Hogyan működött a szocialista/kommunista gazdaság Magyarországon illetve a Szovjetunióban?

dr.Meisel Gábor:Mit kell tudni a KGST-ről?

Sik Ota: Szocialista áruviszonyok

Bihari Ferenc:Gazdasági vezetés a gyakorlatban

Csikós Nagy Béla művei

Ettől tömörebben nem lehet megfogalmazni. Vicces, de így volt.

1. Mindenkinek volt munkája.

2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.

3. Bár senki sem csinált semmit, a terv 100% fölött teljesült.

4. Bár a terv 100% fölött teljesült, mégsem lehetett semmit kapni.

5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.

6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.

7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

Mai szemmel érdekes volt:

Voltak hatalmas állami vállalatok, ezek sokféle terméket, sokféle minőségben gyártottak. Az árakat részben az árhivatal határozta meg (ez volt az árak nagy része, de folyamatosan csökkent), illetve voltak szabad áras termékek.

Mivel a cégek állami vállatok voltak, az ember a fizetését az államtól kapta. Formálisan nem volt adózás, hanem a fizetések megállapításánál figyelembe vették az adót. (Autó és luxus cikkek után azért voltak adók)

Voltak TSz (termelő szövetkezet) melléküzemágak, amik hivatalosan arra szolgáltak, hogy mezőgazdasági csúcsidőn kívül is tudjanak munkát adni. A gyakorlatban ezek gyakran csak formálisan kötődtek a TSz-hez. TSz melléküzemágy gyártott dísztárgyakat, de akár számítógépet is (Primot a Sárisápi MgTsz).

Voltak "maszekok" (magán szektorban tevékenykedők) A szót Kellér Dezső találta ki vagy terjesztette el.

Ha valaki a szokásos (kötelező) nyolc óra munka után/mellett egy sikeres maszek mellett tudott dolgozni, akár többet is kereshetett, mint a munkahelyén.

A maszekoknak az adózása sokszor változott, de teljesen működő dolog volt, hogy a tanács (az önkormányzat akkori megfelelője) egyszerűen "kivetette" az adót (hasraütéssel mondott egy összeget, amit be kellett fizetni).

Egyes szövetkezeteknél (lehet, hogy mindnél) korlátozva volt, hogy egy ember mennyit kereshet, ezért aki nem akart (vagy nem tudott) dolgozni, be tudta adni a munkakönyvét egy szövetkezethez, és az ő nevére is tudtak dolgozni. Az embert pedig nem vegzálták KMK (közveszélyes munkakerülés) miatt.

A nagyvállalatokat úgynevezett tervutasításos rendszerben vezették. A minisztériumban a következő évre meghatározták, hogy miből mennyit kell termelni és mennyiért adhatják el (és azt is, hogy kinek), valamint, hogy mit és honnan, mennyiért vehetnek meg.

A tervek kialakításánál sokat számított, hogy egy-egy cégvezetőnek milyen lobbi és meggyőző ereje van.

Az évek folyamán a cégvezetők önállóságát lassan óvatosan növelték.