"Boldogak a lelki szegények". Az egyszerűbb, elvekhez nem ragaszkodó, esetleg butább emberek sokkal egyszerűbb, boldogabb, könnyebb életet élnek, mint az, aki nagyon sokat tud és vannak elvei. Akkor mi értelme van az utóbbi életstílusnak?

"Az egyszerűbb, elvekhez nem ragaszkodó, esetleg butább emberek sokkal egyszerűbb, boldogabb, könnyebb életet élnek, mint az, aki nagyon sokat tud és vannak elvei. Akkor mi értelme van az utóbbi életstílusnak?"

Elvileg igen, de a buta, egyszerű emberek butábbak és egyszerűbbek, ezért nehezebb nekik még az egyszerűbb úton is. Ismerek ilyet is, olyat is, egyátalán nem jellemző, hogy boldogabbak lennének sőt.

Az, hogy okos, nem áll öszefüggésben, hogy vannak elvei, és fordítva. Az, hogy okos és/vagy vannak elvei nem következik, hogy nehezebb elérnie a boldogságot.

"van-e tulajdonképpen ennek a létformának bármi kézzelfogható előnye."

Nem feltétlenül. És akkor mi van? Amikor valaki eldönti, hogy milyen úton jár, a legritkább esetben a "kézzelfogható előnyök" alapján dönt.

"Aki mindennek az okát keresi, mindent tudni akar, mindenhez analitikus módon közelít, az mintha valahogy elvesztené a boldogságot."

Aki okos, és analitikus gondolkodású nem feltétlenül egy besavanyodott, karót nyelt pöts. Ez a magatartás nem függ össze se intelligenciával, se az analitikus gondolkodás meglétével. Arról nem is beszélve, hogy az analitikus gondolkodás a világ dolgainak mélyebb szintű megértését segíti, ami, nekem legalábbis nagy boldogságot okoz.

" Meg mintha lemaradna az életről."

Igen... és nem mintha. Amikor azt írtad, hogy a kortársaid "még nem tartanak itt", és te tartottál valaha ott?

"Mindig van állandó baráti társasága, gyönyörű barátnőket talál, nincsenek görcsei, mentális gondjai ép és egészséges."

Ezek teljesen független dolgok. Legtöbb haveromnak, annak ellenére, hogy majdnem mind PhD-vel rendelkezik, nagyon szép és okos barátnőik/feleségeik vannak. Hogy az épség, és az egészség hogy jött ide az rejtély.

"de mégis feltenném a kérdést: mi értelme ilyen módon élni?"

Milyen módon??? Ha valaki nem bírja a korabeli embereket, az sajnálja, hogy nincsenek korabeli barátai? Nem értem az egész problémád. Ha van egy életmód, ami nem tetszik, akkor máshogy élsz, de ha választottál, akkor annak következményeivel is együtt kell élned. Persze bármikor dönthetsz másként, de akkor más következmények leszenk: el kell viselni a sok "éretlen idiótát".

"Többet tudok, bölcsebb leszek?"

Talán, de nem feltételnül, viszint biztosan kevesebbet tapasztalsz.

"Biztosan, de az is biztos, hogy örökké egyedül leszek, és sose leszek olyan önfeledten boldog, mint a "lelki szegények"."

Szerinem az számít lelki szegénynek, aki mindig egyedül van.és sose boldog.

"Mi értelme van bölcsnek lenni, filozófusnak lenni, zseninek lenni, ha egy egyszerű tömegember jobb társasági életet él, magasabbra jut a ranglétrán, talán többet is keres"

Nem minden szociopata bölcs, főleg nem zseni.

Nos, fiatalember, sajnos teljesen jól látod.

A jelenlegi társadalom azoknak a konzumidiótáknak kedvez, akiknek se szavuk, se becsületük, és az életben csak egy dolgot tanultak meg rendesen: hogyan kell a saját érdekeiket minden más elé helyezni.

Nem újkeletű a dolog, valamikor a '80-as évek elején kezdődött, és a gengszerváltás után teljesedett ki. Ebben nagy szerepe van a médiának, amely kiirtotta a gondolkodás képességét a társadalom jelentős részéből a "nem kell gondolkodnod, csak fogyassz, neked minden jár, és mindent készen megkapsz" sulykolásával. Már felnőtt így egy (de)generáció előtted, a 90-es évek gyerekei pedig már ezt látták természetesnek.

Mára a polihisztorok kivesztek a kreativitással, értékteremtéssel, alkotás vágyával együtt, helyette a pénz istene lett az úr: vedd meg, add el, nyerészkedj, gázolj át máson, neked jó lesz.

