Valaki hozzáértő személy árulja már el nekem mi értelme van a filozófiának, jogfilozófiának és hasonló remek tudományak kikiáltott elmélkedésnek?

Azért, mert ezek azok a dolgok, amiknek az összességét világképnek nevezzük. Ezek a dolgok határozzák meg annak a világnak a berendezkedését, társadalmi rendjét, erkölcsét és alapjait, amelyben élsz, tehát gyakorlatilag a teljes létezésedet. Ha ez számodra meglepő, akkor próbálj meg visszaemlékezni a tanulmányaidra, hátha felderengenek olyan szavak, mint marxizmus, kommunizmus, fasizmus.

Természetesen lehet ezek nélkül a dolgok nélkül is élni, és nem kell mindenkinek ilyeneken gondolkodni, hiszen kellenek olyan emberek is, akik elkérik a metrón a menetjegyet, vagy megkérdezik tőled, hogy milyen üdítőt kérsz a szendvicshez.

"Mit tesz ez hozzá az emberiség fejlődéséhez"

Ha szabadna kérdeznem, te mivel járultál hozzá az emberiség fejlődéséhez? Bocs, csak vicceltem, tudom, hogy semmivel. :-D

Te most mit is csináltál? Feltettél egy filozófiai kérdést. A válaszolók mit is csinálnak? Filozofikus válaszokat adnak a kérdésedre, mint ahogy most én is. Ha ezen válaszokból bármit is megértesz, bármilyen irányban vagy mértékben is megváltoztatják a világképedet, világnézetedet ezen válaszok, akkor máris volt értelme ennek a filozofálgatásnak.

Ennyire egyszerű.

A filozófia a tudományok esszenciája. Bármelyik tudományág kezdetben egyszerű volt. Ahogy művelték, egyre bonyolultabb összefüggésekre derült fény. Aztán egy idő után a sok ismeretben, összefüggésben valahogy rendet kellett tenni, hogy a továbbiakban is eligazodjunk közöttük, sőt, újabb összefüggéseket fedezzünk fel. Ebből következik, hogy filozófiával foglalkozni az alaptudományok kellő ismerete nélkül, bizony nem fog menni. Ahogy senki sem biztat differenciálegyenletek megoldására, míg a számokat, később a műveleteket, még később a függvényeket meg nem érted.

A filozófia tehet rendet az élet egy szűkebb területén (egy-egy tudományágban), esetleg átfogóbb kérdésekben (mint például természettudomány, politika, stb.), vagy éppen az élet egészében. Mindannyiszor más a módszertana. Olyanok foglalkoznak vele érdemben, akik már az élet más nagy területein kellően jártasak. Vagyis kevesen. A többiek - mert emberek, és kíváncsiak - műkedvelő módon próbálnak tájékozódni számukra kevéssé ismert területeken is valamelyest, így a filozófiában is. De ők semmiképp se művelői, legfeljebb kíváncsiskodók. És hasznosítani tudnak belőle valamicskét.

Az egyetem(i oktatók) egyelőre úgy képzelik, egy szakág kellően mély ismerete, innovatív művelése igényli, hogy a művelője a szakág egészét is, létrejöttének okát, körülményeit, fejlődési lehetőségeit is ismerje. Vagyis annak fő törvényeit, összefüggéseit, filozófiáját is lássa. Ezek az oktatók még hisznek abban, hogy az adott szakma elitjét képezik. Ahogy a felsőoktatás mai helyzetét, állapotának trendjét elnézem, ez már nem sokáig lesz így. És akkor végre szegény hallgató fellélegezhet, nem lesz több filozófia, nem lesz gyötrés. Igaz lesz helyette az a megrendíthetetlen tévképzet, hogy szakmájának értője. Nem az, és nem is lesz. De erről nem győzhető meg akkor sem, ha ténykedése egésze bizonyítja, a szakmájának nem művelője. Sok ilyent tudnék sorolni mai potentátok közül.

Mi a filozófia? A szó a filo- (szeretet) és a sophia (bölcsesség) szóból tevődik össze, tehát a bölcsesség szeretetéről, a bölcsesség kereséséről van itt szó.

Az ókorban a filozófia alá sorolták a tudományokat, művészeteket, a vallást, a politikát is. Ma már ezek önálló területnek tekinthetők, mint ahogy pl. a fizika egyik ága is önálló terület lett később, amit kémiának hívunk, stb… Tehát ha a kérdés az, hogy mire való a filozófia, akkor elég megnézni a tudományok, művészeti ágak, vallások, politikai rendszerek fejlődését, és ezeknek az emberre gyakorolt hatását.

Ma már a filozófia inkább ezen ágak összekötéséről szól, vagy egzakt módon nem tárgyalható kérdésekkel foglalkozik. Sajnos a filozófia nagyon átment egy mentális tevékenységben, holott a filozófiának gyakorlatinak kellene lennie, hiszen nem bölcsesség az, ami nem lesz a gondolkodásod része, ami nem életformává, világképpé formálódik benned.

