"Boldogak a lelki szegények". Az egyszerűbb, elvekhez nem ragaszkodó, esetleg butább emberek sokkal egyszerűbb, boldogabb, könnyebb életet élnek, mint az, aki nagyon sokat tud és vannak elvei. Akkor mi értelme van az utóbbi életstílusnak?
Egy furcsa csodabogár vagyok, aki sehogy se találja a helyét. Érzem, hogy messze meghaladtam a koromat gondolkodásban, önismeretben. Tudom, hogy erre az lesz a válasz, hogy "minden ifjú így gondolja", de én tudom, hogy ez több ennél. Az elismerő visszajelzéseket többek között olyan emberektől kapom, akik mögött egy egész leélt élet van és akikkel sokkal jobban el tudok beszélgetni, mint a kortársaimmal. Eleve inkább felnőttek között nőttem fel, mint gyerekek között és nagyon sokat olvastam. Talán kijelenthetem, hogy felnőttek között keresek inkább barátokat. Amikor kortársakkal beszélek, a legtöbbször egyszerűen érzem, hogy ő még nem tart "itt", hogy nem érti azokat a dolgokat, amikről beszélek, mert még annyira nem fejlődött ki az önismerete, meg egyáltalán a lelkisége.
De nem erről szól most ez a kérdés (tudom, hogy a legtöbben, akik meglátják ezt az önjellemzést, egy nagyképű sznobnak fognak tartani, nekik üzenem, hogy szívesen beszélgetek privátban velük dolgokról), hanem azt szeretném kérdezni, hogy van-e tulajdonképpen ennek a létformának bármi kézzelfogható előnye. Ugyanis azt vettem észre, hogy én és a hozzám hasonlók (hogy egy irodalmi példát hozzak, megnevezem mondjuk Röfit a Legyek Urából) sokkal kevésbé életképesek, mint az egyszerű, flegma, laza emberek, vagy akár a tucatemberek. Aki mindennek az okát keresi, mindent tudni akar, mindenhez analitikus módon közelít, az mintha valahogy elvesztené a boldogságot. Meg mintha lemaradna az életről. Van olyan barátom, aki az én szöges ellentétem, nem vesz semmit komolyan, laza, nem agyal semmin és látom rajta, hogy teljesen élvezi az életet. Mindig van állandó baráti társasága, gyönyörű barátnőket talál, nincsenek görcsei, mentális gondjai ép és egészséges. Én kívül-belül tele vagyok bajokkal. Ami nem feltétlen ennek az életszemléletnek a következménye (de szerintem egyébként igen), de mégis feltenném a kérdést: mi értelme ilyen módon élni? Mit nyerek én ezzel a beállítottsággal? Többet tudok, bölcsebb leszek? Biztosan, de az is biztos, hogy örökké egyedül leszek, és sose leszek olyan önfeledten boldog, mint a "lelki szegények". Akkor mi értelme van? Mi értelme van bölcsnek lenni, filozófusnak lenni, zseninek lenni, ha egy egyszerű tömegember jobb társasági életet él, magasabbra jut a ranglétrán, talán többet is keres (lásd mai tanárok kontra a Győzikéhez hasonló söpredék, az úgynevezett "celebek") és a párkapcsolatokban is jobb? Örökké arra hogy majd egy utópikus világban nekem lesz jobb? Nem sokkal jobb "lelki szegénynek" lenni?
20/F
Ezer éves kérdés ugyan, de úgy érzem muszáj hozzászólnom. Az itt kommentelők egy igen nagy része el sem tudja képzelni ezt az érzést/állapotot amit a kérdező felvázolt. Kívülről lehet okoskodni, ellene szólni, támadni, belemagyarázni, de értelme ezeknek nem sok van. Néhány szimpatikus és igaz válasz is érkezett, jó látni, hogy vannak még olyanok akik megértik, vagy legalábbis próbálják megérteni a hozzád hasonlókat.
Az én történetem majdnem ugyanaz mint a tiéd, csak nálam se aranykalitka, se hasonló szülők, aminek érzem ugyan a hatásait, ám jellemfejlődésem nem ennek volt köszönhető. Közöttünk annyi a különbség, hogy én ebből az állapotból amit te is leírtál, próbáltam továbblépni és kihozni a legtöbbet magamból. Hogyan? Mindenkinek megvan a maga "fegyvere" amit bevethet az élet területein. A te esetedben ez az intelligencia, a komplex látásmód, és a puszta jellemed. Használd fel! Például csajozásnál. Véletlenül se próbáld utánozni a többi díszmajmot.. A taktikád más legyen, dolgozd ki, mássz bele a lányok fejébe, járj előttük mindig egy lépéssel, és ami a legfontosabb, soha ne gondolkozz azon, hogy ez helyes-e. A te sorsod már eldőlt, de rajtad múlik hogy végül mi lesz kőbe vésve. Jelenlegi állapotodból ki kell mozdulnod, ha ezt valahogy túl akarod élni.
Soha ne sajnálj olyan dolgokat amiket nem kaptál meg. Azt hiszed könnyebb lenne? Egy barátnővel mondjuk?! Úgyis elhagy, összetöri a szíved és megaláz előbb-utóbb, ez nem egy olyan dolog ami után vágyakozni érdemes.
