyen. Egyszóval, egy ilyen gyár, ha nem folyamatos üzemben megy, irtózatosan gazdaságtalan, de lehetséges, hogy működésképtelen. Ezért mennek üzemek folyamatos műszakokban.

A túltermelés és hasonló problémák szervezési, hatalmi kérdésekre vezethetők vissza, semmi közük ahhoz, hogy egyes tevékenységeket csak folyamatos üzemben lehetséges művelni.