A felsőoktatásban az a gond, hogy alapvetően nem filozófiát tanítanak, hanem filozófiatörténetet. Nem az egyes gondolatok megértése, megélése a cél, hanem sok filozófus sok művének a sorba vétele, tartalmuk bemagolása kb.

> …mi a jog és honnan ered, mi az ember célja az életben és hasonló hihetetlenül "fontos" kérdések…

A fontos szót idézőjelbe írod, tehát szerinted ezek értelmetlen, felesleges kérdések. Szerintem meg a legfontosabb kérdések. A tudomány nagyon szépen leírja a világot, segíti a technikai fejlődést, remek eszközök elkészítését teszi lehetővé. Viszont a tudomány nem ad választ arra, hogy mindezt hogyan használd fel, mihez kezdj ezen eszközök mellett az életeddel, milyen értékrend szerint milyen jellegű döntéseket hozz, milyen célokat tűzz ki magad elé. A fizika megmondja, hogyan kell energiát nyerni nukleáris folyamatokból. De hogy ebből atombombát, vagy erőművet építünk, az már nem a tudomány dönti el.

Aki egy egyetemet, főiskolát sikeresen elvégez, annak általában nagyobb beleszólása van a világ alakulásába. Szükséges tehát, hogy valamiféle értékrend, elvek, célok irányában hozza meg a döntéseit. Ehhez tudni kellene, hogy mit jelent az, hogy jó, mit jelent az igazság, mi a célja a földi életünknek, mit jelent az, hogy valami szép, esztétikus. Ezek nem egyszerű, de annál fontosabb kérdések, úgy az egyén számára – hiszen ez fogja felfűzni a tetteit valamiféle láncba –, mint a társadalom számára.

De egzakt, egyértelmű válaszok nincsenek erre a kérdésre. Mindenkinek magának kell megválaszolni ezeket a kérdéseket. Olyan ez, mint a sakk. Én el tudom mondani a szabályait, tudok mutatni megnyitásokat, tudok mutatni feladványokat, trükköket, taktikai, stratégiai elveket, módszereket. De ez önmagában nem vezet a sakk lényegének megértéséhez. Aki elkezd sakkozni, az úgy érzi, érti a sakkot, hiszen ismeri a szabályokat. Aztán miután sorozatosan kikap nála erősebb játékosoktól, elkezd észrevenni hibákat, lehetőségeket. Idővel kialakul benne egy kép a sakk valódi lényegéről, ami nagyon nem azonos a szabályokkal, hanem annál jóval komplexebb dolog, amit nem lehet szavakkal átadni, kizárólag úgy lehet megszerezni, hogy játszol. Persze más és más kép alakul ki mindenkiben a játékról, pl. az egyik agresszíven játszik, a másik óvatos játékmódot alakít ki. Amikor a lényeget akarja megfogalmazni más és más vetületét próbálja szavakba önteni, akkor más hasonlatokat fog találni, más gyakorlati elemeit emeli ki a játéknak. Vagy ilyen a tánc is. Elmondhatok mindent a táncról, leírhatom a pontos lépéseit, történetét, mindenféléről mesélhetek, de a tánc valódi lényege nem ezekben rejlik, azt csak akkor érted meg, ha megtanulsz táncolni, és úgy táncolsz, hogy nem kell a lépéseken gondolkodnod.

Kicsit ilyen a filozófia is. Ha elgondolkodsz kérdéseken, ha megnézed miről mit írtak olyan emberek, akiket a történelem bölcsebbnek tartott, akkor lesznek felismeréseid, meglátásaid, olyan perspektívából fogod nézni a világot, amiből esetleg amúgy magadtól nem néznéd meg. Összefüggéseket látsz meg, ami végül elvezet ahhoz, hogy kialakul benned valamiféle válasz a különböző filozófusok, művek, filozófiai irányzatok, ágak által tárgyalt kérdésekre. Lehet addig nem is fogod teljes egészében megérteni, hogy miért fontos, sőt a legfontosabb kérdések ezek.

De értem a kritikádat. Mindig is „filozofikus” alkat voltam, szerettem elgondolkodni kérdéseken, a mélyükre nézni. Középiskolában alig vártam, hogy filozófiát tanuljunk. Aztán ez elmaradt, mivel inkább irodalomórák lettek a filozófia órák helyett, hiszen irodalomból nem állt olyan jól az osztály és ugye abból érettségizni kellett, míg filozófiából nem. Aztán jött a főiskola, ahol volt két filozófia tantárgy. Az elsőnél én is nagyon megutáltam a filozófiaoktatást. Amit filozófia címen leírtak, az nagyon száraz, steril dolog volt. A másik tantárgy viszont sokkal érdekesebb volt, etikai beszélgetések volt a címe, és tulajdonképpen egész félévben olyan filmeket néztünk, mint az Ötödik pecsét, Életben maradtak, és más hasonló filmek, amik olyan kérdéseken gondolkodtattak el, ami addig ennyire tudatosan nem merültek fel bennem, vagy nem ebből a perspektívából. Azt hiszen nagyon sokat hozzátett ez a félév a gondolkodásmódomhoz. Ma is „tanulok” filozófiát, talán eljutottam odáig, hogy ne csak kérdéseket tegyek fel, hanem válaszokat is adjak a feltett kérdésekre, megfogalmazzam azt, ahogy én látom a világot, és mindezt a mindennapi életemben, döntéseimben is érvényesítsem, azaz ezen elvek mentén gondolkodjak, éljek, cselekedjek.

