Mi bizonyítja két nyelv rokonságát? A magyar nyelv miért nem rokon a finnugor nyelvekkel? Miért mondják sokan, hogy a törökkel rokon? Mi erre a bizonyíték?

Ja, és a nyelvharmónia nem leszűrhető a példamondatból.

Tudod egyáltalán, hogy mit jelent?

google translate azt mondja, hogy nem sok kicsi, hanem nagyon kicsi/nagyon kevés :-)

(van itt törökül tudó?...)

Sok = çok

nézd meg online szótárban, ha nem hiszed.:)

6-os vagyok.

#10: „kíváncsian várom azokat az alapnyelvi szavainkat, amelyek török eredetűek! Én csak finnugor és ugor alapnyelvi szókincsről tudok.”

Az emberek általában csak finnugor/ugor alapszókincsről szoktak tudni, mivel az iskolában azt tanítják. És a legnyomósabb érv a számnevek szoktak lenni, amelyek finnugor nyelvekkel való rokonságát valóban nehéz lenne kétségbe vonni.

De számtalan török nyelvekkel rokon alapnyelvi szó is van, néhány példa:

1. személyes névmások részletesen:

én: finnben mina, türkménben men, tatárban min, törökben ben (itt vegyük észre, hogy a törökben b lesz, amely máshol m, illetve a magyarnál lekopott a szó eleji hang), a b/m bár nem tartozik a klasszikus szabályos hangválzoások közé, nem különbözik jelentősen az ebem/empem finnugor hangváltozástól

te: finnül sinä, törökben és türkménben sen

ő: törökben szintén o, finnben viszont hän

mi: finn me, észt meie, törökben biz (éppen úgy b lett az m-ből, mint az „én” esetében)

ti: finn te, észt teie, mongol ta, török siz (t/s megfelelés, lényegében megfelel a t/z-nek, van még rá példa bőven)

ők: magyarban ő + k (többes szám jele), törökben: onlar (a –lar szintén a többes szám jele), finnben viszont he

2. röviden: egyéb alapnyelvi szavak a 207 szavas Swades-lista alapján:

ki (törökül kim), mi (ne), sok (çok), kicsi (küçük), anya (anne), apa (baba), atya (ata), kutya (köpek), gyümölcs (ennek megflelője nincs meg a törökben, de a finnugor nyelvészek egyértelműen török jövevényszónak tartják), gyök(ér) = gyök (kök), kukac (kurt), hús (ujgurban gösh vagy et, a törökben már csak az et van meg), tojás (ujgur tuxum, a finnugor pedig a mony), térd (ujgur tiz), zsiger (ciğer), iszik (içmek), szopik = emlik (üzbég soʻrmoq, török emmek), bír (bilmek), öl (öldürmek), ver = csap (vurmak = çapmak), kés (törökül kesmek = vág), szúr (soqmaq), jár (yürmek), ül (ujgur oltarmaq, török oturmaq), tart (tutmaq), sajtol (siqmaq), súrol (sürtmeq), bogoz (bağlamaq), számol (saymaq), úszik ((y)üzmek), tenger (ujgur déngiz, török deniz), szél (ujgur selkin, török yel), hó (qar), hamu (kül), sárga (sarı), teli (tulu, dolu), izzik (issi), öreg (üzbég iroq) ősi (eski), tompa (toqal),

3. Swadesh-listában nem szereplő szavak, amelyeket nyugodtan tekinthetnénk alapszókincsbeli szavaknak is:

van (var), baba (bebek), kölyök (çocuk), iker (ikiz), barát (türkmén badaš), kar (türkmén kar, kazak qar), köldök (kindik), szakáll (sakal), szép (csuvas šep), kék (üzbég ko'k), bűz (pis), későn (keç), előre (ileri), mag (üzbég mağiz), nyal (yalamak), ijed (eymen), igyekszik (evek, ivek), horog (garmak, karmaq), bicska (bıçag), balta (balta), szűr (süzüntü), ás (eşmek), takács (dokumacı), sereg (mongol cserig), kelepce (kelepçe), szó (sav), szám (sana), ész (us), sor (sıra), sarok (sırık)

4. Számos növény, állat, ház körüli tevékenység, illetve mezőgazdasági fogalmak, amelyeket hivatalosan jövevényszónak szoktak besorolni, ezért itt nem kívánom felsorolni őket, de attól még megeshet, hogy nem is jövevényszavak ezek sem.

pl. alma, búza, árpa, borsó, som, gyertyán, ló, kantár (mongol qantarja), ökör, bika, borjú, kos, tyúk, kacsa, sólyom, bagoly, uhu, oroszlán, borz, bögöly, béka, kumisz, túró, író, bor, sör, sátor (érdekesnek tartom, hogy a „sátor” hivatalosan jövevényszó, de a „ház” viszont ősibb, finnugor szó, mikor valószínűleg finnugor őseink sem házban laktak), szék, bölcső, kemence, kazán, edény, sapka (şapka), kalap (kapak), köpönyeg (kepenek), zseb (cep), seprű (süpürge), söpör (süpürme), tanú (tanuq)

De hangsúlyoznám, hogy nem török eredetű, hanem a törökkel rokon szavakról beszéltem (melyek egy részének megfelelője amúgy a finnugor vagy egyes szláv nyelvekben is megtalálható). Éppen ezért nem vettem ki a fenti listából a más eredetűnek tartott, de közös szavakat. Én nem szeretem azt használni, hogy a szó ilyen vagy olyan eredetű, mert az általában spekulatív (és soha nem is bizonyítható, csak valószínűsíthető). Pl. azok a szavak, amelyek mindkét nyelvcsaládban megvannak, milyen eredetűek? Illetve ha valóban van urál-altáji nyelvcsalád, akkor számos szó lehet közös eredetű, és akkor nem kellene előítéletesen önkényesen a szavakat finnugor, török, vagy jövevényszó eredetűnek besorolni. A nyelvészek rendszeresen elkövetik azt a módszertani hibát, hogy az általuk finnugornak tartott etimológiák megfelelőit nem keresik a török nyelvekben, illetve ha egyértelmű a hasonlóság, akkor pedig elintézik azzal, hogy „ezek jövevényszavak, óiráni szavak, stb.” Elég lenne pusztán a valós etimológiák arányát megnézni az alapszókincsben. A fenti példából látszik, hogy mind mennyiségük, mind jellegük miatt olyan nagy számú példát lehet hozni (és nem is soroltam fel az összeset közel sem), amelyet nem lehet egyszerűen a szőnyeg alá söpörni vagy jövevényszónak nyilvánítani, mégis gyakran ezt teszik, bár nem igazán értem, hogy ez miért áll érdekükben.

#8: "Akkor mi a alapján mondható, hogy az a legvalószínűbb? "Érzésre"?” Nem. A logika és a józan ész alapján. A koncepció helyességét valószínűsítik a közös alapnyelvi szavak a 2 nyelvcsalád között, valamint ha igaz az elmélet, az megmagyaráz jónéhány kérdést, amikre a finnugor elmélet nem tudott eddig magyarázatot találni. És 2 elmélet közül valószínűleg az az igaz, amely jobban beleillik a komplex képbe.

"A finnek tagadják"

Akkor miért van az, hogy eddig bármikor finnekkel találkoztam és megtudták, hogy magyar vagyok, akkor széles mosollyal érdeklődtek affelől, hogy ugye tudom hogy nyelvrokonok vagyunk?

Illetve, ha "tagadják" akkor miért tartják számon a helsinki egyetem finnugor tanszékén a magyar nyelvet?