Észak-Korea, ahol egy kommunista vezető, Kim Ir Szen egy monarchiára (!) hajazó, vérszerinti uralkodói dinasztiát hozott létre, a kommunizmus történetének legnagyobb paradoxona?

nem. sőt.

egyik részről Marx kommunizmusa akkor működik, ha a társadalom kommunistákból áll. a kommunista egy olyan embertípus, ki képes önállóan felismerni a társadalom igényeit, azokat a saját igényei fölé helyezni és ennek megfelelően cselekedni. egy ilyen társadalomban nincs szükség vezetőkre, vezető rétegre, mert önvezérlő.

mindaddig azonban, amíg a társadalom nem áll teljes mértékben kommunistákból, addig rendkívül fontos, hogy legyen egy vezető réteg, ami az átalakulást helyes mederben tartja.

azt is tudni kell, hogy Marx úgy gondolja, az ember üres lapként születik, minden tulajdonságát a születés után tanulja, sajátítja el. ebből egyenesen következik, hogy rendszer ellen lázadók gyerekei és szülei és rokonsága is a lázadók közé tartozik (még ha éppen nem is lázadnak) és az is, hogy a legfőbb vezetők leszármazottai a leginkább kommunisták, azaz a legalkalmasabbak vezetőnek.

szóval nemhogy nem paradoxon, hanem az elmélet tiszta megvalósulása.

Minden kommunista államban vannak választások, de jellemzően egy párt és egy jelölt van, ezt nem koreában találták fel, nálunk is így volt. Az egy dolog, hogy az esetleges új jelölt az előző rokona.

Ha paradoxont keresünk, akkor a kommunista rendszer, a "proletárdiktatúra" önmagában paradoxon, mert az egyszeri prolinak pont nincs beleszólása kb. semmibe. Észak-Koreában ennek "csak" egy szélsőséges formája van.