A magyar nyelv az 1844-es évi országgyűlés óta hivatalos úgy tudom. Viszont akkor előtte a magyarság egészen a honfoglalásig visszamenőleg milyen nyelven beszélt?

Szerintem valami nem hivatalos köznyelven. Konkrétan magyarul.

A magyarság nagy részének nem is voltak hivatalos ügyei, a főurak csináltak olyat, na ők latinul, franciául vagy németül, majd egy okosabb valaki megmondja.

A főurak legtöbbje nem is tudott magyarul. A hivatalos ügyintézés nyelve a német vagy a latin volt. Még a színházakban is németül beszéltek a szereplők.

Viszont a köznép csak magyarul beszélt.

A magyarság magyarul beszélt. A nemzetiségiek nemzetiségi nyelven. A hivatalos nyelv pedig a latin volt, illetve II. József idejében megkísérelték a német bevezetését, de nem sokáig tartott.

"kezdetben gondolom valami nomád nyelven ami akár hasonlíthatott a mostani magyarhoz, de így a késő középkor kora ujkorban latin? pl Mátyás király idejében ?"

Nincs olyan, hogy "nomád nyelv", hanem a magyarnak voltak nyelvtörténeti korszakai. Volt ómagyar, középmagyar, majd újmagyar nyelv, amiket írásos emlékekből rekonstruáltunk. Magyarul beszéltek 200, 400, 600 éve is, csak másfajta magyart. A nyelv folyamatosan változik, a mai magyar nyelv is biztos más lesz 200 év múlva.

Gondolj bele, amikor elolvasol egy művet, ami a '44-es országgyűlés előtt íródott, mondjuk egy Csokonait, teljesen olvasható a számodra. Zrínyi is, ami még korábbi.

Kérdező, ne haragudj, nem akarlak megsérteni, de igen nagy iskolázatlanságról és műveletlenségről tettél ezzel a kérdéssel tanúbizonyságot.

Egyrészt tudnod kéne, hogy egy állam hivatalos nyelve és az állam lakói által beszélt nyelv(ek) között nincs minden esetben átfedés. Attól, hogy a középkortól 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon, tudnod kéne, hogy a "hivatalos nyelv" a közigazgatási, politikai- és államnyelvet jelentette, a mindennapi életben az egyszerű emberek az anyanyelvükön beszéltek (magyarul, szlovákul, románul, szerbül, ruténul, németül stb.). Egyébként a középkorban mindegyik európai államban a latin volt a hivatalos nyelv, és az újkorban szépen áttértek a lakóik beszélt nyelvére. Magyarországon több ok miatt (a magyar nyelv fejletlensége, az ország soknemzetiségű volta, a német mint hivatalos nyelv elutasítása politikai okokból - ) miatt maradt sokáig a latin nyelv az állam nyelve is. Az 1800-as években a nyelvújításnak köszönhetően azonban a magyar nyelv is alkalmas lett arra, hogy ellássa ezt a funkciót.

A másik, amit akarok írni, hogy mindegyik iskolában tanítják azt, hogy a középkorban azért vannak régi magyar nyelvemlékek. Ott van a legelső írott magyar nyelvemlék a 11. századból: "fehervaru rea meneh hodo utu rea" (Fehérvárra menő hadiútra) - ez majdnem ezer évvel ezelőtti MAGYAR nyelvállapot!! Aztán ott van a Halotti beszéd és könyörgés ("Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk? Isa, por és homu vogymuk"), illetve az Ómagyar Mária-siralom is, ami az első magyar nyelven lejegyzett vers. Ezek a 12-13. században keletkeztek, és kellett, hogy tanulj róla! Ezek alapján nem értem, hogy nem lehet világos számodra, hogy a középkorban is magyarul beszéltek az emberek! Csak az írásbeliség volt latin (az általam felhozott példákat csak "véletlenül" írták le magyarul, ami igazából szabálytalan volt, mert csak latinul írtak.. De szerencsére valakik elkövették ezeket a "szabálytalanságokat").

Sőt, voltak, akik egész könyveket is írtak már a középkorban is magyarul! 1370 körül (Nagy Lajos király idején)keletkezett az a könyv, ami az első (általunk ismert) teljes egészében magyar nyelven írt könyv, a Jókai-kódex, ami igazából egy latin nyelvű kódex magyar fordítása.

Íme egy kis részlet belőle (igyekszem mai helyesírással írni, hogy meg tudd érteni):

"Történék némi csudálatosság és tisztes emlékezetvel méltó Eugubia várasában, mikoron meglen él vala Szent Atya. Mert vala Eugubia várasának tartományában egy szörnyű farkas, testének nagyságával és gyűlhölségének éhségével keménységes, ki nemcsak baromi lelkeket veszt vala el, de embereket és aszonhokot es megmar vala. Úgy, hogy mend az polgárok tartanak vala azanna dögben es félelemben, hogy mend fegyverkedvén mednek vala, mikoron járnak vala az váras földön, hogyhana kellett volna mennyek erős hadra."

