Miert van az, hogy ha az allatok jol elnek, akkor jobban szaporodnak, az ember ha jol el, akkor kevesbe szaporodik? Ez nem paradoxon?

# 18

IDÉZLEK: "Az ember már a tudatosság azon fokán van, amikor az életkörülmények iránti igény fontosabb, amikor szóba kerül, hogy el tudok-e tartani még egy gyereket. Emiatt a maguk eddigi életszínvonalából indulnak ki."

Csakhogy ez tulajdonképpen áltudatosság.

Ugyanis ha nem éri el a teljes termékenységi arányszám legalább a 2,1-et egy társadalomban, az már középtávon elképesztően káros gazdasági és társadalmi folyamatokat generál.

Gyakorlatilag az emberek rövidtávú előnyökért (anyagi megtakarítás, hogy csak egyetlen gyereket vállalnak) hosszútávon jelentősen lerontják a nemzetgazdaság fejlődési ütemét (kevesebb gyerek, kevesebb munkaerő és kevesebb fogyasztó = gyengébb gazdaság), és bevállalják öregkorukra az alacsonyabb nyugdíjakat és a jóval magasabb nyugdíj korhatárt.

Tehát hosszútávon sokkal rosszabbul járnak.

Ami a paradoxonokat illeti. A példát azért lehet sokféleképpen érteni, mert sok ügyvéd van és sok eseménye egy ügyvédnek. Ebből következik például, hogy a "minden ügyvéd hazudik" hiányos állítás. Mert mindig hazudik, sokat hazudik keveset vagy soha. Erről nem volt állítás. Tehát az állítás ellentéte függ attól hogy a közlő a fentiek közül melyikre gondolt konkrétan.

Azért ezzel kezdtem, mert pontosan ez a probléma a kérdéssel is. Az élő szaporodása és a környezet (ami alatt itt minden értődik, az élő saját állapota is) közötti összefüggéssel a populációelmélet foglalkozik. Aki azt megnézi, fel fog tűnni, hogy ez mennyire sokrétű. Ennek oka, hogy az élő és környezete is sokrétű, ezért mások viselkedési szabályok is, a peremfeltételek is. Egyes szabályokat rendkívül bonyolult matematikai összefüggések képesek csak leírni, másokhoz elég egyszerű is jó eredményt ad.

A fizika mutatott rá egy fontos körülményre, ha mérni akarunk. Előfordul, hogy egy mérés nagyon nem a várt eredményt produkálja, ez pedig amiatt van, hogy a mérőeszköz befolyásolja a mérendő viselkedését. Például patkánykísérleteknél, főleg viselkedési tulajdonságokra vonatkozóan a kapott eredmény és a valóság (nem zárt közeg) közötti összefüggést is meg kell mutatni, különben könnyen lehet nagyon téves megállapításokat tenni.

Az ember esetén a probléma durván megnő. Ez amiatt van, hogy az élő alapvetően természeti szabályok szerint viselkedik, más lehetősége nincs. Más kérdés, mi emberek (a kutatók) e szabályokat milyen szinten ismerjük. Ez ismét a pontosság megállapításának bizonytalansági fokát mutatja (vagyis azt, milyen kényes dolog valamit biztosra állítani).

Az ember is a természet szabályai szerint működik, de mivel tudata, így időképe és énképe is van, ezért akarata is, amivel néhány szabályt időlegesen felülírhat más, saját szabállyal (ami néha az ellenkező is lehet akár). Ebből pedig az következik, hogy egy konkrét vizsgálatnál mindig azt is figyelembe kell venni, az ember milyen mértékben írhat felül természeti folyamatok szabályait, és ezeknek mekkora az időtávja (amikor a szabály meghágása visszaüt és a természet ki fogja igazítani az eredményt).

Az elmúlt néhány évtizedben Nyugat Európa életszínvonala jelentően javult, ugyanakkor a szaporodása csökkent. Tehát látszólag létezik egy ilyen összefüggés. Ez végtelenül hamis következtetés. Az élő ugyanis mindig érdekei szerint cselekszik. Az ember az általa ismertek alapján, hiszen tudata van, teheti. Az élő alapérdeke a hosszú élet. Az emberé ezen túl a jó élet is. Hogy mi a jó, az ismét ismeretek szerint alakul, és létezik hamis ismeret is. Tehát Nyugat Európában az emberek hosszan és jól akartak élni. Csakhogy a fejlődés nem eredményezte a gyermekvállalás kezdeti hátrányainak kiküszöbölését, ezért a potenciális szülőknek nem volt nehéz ráébredniük a kezdeti durva hátrányokra, így a "jól élés" érdeke alapvetően sérül gyermekvállalással, adott tehát, hogy nélküle az érdek teljesül.

A gazdaság elvileg is nagyon sokrétű, hiszen rengeteg lehetőség és ennek érvényesüléséhez tartozó feltételrendszer van. Ezért a gazdaság törvényszerűen rendkívül inhomogén (térben az eltérő lehetőségek miatt, továbbá az ember versenyszelleme miatt, és a norma [természettörvény] időleges felrugása miatt). Ezért a gazdaság nemhogy nem optimálisan, de durván hibásan fejlődik, a korrigálás pedig mindig nagyon fájdalmas egyes rétegek számára, akik emiatt gátolnak. Törvényszerű tehát, hogy a gazdaság hosszú távon irracionális, de időről időre egyes elemeket ebből próbál kijavítani. Közben pedig új irracionális elemek jönnek létre. Az egyes konkrét ember pedig ezekből hol többet hol kevesebbet, hol semmit se ismer, de cselekednie muszáj. Fog is, hibásan, aztán majd korrigál.

Ezek után a kérdésre a válasz: paradoxon nincs, az ember is a populációelmélet szabályai szerint szaporodik, de néha bizonyos időre és helyenként felülírhatja azt. Ez pedig azért van, az ember a természet része, szabályai rá is vonatkoznak, de mivel értelme, így akarata is van, ezeket időről időre felülírja, majd visszatér a normalitásba, eközben más események tulajdonságait írja felül. Ez egy ciklikus folyamat, ráadásul sztochasztikus is, azaz az ember ritkán tudja megmondani, éppen mi van. De ha rájön, cselekedni kezd, amit az adott helyzetben érdekeltek gátolni fognak, mindössze az a kérdés, miféle eszközökkel.

# 23

Csakhogy össztársadalmi szinten az embereknek mindig csak egy kis része jómódú.

Mellesleg hiába teszel félre, ha a demográfiai válság miatt olyan gazdasági hanyatlás következhet be, hogy a megtakarításaidat megeszi az infláció.

# 22

IDÉZLEK: "Az elmúlt néhány évtizedben Nyugat Európa életszínvonala jelentően javult, ugyanakkor a szaporodása csökkent. Tehát látszólag létezik egy ilyen összefüggés."

Rosszul látod.

Ugyanis Nyugat-Európában jelentős népességnövekedés következett be az elmúlt 40 évben, mert a csökkenő népszaporulatot tömeges bevándorlással ellensúlyozták, tehát nem csökkent, hanem ellenkezőleg, jelentősen nőtt a népesség.

Az más ha egy társadalom szaporodással növekszik vagy bevándorlással

Épp azért kellet a bevándorlás mert az adott társadalom nem tudta önmagát pótolni