El foglak keseríteni: az írásodból látszik, hogy az intelligencia-szinted magasan az átlag fölé emel, de ez egyben ki is zár a társadalomból, mert az "átlag" nem fog téged érteni. Ami neked természetes összefüggés, azt ők még nyomokban sem ismerik. Csak felszínesen látják a világot, és nem is akarják máshogy nézni, mert számukra ez a kényelmes.

Ahogy nagyon helyesen fogalmaztad: életképtelenek. Tökéletesen kielégíti őket, hogy reggel felkelnek, 8 órát gályáznak, locsognak egy sort a sekélyes kis életükről, lötyögnek egy sort a diszkóban (vagy csak simán beb@sznak valahol), lefekszenek (hol aludni, hol egymással), és másnap kezdik az elejéről.

"Élvezik" az életet, de tartalmas életük nem lesz. Élik a "társasági életet", pedig valójában a társaságuk és életük pont annyi, mint tenyésztett pontynak a haltartályban.

Tenni nem sokat tudsz. Színészkedéssel, intelligenciád és ezzel a személyiséged eltitkolásával lehetsz része az "átlagnak", de nem fogod magad benne jól érezni. Ha szerencséd van, találhatsz pár embert, akik hozzád hasonlóan éreznek és gondolkodnak. Ha nincs szerencséd, akkor elég, ha felismered a helyzetedet, onnan már egyenesen következik, hogy a tartalmas életet nem az "átlagban" elmerülve, hanem a társadalom mellett, azzal párhuzamosan élve tudod elérni.

Az átlagos "társadalmi elvárások" csak azokat kötelezik, akik fel tudnak és fel akarnak oldódni a társdalom csordájában. Neked csak azt kell átgondolni, hogy a felszínes emberi kapcsolatok, kétes és apró örömök megérik-e, hogy erőszakot tegyél saját magadon?

Érdekes a felvetésed!

De az intelligencia ennél azért bonyolultabb kérdéskör. Láthatod magadon, hogy hiába vagy okos vagy látsz meg dolgokat jobban, mint a kortársaid, de mégse vagy képes az életben ezt az előnyödet a saját hasznodra, boldogulásodra váltani. Képtelen vagy bármibe is belefogni. Ennek pedig nem a nagy analizálótehetséged vagy az intelligenciád az oka. Hanem az, hogy gyáva vagy!

Félsz kilépni a való életbe, félsz hogy hogyan fogadnák azt, amit gondolsz. Ahogy most megfogalmaztad, hogy el kéne rejtened magadat... nos pontosan ezt csinálod az élet minden területén. Nem mered kamatoztatni a tudásodat munkában vagy vállalkozásban, nem mered megmutatni a tudásodat, a kreatív énedet és a megnyerő stílusodat a nőknek. Ez pedig bizony nagy hátrány. Nekem ne mondd, hogy nem így van, mert ez így van!

Kíváncsi lennék, hogy milyen volt a családi légkör nálatok, milyen neveltetést kaptál, mennyire voltál burokban tartva. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy a te szüleid mindent megadtak neked, sose voltál rákényszerülve, hogy saját erőből vigyél véghez nagy dolgokat - talán ezért is volt alkalmad annyit olvasni, tájékozódni, de főleg gondolkozni, filozofálni. De az olvasottság amúgy se jelenti a világot, mert attól, hogy sok mindenről olvastál, még nem tudsz egy nagyon fontos dolgot: mégpedig azt, hogy hogyan is reagálsz TE az életben ezekre a dolgokra. Van egy halvány képed arról, amiről az általad egyszerűbb embernek vélt illetők zsigerből tudnak mindent - tudják, hogyan kell élni! Te olyan vagy, mint az elméleti fizikus - van egy elképzelésed, de nem tudod, hogy az működne-e a gyakorlatban. Na ezért félsz attól, hogy bármit is kezdj magaddal!

Sajnos ki kell ábrándítsalak: analizálhatsz akármennyit, lehet célod a világ összes tudásának összegyűjtése, akkor se fogod tudni! Mert amíg nem kezdesz bele és nem hibázol oltári nagyokat (az életben, a nőknél, a munkában, stb.) addig nem leszel hús-vér ember!

ui: Szívesen venném, ha mesélnél magadról. Akár privátban. Talán tanulhatunk egymástól!

A társadalom a totális elbutulás felé halad. Aki nem megy a többi birkával (mint te), az mindig kívülállóként lesz kezelve, de ettől nem te vagy a hülye.

Azt mondják: "ignorance is bliss", de nem biztos, hogy a tudatlan emberek boldogabbak, legfeljebb nem aggasztja őket annyi probléma, mert a sekélyes kis világukban fel sem bírják fogni.