Láthatod, hogy már az 1300-as években is magyarul beszéltek, többé-kevésbé meg lehet érteni ezt a szöveget.

Tisztelt Előző Hozzászóló!

Kiváló, amit írsz, köszönet érte!

Egy dologban azonban vitába szállnék Veled.

Ez pedig az a véleményed vagy állításod, mi szerint régvolt őseink nyelve fejletlen vagy alkalmatlan lett volna feladata betöltésére.

Ne feledkezzünk meg egy nagyon lényeges dologról! Az írásjeleknek egyértelműen, következetesen kell rögzíteniük a beszédet, könnyedén olvashatóan, értelemzavar nélkül kell jelölniük a beszédhangokat.

Ha ezt a dolgot elfogadjuk, akkor a következő kérdést kell föltennünk magunknak:

Vajon meg tud-e vagy meg tudott-e felelni ezeknek a követelményeknek a latin abc betűkészlete?

A latin nyelv esetében bizonyosan.

De mi a helyzet a magyar nyelv esetében? A mással- és magánhangzóink száma azonos számú-e a latin nyelv írásjeleivel?

Ugye, nem!

S tegyük még hozzá, hogy a mai napig tartóan IS többféle magánhangzót használ a magyar. Korábban még többet. (ld. pl. a zárt és nyitott magánhangzókat..)

Kérdés: a latin abc betűkészlete vissza tudja-e adni jeleivel a mi magán- és mássalhangzóinkat?

Másképpen fogalmazva: megtalálhatóak-e a magyar hangzóknak megfelelő betűjelek a latin nyelvben?

Ugye, távolról sem!!!!

Szerintem itt van a kutya elásva! A latin írást, a latin betűket ismerő, annak a kornak az "írástudójának" persze, hogy nagy nehézséget okozott a magyar köznyelv, a beszélt magyar nyelv írásba öntése! (Mennyit kínlódhatott az a szegény szerzetes, aki pl. az ó-magyar Mária siralmat leírta. Vagy a Halotti beszéd-et. Hogy is írjam le a 'gy' hangot?!? És a zárt a-t? Vagy a zárt e-t? Az ny-hangot? és az 'ü'-t, az 'ö'-t???? :)).

Lehetséges, ez a magyar nem is volt ómagyar, nincs kizárva, hogy a sirató szöveget ugyanúgy megértettük volna - ha halljuk!!!! -, mint egy mai (táj)nyelvet beszélőét.

A rovásírás jeleiről való áttérésnek ára volt.

Az írásjelváltás megnehezítette a gondolatok írásban való pontos rögzítését. Emiatt valószínűleg kényelmesebb volt és kevesebb fejtörést okozott a fontos közleményeknek – leveleknek, törvényeknek, alapiratoknak - a latin nyelven történő rögzítése..

Ez akár oka is lehetett a latin nyelvűség elterjedésének, hivatalossá válásának vagy éppen hivatalossá tételének.

Azért itt szögezzünk le egy fontos dolgot. A középkori írásbeli műveltség az kizárólag a latin volt. Nem csak Magyarországon, hanem egész Európában. Egyszerűen, ha valaki a kezébe vett egy tollat és egy hártyát vagy papírt, eleve úgy tanították meg neki, hogy ez CSAK arra való, hogy latin szövegeket írjon. Az írásbeliség egyet jelentett a latin írásbeliséggel.

Eszükbe sem jutott volna az akkori írástudóknak az anyanyelvükön írni, és ennek az az oka, hogy az írás a középkorban az más volt, mint ma.

Ma bevásárlócetliket írunk, keresztrejtvényt fejtünk, levelet írunk stb. - természetes dolog, alapvető emberi tulajdonság szinte, hogy mindenki tud írni. Ez a középkorban egyáltalán nem így volt, mert akkor az írásra úgy tekintettek, mint valami bűvös dologra, ami már önmagában is hatalom. A mai világunkhoz képest nagyon ritkán és nagyon fontos dolgokat jegyeztek csak le, meghatározott regiszterekben (ez nagyon fontos). Vagyis okleveleket, egyházi iratokat, kódexeket stb. írtak, MÁST NEM (persze ez változott az idők során, de kb. a 13. századig így volt). Csak az egyház keretén belül lehetett megtanulni írni, és csak latin nyelven. Egyszerűen ez így tartozott össze. Franciául és olaszul, angolul, németül stb. nyelven sem írtak a középkorban, csak latinul! Az írásbeli műveltség az latin volt.

Viszont ez a reneszánsszal kezdett megváltozni (illetve már a középkorban a vágáns költészet, lovagi költészet is kivételt jelentett igazából), de az igazi áttörés az anyanyelvi műveltség megjelenésében az a reformáció volt.