A többség el fog ítélni. Így is azt teszik, láthatod. Adj hát okot rá. Érzelemmentesnek lenni, talán nem is olyan rossz opció, ennek a "nagyon fejlett" társadalomnak a velejárója, egy lehetséges kiút, ez egyfajta evolúciós fejlődés. Talán nem fogsz olyan (felszínes) boldogságot érezni mint a tucatemberek. De egy biztos, ha ezen túl leszel, olyan fájdalmat sem fogsz érezni mint ők, ami őket összetöri, téged majd meg sem karcol, gondolj erre, legyen ez az egyik célod. Ez megéri a fejlődést. Mert van még hova fejlődnöd, ezt minden tisztelettel mondom. Tanuld meg használni a képességeidet a céljaid eléréséhez, állítsd csatasorba mindazokat a dolgokat amiket most hátránynak érzel, és figyeld meg, pont azok a dolgok fogják végül meghozni a győzelmed. Ne is próbálj szocializálódni, a sorsod nem ez. Bárki bármit is mond, igenis vannak emberek akik mások fölött állnak, egyenlőség ide vagy oda. Minek akarnál olyan lenni mint ők?! Még egyedül is jobb, mint a birkákkal menetelni...
Társra se várj.. sokkal magasabban van a mérce mint másoknál, így biztos lehetsz benne hogy csak egy különleges lány tudna téged igazán boldoggá tenni. Őt vagy megtalálod, vagy nem. Élvezni akarod az életed? Használd az embereket.. használd a lányokat.. Úgy hiszed mások nem ezt teszik? Akik itt papolnak helyesről és helytelenről, talán különbek? Ne hidd. Ezt teszik ők is, akarva-akaratlanul. Te tedd tudatosan. Ha a lelkiismereted közbeszólna, tedd azt amit én: jutalmazd a jókat és büntesd azokat akik megérdemlik.
Csak rajtad múlik, hogy ez az életnek nevezett cirkusz felzabál-e teljesen, vagy oroszlán leszel benne.
Engedd ki a csalódást, a haragot, a keserűséget.. Élvezd önmagad létezését, mert ez az egyetlen dolog ami igazán a tiéd. És csak egy jótanács.. Fejleszd a komplex látásmódod, figyeld az embereket, a működésüket, elemezd, láss a dolgok mögé, érezd az összefüggéseket, a láncreakciókat, és a végén meglátod: A jövő sem olyan nagy rejtély mint ahogyan azt sokan gondolják.
Kívánom a legjobbakat, remélem eljut hozzád.
Üdv újra. Utoljára 1 éve válaszoltam erre a kérdésre.Nézzük át még egyszer. Anno azt tanácsoltam, hogy próbálj változni. Ne tedd. Az, hogy ilyen vagy, predesztinált. Ezt nyerted a genetikai lottón, és ezt kaptad a környezetedtől. Ne hidd azt, hogy egyedül vagy, a hozzád hasonlók alkotják az értelmiséget. Tanulj, érj el szakmai sikereket, olvass sokat és barátkozz össze a hozzád hasonlókkal. Az élet kárpótol a fiatalkori csalódásokért, hiszen egyszer meg fogod találni önmagad, a társadalmi pozícióról nem is beszélve. A te jellemed belefektetett idő és energia tekintetében igényesebb, mint az átlagé. Ezért miért siránkozol? Ez a legnagyobb szerencse az élettől. Küzdj és adj tápot lelki vágyaidnak.
Azt hozzátenném, hogy a probléma nem a kor vívmánya, genetikai variabilitás,helytelen társadalmi normák következménye ez, amely permanensnek bizonyul a történelemben. És? Ha nem lenne így, nem lenne izgalmas..nem lennél egyedi.
Ui: ha ennyire irigykedsz a buták lazaságára és sikerére a nőknél, az a te hibád, ezt továbbra is fenntartom. 2 lehetséges út van: A, ha nem igényed a "kondizás stb.", akkor ne legyen igényed az sem, amelyet az általad lenézett populáció képvisel. B, Ha úgy érzed, hogy te is át akarod élni ezeket, csak bújj egy kicsit más bőrébe, ez nem jelenti azt, hogy szembeköpöd az elveidet... ez csak játék. az egész élet csak egy játék, aminek a lényege, hogy élvezd,amennyire csak lehet. Kifogás nincs.
Nem fogom elolvasni az össze kommentet, mert beadandót írok (ehhez keresvén dolgokat találtam meg az írásod), és nem érek rá sajnos. De annyit elmondanék, hogy... k**vára át tudom érezni azt, amit megfogalmaztál. Nem vagy se beképzelt, se hiú, se semmi hasonló. Maradj ilyen, amilyen vagy. Baromira tetszik, hogy ezt az első bekezdést így le tudtad írni magadról. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer találok egy ilyen embert.
Úgy ledöbbentem... Nem is tudok mit írni... Illetve tudnék áradozni még itt, ki tudja meddig, de üres locsogásnak hatna, mert nem adná át, amit érzek.
Nem ismerlek, de biztos egy fantasztikus valaki vagy. Örvendtem.
Azért annyit kiemelnék,hogy ilyet pont a buta emberek szoktak mondani.
" A férfi férfi volt,a nő meg nő".A soviniszta,buta,egyszerű emberek,akik ilyen alsóbbrendű,primitív társadalmat hoznak fel példának,ahol elnyomás és kényszer uralkodott.
Képzeld,akik kivívták a nők jogait pl,azok rengeteg buta,egyszerű,átlagos emberrel vívták meg a harcot.
Vagy egyáltalán az emberi jogokat.
Amúgy az egyszerű,buta ember általában boldogabb.Igen nekik,elég ha van facebook,meg van vmi ami menő,pl bulizás(aminek szerintem semmi értelme)
Hogy miért?Mert a buta emberrel bármit megtehet a felső hatalom.Őket bármire ráveszed,elég ha egy kis magot nyújtasz nekik,megelégednek vele.Mert kisigényűek.
És a buta ember nincs annak tudatában,hogy ő egy buta.
Akiben felmerül a kérdés,hogy ő buta-e,vagy van önkritikája az már egy gondolkodó lény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!