A nem vallásosak szerint az embernek nincs is igazából szabad akarata, hanem egy automata, akinek minden viselkedését és gondolatát 100%-ban csak az adottsága majd a környezete (a körülötte levő természet, emberek, könyvek, erőforrások) irányítja?

Egyszerűbb megérteni a dolgot lentről felfelé haladva.

Miből áll az agy? Elektronokból és atommagokból. Ezek viszont nagyon egyszerű szabályoknak engedelmeskednek. Így tehát minden, ami belőlük felépül, ezek szerint a szabályok szerint működik. Ilyen értelemben nincs szabad akarat.

Kérdés, mennyire szigorúak és pontosak ezek a szabályok, van-e kibúvó. Úgy tűnik, van: a kvantumfizika. Eszerint ugyanis egy elektron viselkedését nem lehet teljesen pontosan megjósolni. Kérdés, hogy egyetlen vagy néhány mikroszkopikus elektron képes-e akkora különbséget okozni, ami aztán egy makroszkopikus döntés vagy tett formájában nyilvánul meg. Talán még ez is elképzelhető.

De ha így is van, akkor még kérdés az is, hogy az elektron viselkedése valóban véletlenszerű, vagy csak a kvantumfizika nem képes leírni. Tegyük fel, hogy valóban véletlenszerű.

De ha így van, akkor sem jutunk semmiféle szabad akarathoz, mert ha a döntéseink és tetteink ilyen teljesen megjósolhatatlan apró jelenségeken múlnak, mint az elektron viselkedése, azt hogyan is nevezhetnénk a mi saját akaratunknak?

De ez a gondolatmenet csak a bevezető a kérdéshez, és inkább csak arra vezet rá, hogy mindenek előtt pontosan definiálni kéne, hogy mit nevezünk szabad akaratnak. Az eddigiekből az derül ki, hogy amit az emberek általában annak tekintenek, vagyis ami a fizika törvényeitől függetlenül működik, és azokat akár felül is írja, az a fajta szabad akarat nem létezik. Mindent a négy alapvető kölcsönhatás irányít, plusz a kvantumfizikai véletlen, ami nem a mi akaratunk.

Tehát ha gondolkodni akarunk erről a kérdésről, akkor először is át kell definiálni (vagy egyáltalán definiálni kell) egy másfajta szabad akarat fogalmat, ami nem ennyire szigorú.

Ahogyan a bolygók mozgása sem kaotikus szigorúan vett értelemben. Hanem pillanatról pillanatra pontosan meghatározott az idők végezetéig. Mégis, ha most, ebben a pillanatban meg akarjuk jósolni, hogy fog kinézni a naprendszer 100 milliárd év múlva, képtelenek lennénk rá. Ilyen távlatban a rendszer már kaotikus, elméletileg is megjósolhatatlan, bár a mozgástörvényei halál pontosan meg vannak szabva.

Na valahogy ilyesmi a szabad akarat kérdése is.

Plusz a szabad akarat kérdését még bonyolítja,hogy feltételez egy ennél is sokkal bonyolultabb és meghatározhatatlanabb fogalmat: az "én"-t vagy lelket. Szabad akaratot ugyanis csak egy "én"-hez rendelve lehet értelmezni. De az "én" fogalma még annyira sem tisztázott, mint az akaraté. Valójában semennyire sem tisztázott. Pedig ez volna a dolog kulcsa.

Na szóval valahogy így lehet haladni ezen az úton :) És ha a végére nem is lehet érni, az mindenképpen látszik, hogy itt távolról sem vallási kérdésről van szó, hanem a saját logikánk és gondolkodásunk korlátainak a feszegetéséről.

Hogy mennyire nem vallási kérdés ez, az abból látszik, hogy erre a vallás sem képes választ adni (még közel ennyit se). Mert mi van, ha van isten, és van lélek? Akkor nyilván ez a lélek irányítja a tetteinket. De ez a lélek is van valahol (egy másik dimenzióban), ez is áll valamiből (részecskékből), erre is hatnak valamiféle szabályok, tehát visszajutunk az eredeti problémához.

A determinizmus és a káoszelmélet vallásos és ateista szemléletmódban is megokolható, létező elmélet.

A szabad akarat kérdésének semmi köze a vallásossághoz.

"hogy neked van szabad akaratod amit nem a környezet irányít 100%-ban, akkor is épp a környezetedre reagálsz, nem?"

Reagálok, de nem determinált módon.

A reakció nem feltétlenül alapul a környezeti hatásra, azonos környezeti hatásra is lehet más reakció, még élettelen jelenségeknél is, hát még élőlénynél, főleg tudatos élőlénynél. A környezet BEFOLYÁSOL, de NEM IRÁNYÍT.

"egyedül a vallás lehet a magyarázat arra, hogy nem vagyunk automaták"

Nem. Sőt, vallásos alapon sokkal inkább kötötté válik saját döntésszabadságunk. A legtöbb vallás éppenhogy arról szól, hogy a teremtő letette a síneket, amin futunk.

"Ha két ember máshogy reagál egy dologra, az is amiatt van hogy 1. picit más ösztönök, személyiségjegyek vannak az agyában születéskor, amik a környezet miatt jöttek létre 2. más szögből nézi más fényviszonyok mellett, más emlékekkel, gondolatokkal az agyában, amik a környezet miatt kerültek oda."

Megkövesedetten determinisztikus gondolkodású vagy.

Márpedig ez csupán elmélet, említetted a kvantumfizikát, annak a szintjén is rengeteg dolog ellentmond ennek.

Olvass a káosz-elméletről, határozatlansági elvről.

"az hogy mit képzelek el az is attól függ hogy épp hogyan alakulnak az agyamban az elektronok?"

Már kapisgálod.

Ami mikro-szinten határozatlan, az makro-szinten is legfeljebb első ránézésre tűnik determináltnak.

A kérdező már megint csak téríteni akar, és a kérdésnek még a lábáig se nagyon ér fel... a kérdés viszont jó.

Tehát - vallástól függetlenül - mitől szabad egy akarat?

Ne feledjük, hogy akarata, sőt: gondolkodása - már egy fejlett állatnak is van.

Ez pl. miben különbözik a mi szabad akaratunktól?

"Mi ez a rengeteg dolog ami ellentmond ennek? Egyet sem mondtál."

Nem-e?

"Olvass a káosz-elméletről, határozatlansági elvről."

Ezzel egy életre való anyagnyi példát mondtam.

Amíg ezekben a témákban az ismereteid nullánál magasabbak lesznek, a kérdésed aspektusainak felét megválaszolod magadnak, másik felét meg te magad fogod eldobni, mint értelmetlent.