Van-e véletlen?

Szerintem van.

Én részemről két irányból közelíteném meg a dolgot:

"Filozófiailag": Ha feltesszük, hogy mindent le tudunk modellezni elméletben; gyakorlatban, akkor is lehetetlen, hiszen rengeteg különböző tényező van, amit képtelenség mind figyelembe venni... és még ha figyelembe is tudjuk venni, akkor is tökéletesen kell ismernünk ezeket a paramétereket, ami megintcsak lehetetlen a gyakorlatban...

Összességében tehát, még ha igaz is (lenne), hogy valójában minden történés egyértelműen levezethető az őt megelőző történések sokaságából, ha ezt mi, mint élő, tökéletlen emberek képtelen vagyok szimulálni/modellezni, akkor az igenis véletlen.

Példa: ha dobókockával dobunk és figyelembevesszük minden paraméterét a dobás erősségétől kezdve, a kocka anyagán/alakján keresztül, a súrlódó levegő sűrűségéig mindent... akkor az eredmény nem lesz véletlen... mivel ezt képtelenség kivitelezni, ezért szerintem kénytelenek vagyunk ezt a fogalmat használni....

Tudományosan/fizikailag:

Kvantum fizika alapján van véletlen (mai tudásunk szerint). Lásd: alagút effektus... de ha modellezésről van szó, tehát mérendő paraméterek vannak, akkor ott van pl a heisenberg féle határozatlansági elv, ami szerint egyszerre nem ismerhetünk miden paramétert tökéletesen, tehát megintcsak a "véletlen"hez jutottunk...

Huhh, bocs, ha nem voltam túl összeszedett, csak épp dolgoznom kéne, de tetszett a kérdés, úgyhogy muszáj volt gyorsan válaszolnom! :) Este visszanézek...

Ez egy elég alapvető kérdés, és mondhatni eldönti a világot. Ha nincs véletlen, akkor minden előre meghatározott rend szerint halad. Mondhatni, az életünk, az egész univerzum egy statikus négydimenziós objektum. Ezt el tudom képzelni, azzal a kiegészítéssel, hogy máshol, magasabb dimenziókban kell lennie véletlennek, különben tényleg semmi értelme az egésznek.

Egyébként az, hogy nem tudunk mérni valamit, nem jelenti, hogy nincs neki egzakt értéke.

Az agyban zajló kémiai folyamatokra a kémia statisztikus szabályai vonatkoznak, amik távoli rokonságban állnak a határozatlansággal.

Munkám során a biológia statisztikus voltát sokszor megfigyelem, különálló baktérium telepeken. Vannak folyamatok, amik mondjuk 95% eséllyel jönnek létre. Ez lehetséges úgy, hogy minden telepből a benne levő sejtek 5 %ban nem jön létre, 95% ban meg igen, de az is lehet, hogy 95 telepben létrejön, 5-ben meg nem, ami igaán érdekes dolog. Szerintem ha lenne száz emberklónunk, aki mindenben ugyanolyan (a neveltetése is tök ugyanaz a legutolsó részletig), akkor ha feladunk neki valami problémát amiben hirtelen kell dönteni és nem biztos a döntés, akkor egy részük máshogy döntene. (Pl megölnéd-e anyádat: biztos döntés hogy nem, kérsz-e csokit ha kicsit éhes vagy: nem biztos döntés. Azért az életünk során inkább ez utóbbi típus jellemző.)

Ha lehetséges lenne olyan kísérletet csinálni, amiben egy döntést 100-szor kell meghoznia valakinek ugyanolyan körülmények között úgy, hogy az előzőre nem emlékszik, akkor szerintem emberen is ki lehetne mérni egy ilyen statisztikus eloszlást. Azonban mivel előző döntéseink befolyásolják a következőeket, ezért ez mégsem kivitelezhető.

Véleményem szerint döntéseinkben létezik a VALÓDI véletlen, és mivel a dobókocka eldobásának pontos módja egy döntés, így az is valódi véletlen lesz.

(Azaz ha már eldobtuk, akkor a kocka modellezhető fizikailag, azaz nem véletlen hogy mire esik, de a dobás előtti másodperc tört részében egy pici csavarintás a kezünkkel, na az nem modellezhető előre. Így végülis mi magunk generáljuk a véletlent a kocka eldobásának folyamatával, ahogy a tudatalattink esetleg beletesz egy kis rezdülést a kézmozdulatba...)

Amikor azt írtam, hogy nincs véletlen, azt úgy is értettem (én, a válaszoló akinek tetszett a válasza :D): az agyban sincs. Tehát a szabad akarat egy nagyon bonyolult folyamat absztakciója. Amiről a biológus kolléga beszél, az esélyek meg statisztikák mind abból fakadnak, hogy elvonatkoztatunk a konkrét eseményektől, és magasabb absztrakciós szintről nézzük az események előzményeit és hatását. Amit, az eseményről mit sem tudva, nem tudunk megjósolni, csak valószínűségeket mondunk. Ez sokkal hatékonyabb a mindennapi életben, mert nem tudunk ésszerű időn belül mindent kiszámolni, de a véletlen illúzióját hozza, ami megtévesztő lehet.

Sosem értettem amúgy, miért teszünk különbséget egy patak folyása és az agyunk működése között, már ilyen értelemben, hogy véletlen vagy sem.

Számomra nagyon elkeserítő érzés lenne, ha valamilyen csoda folytán kiderülne, hogy nincs véletlen.

Determinált világegyetem, halott óramű. Jólehet, szinte "végtelen változatosságot" mutat a véges emberi fefogóképesség felé, de tudván,- "minden előre meg van írva"...brrr.. köszi nem kérek belőle.

Előttem már lelőtték a poént, a kvantumfizika említésével, és az egyik válaszoló (14. 04-es)sinpáron futó téridő kontinuumra utlalt, (jogosan) de van itt más is, ami ellene szól szerintem ahhoz, hogy a jövő 100%-osan kiszámítható (azaz nincs véletlen).

Ez pedig az a probléma, hogy a dolgok megmagyarázhatóak teremtő bevezetése nélkül is. Ha elfogadjuk, hogy a megismerhető világegyetem nélküle is létrejöhetett, akkor el kell fogadnunk, hogy megismerhetjük, (mármint a világgegyetemet) de 100%-ot soha nem érhetjük el.

Persze lehet vitatkozni, hogy pl. a teremtő kívűl esik minden (fizikai) dimenzión, de akkor kérdés, hogy a nem fizikai dimenziókból irányítja-e az egészet, (és hogyan, amikor semmi kapcsolata sincs) és milyen paramétereket változtat meg, mert ennek semmi nyoma.

Úgy tűnik a vilgba be van "építve", hogy változatos legyen, (függetlenül attól ki nézi) és mégis megismerhető ha van aki nézi.