Nem paradoxon a definíció fogalmát definiálni?

"sem önhivatkozás sem körkörös hivatkozás"

De, körkörös hivatkozás. Ennél többet nem akarok belemenni a témába, mert túl buták vagytok hozzá.

3. voltam.

Attól nem lesz paradoxon, hogy egy zárt halmaz (pl. nyelv) elemeit egymással meg tudjuk határozni. Nevezhetjük körkörösnek, de mégis jól működik, enélkül nem is lehetne semmit definiálni. Például leírhatjuk a feltételeit, formáját, stb., ebben nincs semmi ördögtől való. Csak a definiálás szót kell kerülni, ahogy már más is írta, mert akkor rekurzív lenne.

[link]

#5 "Ennél többet nem akarok belemenni a témába, mert..."

... nem tudom mit beszélek és nincs semmilyen érvelésem, vagy magyarázatom.

Tessék, kijavítottalak. :)

#7

Hatos válaszoló leírta, hogy ez körkörös. Éppen ezért írtam, hogy felesleges nektek bármit is mondani, mert úgyse értitek meg vagy olvassátok el.

Ötös voltam.

Nem paradoxon. Mitől lenne az? Paradoxon akkor lenne, ha valamiféle logikai ellentmondásra jutnánk akkor, ha definiálni akarnánk a definíció fogalmát. Nézzük: „Definíciónak nevezzük általában egy fogalomnak vagy egy jel (például egy nyelvi kifejezés) jelentésének meghatározását.” (Wikipédia). Nem látok ebben a mondatban semmilyen logikai önellentmondást.

#3 > Bármit definiálni egy nagy paradoxon. Mivel a nyelvben szereplő szavakat egymással definiáljuk, így valódi definíciót sose kapunk.

Attól, hogy esetleg a definícióink körkörösek, attól még nem lesznek paradoxonok. A kettő – a körkörös hivatkozás és a paradoxon – teljesen mást jelent. Egy körkörös definíció ellenére lehet egy rendszer ellentmondásmentes.

Annyi igaz, hogy azt, hogy egy definíció mennyire egzakt, azt meghatározza, hogy a definícióban szereplő fogalmaink mennyire egyértelműek. Viszont nem csak az egzakt definíció definíció. Az ember ahogy felnő, jelenségekkel találkozik, és a szüleitől, meg a környezetétől megtanulja, hogy mi ezeknek a jelenségeknek az elnevezése. Ez szépen pontosodik idővel, pontosabbá válik az, hogy egy adott kifejezés a világ jelenségeinek mely részét fedi le és mely részét nem.

Persze ettől a hétköznapi fogalmaink sokszor elég homályosak tudnak lenni, azért felnőtt emberek között is előfordul, hogy mást értenek ugyanazon fogalom alatt. Illetve a fogalmaink szubjektívek is tudnak lenni. Pl. bár a körmöm hosszú, a takaróm meg meg rövid, attól még a takaróm a hosszabb.

Ennek ellenére azért vannak fogalmaink, amikben alig lelhető fel ez a homályosság. Pl. azon, hogy „egyenes”, „fekete” vagy „kettő” a szó hétköznapi értelmében nagyjából mindenki ugyanazt érti. Nem azért, mert egyszer megtanulta ezeknek a fogalmaknak a meghatározását, hanem mert a világ jelenségeinek megismerése során intuitív módon hozzátársult ezen szavakhoz egy olyan jelentés, ami másoknál is nagyon-nagyon hasonló módon társult hozzá.

Ezért aztán inkább az a helyzet, hogy a definícióink olyan fogalmakhoz vezetnek, amiknek a jelentését nem érezzük definiálandónak, vagy ismertnek tételezzük (mert senki számára nem kérdés ezen fogalmak jelentése), mintsem az, hogy a fogalmainkat körkörös definícióval határoznák meg. Lehet persze fabrikálni ezen alapfogalmakhoz is definíciót, és akkor körkörös definíciókat kapnánk, de inkább az a helyzet, hogy az alapfogalmak nem igényelnek különösebb definíciót.

#9 > Hatos válaszoló leírta, hogy ez körkörös.

Megerősítésként még egyszer:

körkörösség ≠ paradoxon