Az igaz, hogy sokáig probléma volt a magyar nyelvben, hogy a latin abc nem fedte le a magyar hangrendszert, de ezt igazából többé-kevésbé következetes hangjelöléssel megoldották már a kezdetén is! Pl. az ö, ő, ü, ű hangokat az ew hangkapcsolattal jelölték. Következetlenek voltak a hosszú mássalhangzók írásában is, illetve az i mgn írásában. Ezért vannak olyan családnevek, hogy Dessewffy. Ez azért maradt meg ebben a formájában, mert a családnevek írásmódja nem követte a modernebb magyar hangjelölés kialakulását, vagyis amikor az ew helyett kitalálták az ő-t, akkor a családneveknél megmaradt a régi jelölés. Ezt nevezzük hagyomány elvének. De régen, a 15-18. századig kb. minden szót, amiben ö,ő stb. volt, az ew hangkapcsolattal írták le. A zs-t pedig ss-el. Egyébként a régi magyar írást is ki lehet olvasni, csak egy kis gyakorlat kell hozzá. Megoldották ám azt régen!

Igazából nem is ezzel volt a gond, tehát nem azért nem volt a magyar nyelv államnyelv, mert nem lehetett leírni! Mert simán le tudták írni, csak máshogy mint most mi írjuk.

Az igazi probléma az volt, hogy egyrészt későn alakult ki a magyar köznyelv. A középkori-újkori magyar nyelv az nem olyan volt mint ma, hogy az egész országban ugyanaz a nyelvváltozat (irodalmi magyar nyelv) szól a TV-ből és a rádióból és az interneten is ez van - hanem ahány régió volt, annyiféle dialektusa létezett a magyarnak, és ezek egymással egyenrangúak voltak. Csak egy hosszú fejlődés eredménye volt az, hogy a Pest-környéki e-ző nyelvjárás lett az egész országban általános, de ez a 19. század végére lett az!

A másik probléma pedig a nyelvújítás előtti magyar nyelvállapot szókincse volt. Ahhoz, hogy egy nyelv államnyelv legyen, meg kell felelni egy sor fontos követelménynek. A magyar nyelv viszont nem volt ilyen, nagyon csúnyán fogalmazva: a parasztok nyelve volt (a nemesek és arisztokraták Bécsben németül beszéltek a császárral az ügyeiket Magyarországon pedig latinul intézték). A magyar nyelvet többnyire csak egymás között használták hétköznapi beszélgetésre (már ha tudtak magyarul). Igazából a nép körében volt elterjedve a nyelv, de a nép csak a saját maga paraszti/mezővárosi kultúrájában használta. Egyszerűen nem voltak olyan szavak, olyan kifejezések a magyar nyelvben, amelyek alkalmasak lettek volna a jog, az államigazgatás, és egy sor dolog kifejezésére!! Ugyanez van a tudományokkal is. Minden tudományt latinul műveltek, mert a magyar nem lett volna alkalmas a tudományok művelésére, mert nem voltak meg benne a terminusok!

Ma már természetesnek vesszük, hogy a magyar nyelv részei olyan szavak, hogy: kamat, államcsőd, részvény, ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, államháztartás, deriválás, logaritmus, párt, székház és még sorolhatnám (és az igékről még nem is beszéltem...) De ez a 19. század előtt NEM VOLT meg a magyar nyelvben.

Egyébként be is tudom ezt bizonyítani, hogy tényleg így van. Sajnos a Trianon után rengeteg magyar dialektus (erdélyi, székely, palóc nagy része, délvidéki) leszakadt a magyar államról, és ennek az a következménye, hogy e területeken a magyar emberek nem a magyarországi köznyelvet beszélik, hanem a saját dialektusukat (ami ma már változik, mert a határon túl is elérhető a magyarországi média). De az a lényeg, hogy ezek a külhoni nyelvi dialektusok híján vannak egy sor olyan 20. századi fejlődésnek, amely alkalmassá tenné őket pl. a modern tudományok művelésére. Magyarul mondva: pl. az erdélyi magyar nyelvváltozat nem alkalmas egy csomó tudomány szaknyelvévé válni, mert nincs egy olyan nyelvművelés, ami felülről alakítaná, fejlesztené ezt! Magyarországon ez megvan, de ez nem jut el Erdélybe.

Ez létező probléma ám a határon túl! Ebből az a tanulság, hogy ahogy a tudományok, a politika, az állam mint olyan stb. fejlődnek - párhuzamosan fejleszteni kell vele a nyelvet is, gyarapítani kell a szókincset. Ha ez nem történik meg, az adott nyelv alkalmatlan lesz a funkcióját betölteni. A 19. századig a magyar nyelv nem volt ilyen téren fejlesztve, így alkalmatlan volt az állam politikai/közigazgatási nyelve lenni, és helyette jobb híján a latin maradt a 19. századig.

>Azért itt szögezzünk le egy fontos dolgot. A középkori írásbeli műveltség az kizárólag a latin volt.<

ÉS MIÉRT?????? És mi volt ennek az oka???

E tényszerű megállapítás mellett hagyjuk meg, mint egy matematikai axiómát, ami bizonyítás, indoklást nem igényel?