Még egy analóg példa: A felsőoktatás filozófia tanítása úgy viszonyul magához a filozófiához, mint ahogy az irodalomoktatás viszonyul magához az irodalomhoz. Amit irodalomból tanulsz, azok száraz adatok, verselemzések, ilyen-olyan technikai kérdések (különböző szerkezetek, irodalmi eszközök), meg persze a tartalom is benne van, amit vagy értesz, vagy nem, vagy lelkesedsz értük, vagy nem. Általában egy tizenéves ember kevésbé lelkesedik, mert nincs meg a megfelelő élettapasztalata, hogy lássa a vers szépségét, a mondanivalójának mélységét. Persze, hogy száraz, unalmas az egész. Pedig a dal is vers. Biztos neked is van olyan dal, ami valahol mélyen megérint, lelkesít, valami olyanról szól, amitől borsózik a hátad, amiről úgy érzed, hogy mintha a te gondolataid lennének megfogalmazva a lehető legfrappánsabb módon, amit meg !akarsz! tanulni kívülről, amit szívesen idézel. Na ez az irodalom valódi lényege.

Ettől függetlenül az irodalomoktatásnak is van értelme, mert megismered a költőket, verseket, és mikor eljutsz arra a szintre, eszedbe jut, hogy ma már szívesen elolvasnád mondjuk az Iliászt, vagy szívesen olvasnál újra József Attila verseket, mert úgy érzed, hogy ma már kíváncsi vagy rá, elkezded ezen műveknek a lényegét megérteni, tetszeni fog, élmény lesz ezek olvasása. Ilyen a filozófia is. Érdemes figyelni az órákon, hogy mivel foglalkozik a filozófia, milyen nézőpontok, viszonyulások vannak. Ha egyszer elkezd belső indíttatásból érdekelni a téma, akkor már lesz egy vázlatos képed, tudod melyik könyvhöz nyúlj, így válaszok is kezdenek majd körvonalazódni a fejedben. Minden ember az élete során legalább egyszer felteszi a kérdést, hogy „Mi az élet értelme?”.

A legtöbben megelégszenek a kérdés feltevéssel, azt gondolják, hogy pusztán mert feltették a kérdést, már filozofáltak, gondolkodtak róla. Csakhogy a legfontosabbat kihagyták. Elfelejtettek választ adni a feltett kérdésre. Általában a legtöbb ember kicsit gondolkodik róla, esetleg megijed a kérdésről, és lezárja a témát, hogy „ez egy igen érdekes és nehéz kérdés”, és megszokásból él tovább. Ennek persze az a következménye, hogy elvek, racionális belátások helyett pillanatnyi helyzetek, manipulációk, érzelmek alapján hoz döntéseket, ami általában nem sok jóra vezet.

Vajon miért van az, hogy egyszer az egyik politikai oldal nyer 2/3-al, a következő választáson meg a másik oldal nyer szinte majdnem ennyivel? Az emberek 1/3-a nemcsak pártot, de teljes ideológiát váltana négy év alatt? Hiszen a baloldal és jobboldal mögött is van egy ideológiai háttér. A legtöbb ember nem is foglalkozik ezzel, nem néz a mélyére, vagy nincs meg benne a saját vélemény, kép, ami alapján azt tudja mondani, hogy ez az ideológia a számomra elfogadhatatlan, ütközik az igazságról, a társadalom működéséről bennem kialakult képpel. Ehelyett pillanatnyi érzelmek alapján döntünk, hogy most melyik párt mit ígér, és az nekünk mennyire tetszetős, mennyire nem, illetve melyik párt milyen perspektívából próbálja láttatni a múltat, vagy a jövőt, sokszor manipulatív módon. Miért van így? Mert nincs megfelelő szintű filozófiaoktatás, nincs olyan oktatási ág, ami a világképünk alakításáért lenne felelős, ami azt célozná, hogy kiegyensúlyozott, céltudatos, megingathatatlan, szilárd erkölcsi értékrenddel rendelkező ember faragjon belőlünk, aki képes racionálisan, objektíven, több különböző nézőpontból megvizsgálni a világ dolgait, és tudatosan dönteni, választani, társadalmi szinten akár a saját egyedi nézőpontja, érzelmei ellenére is. Persze érthető okokból ez nem is lesz egyhamar célja a döntéshozóknak, sőt pont az ellenkező lesz az, ami számukra hasznos.

5.

A pártoknál az ideológia olyan, mint egy autóvásárlásnál a kocsi színe. Nem mérvadó, mert manapság már lényegtelen az "ideologia", ha sokkal többet "fogyaszt" a megfelelő színű autó... (csak hogy a példánál maradjak)

Minden párt lehúz, vagy nem teszi amit megígért... próbálgatjuk, melyik jobb, és már nem érdekel senkit, hogy mi az ideológiája... mert mindnek ugyan az. A zsebük megtömése... :)