Sajnos sok olyan ember van, aki buta és szándékában sem áll fejlődni, mert kényelmesen elvan a vegetatív kis világában. Valahogy ha valaki manapság használja az agyát, azt csodabogárnak tekintik.

Egyik előttem szóló írta, hogy ismer PHd-s embereket, akiknek szép feleségük van. Nos közlöm, hogy a diploma és az itelligencia között nem sok összefüggés van. Az életben fontos dolgokat az ember NEM az iskolában tanulja. Gondolkodni sem az egyetemen tanítanak meg, azt vagy tudsz, vagy nem.

Sajnos a fogyasztói társadalomnak két nagy rétege van. A fogyasztó, aki "akkor jó, ha buta, nem gondolkodik, csak fogyaszt" és a felsőbb réteg, aki mindenkin átgázolva pénzt keres a butákon.

Ha te egyik rétegbe sem illesz bele (mert buta nem vagy, de nem akarsz másokon átgázolni), akkor elég nehéz életed lesz.

Én régebben sokat segítettem szívességből a "butáknak". Most már megtanultam, hogy meg kell kérnem az árát, hiszen időt és munkát áldozok rá és szívességből nem fogok megélni. Próbálj te is valami ilyen irányban haladni.

Használd az intelligenciádat a saját hasznodra: indítsd vállalkozást, keress pénzt!

"Én régebben sokat segítettem szívességből a "butáknak"."

Senkinek se kötelessége segíteni rajtuk. Sem pedig szükséges! Mert ha valaki nem igényli a segítséget, akkor te hiába erőlteted rá.

Egyébként én azt mondom, hogy sztereotipan butának lenni semmivel se rosszabb vagy jobb mint elmélyülten "okosnak" lenni. A kettő között kell megtalálni a középutat, mert különben semmivel se leszel jobb, mint azok, akiket annyira lenézel. Ha te is éppen annyira boldogtalan vagy, mint egy szegény szerencsétlen, aki egyáltalán nem érti ami körülötte zajlik, akkor mivel vagy különb?

Találja meg mindenki a hozzá hasonlókat, vagy ha valaki ki akar törni, akkor találjon ismerősöket minden rétegből, lássa a különbségeket, érezze az előnyöket és hátrányokat, tudja értékelni a másságot és azt, ami neki jutott - illetve amit ő ért el. Ettől lesz valaki intelligens, nem attól ha mások fölé tudja helyezni magát!

"Egyik előttem szóló írta, hogy ismer PHd-s embereket, akiknek szép feleségük van. Nos közlöm, hogy a diploma és az itelligencia között nem sok összefüggés van."

Az a helyzet, hogy ez a valamennyire okos, de leginkább csúnya és alkalmazkodásképtelen emberek sablonszövege. Aki igazán okos, nem feltétlenül szociopata, lehet tök laza, járhat bulizni, de mellette dolgozhat kutatóként, és lehet rendkívül intellektuális hobbija. Nem tudom, hogy milyen körökben mozogsz, én ismerek sok kutatót, és az igazán tehetségesek, fiatalkorukban igazi csajozógépek voltak, és rengeteget buliztak. Az, hogy valaki mennyire képes a társadalomban boldogulni az nem függ az intelligenciától! (Sőt, én inkább azt mondanám, hogy éppen fordítva) Itt a gyerekkor és a család szerepe ami meghatározó, ha van egy viszonylag izoláltan nevelt gyerek, akkor nem tanulja meg a szocializáció alapjait, később szuper gátlásos lesz. Persze a fennmaradó időben sokat olvas, emiatt nyilván érezheti azt, hogy "felette áll" a többieknek, holott intelligenciája teljesen átlagos.

Az meg egyenesen gusztustalannak tartom, hogy az ilyen antiszociális, befordult arcok veszik a bátorságot és 'lenézik' azokat, akik boldogulnak az életben, és jól érzik magukat... valójában ezzel próbálják igazolni szánalmas kis életüket.

"az ilyen antiszociális, befordult arcok..."

No, akkor ki is néz le kicsodát? Az tény, hogy a gyengébb szellemi képességekkel rendelkezők (többség) a történelem során mindig kiközösítették a kimagasló intelligenciával rendelkezőket. Minél inkább átlag-közeli (vagy alatti) az illető, annál markánsabb ellenérzésekkel viseltetik az intelligenciával szemben.

A mai életben való boldogulás előfeltétele a gondolkodás képességének hiánya. Ne kérdezz, ne gondolkozz, ne láss, ne emeld fel a fejed, csak végezd a szűk feladatköröd által behatárolt munkádat. Ha megakadsz, ne csinálj semmit, állj meg rémülten, majd valaki megoldja helyetted.

Ez a mai társadalom 85%-a.