A magyarországi és a külföldi kommunista-szocialista rendszereknek és mozgalmaknak voltak jó oldalai is?

igen, voltak.

a legtöbb dolog nem fekete vagy fehér.

Eltekintve a kor technológiai színvonalától, például, hogy nem volt internet, de még komputer sem, jobban élt a nagy többség, mint most, ezt határozottan említhetem.

Az más kérdés, hogy nem volt fenntartható, ahogy akkoriban fenn akarták tartani.

Amit előttem említettek, hogy létbiztonság volt, az emberek jobban éltek, mint ma stb., azzal már önmagában is lehetne vitatkozni (sokan szerintem megszépítve látják a múltat), de tegyük fel, hogy így volt. Egyfajta létbiztonság valóban jellemezte a Kádár-korszakot, pont ezzel akarták megakadályozni 1956 megismétlődését. Viszont ez egy mesterségesen fenntartott "jólét" volt, és nem az ország valós gazdasági teljesítménye állt mögötte, hanem nyugati pénzintézetek (pl. IMF) hitelek.

Ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy te felveszel 100 millió Ft hitelt, és megy a habzsidőzsi, soha életedben nem dolgozol többet, hanem utazgatsz, wellness központokban elvagy, aztán meghalsz. A gyerekeid és az unokáid azután meg majd nyöghetik a hitelek visszafizetését, de ez téged már nem érdekel... Jah, a régi szép idők, de jó életed lehetett...

Kb. így kell a Kádár-korszakot elképzelni, ma az országnak azért van 80%-os államadóssága, mert annak idején olyan politikai rendszer volt, amely a saját polgárai jövőjét élte fel a jelene jólétéért. Szerintem ez egy undorító, és hatalmas nagy bűn, én ezt nem mondanám a rendszer pozitívumának. Az ember ugyanis az életében azért dolgozik, hogy az utána következőnek, a gyerekeinek, unokáinak jó legyen, és nem azért, hogy neki jó legyen, aki utána következik, az dögöljön meg. Már ha normális. De ezek szerint egyedül vagyok ezzel a nézetemmel.

"a két világháború között sok átlagmelósnak annyira tré élete volt, hogy még azt a szar rákosi korszakot is javulásként élték meg"

Ez a mondat konkrétan nem igaz, ezt objektív adatok cáfolják meg. A Rákosi-korszakban az átlag melós fizetése soha nem érte el az 1938-as szintet, sőt, annyira nem érte el, hogy kb. az 1938-as szintnek a felét keresték a Rákosi-korszak legsötétebb éveiben. Amikor 1953-ban fordulat következett be, tehát Nagy Imre lett a miniszterelnök, és a gazdaságban ésszerűbb intézkedéseket hoztak, akkor érte el az átlagbér az 1938-as szint háromnegyedét... Úgyhogy még a melósok is megszenvedték a Rákosi-korszakot, a Horthy-időkhöz képest sokkal rosszabb életviszonyok jellemezték az országot minden szinten.

De hogy a kérdésre is válaszoljak, az átkos időkben történtek "jó" dolgok is, pl. hogy a Kádár-korszakban általános lett a villamos árammal való ellátottság, a csatornázottság viszonylag sok helyen, kb. az utolsó falvakban is már az 1970-es évekre. Lehet ilyen modernizációs, infrastrukturális dolgokat írni, de igazából ezek sem a rendszer érdemei, hanem azt lehet mondani, hogy a 20. században illett ezeket az eredményeket legalább elérni.

A kérdés azért sokkal bonyolultabb. Nem hiszem, hogy a 45 előtti korszakban vigaszt jelentett annak, akinek nem jutott munka, hogy aki dolgozik, az többet keres, mint majd a nép államában bárki. Egyébként, a két rendszer azért sem volt nem nagyon volt összehasonlítható, a nép államában fennen hangoztatták is, hogy a fizetés az nem azért van, hogy mindent fedezzen. Étel, közlekedés, bölcsőde, lakáskölcsön, satöbbi fizetendő költségei nem voltak összehasonlíthatóak a tényleges költségekkel.

A példának hozott villamosítás is úgy volt, hogy 1935-ben már a lakosság egyharmadánál több élt villamosított településeken.

Nem, mintha a Horthy-érát, vagy a Rákosi-korszakot akarnám fényezni. Csak éppen ez itt az egy gőzmozdony hány tányér marhasült egyenlőségjelről tárgyalás.

7: Szerintem ebből a forrásból dolgozott.

[link]

Ez most így formailag egy könnyed írás persze, de a szerzőnek elég jó portfóliója van, tudományos fokozattal rendelkező egyetemi tanár, MTA doktora, több évtizedes szakmai múlttal, nem mellesleg pont ez a korszak a kutatási területe szóval valószínűleg nem hablaty.

[link]