A Perzsa Birodalom miért volt tehetetlen, amikor Nagy Sándor megtámadta őket?

"Azért azt nem mondanám tehetetlenségnek, hogy három hatalmas sereget is felállítottak ellene. Nem ők tehettek róla hogy minden idők egyik legnagyobb katonai zsenije vonult ellenük egy olyan sereggel, amit egy másik zseni reformált meg és tett világverővé."

Valójában ez nem (csak) Alexandrosz vezetői érdeme, hanem a hellén civilizáció korszakra jellemzó abszolút hadászati fölénye - nem csupán a perzsák, hanem mindenki mással szemben is.

A görögök Alexandrosz elótt is 2x-3x-os túlerőben lévő perzsa seregeket vertek szét rendre.

Kezdve mindjárt Marathónnal, ahol 10.000 görög hoplita 25.000 perzsát futamított meg, 6.400 perzsa halottat eredményezve, mindössze 203(!) főnyi saját veszteség mellett.

Dareiosz többé nem is indított hadjáratot Hellász ellen, de fiát megeskette, hogy nem hagyja befejezetlenül az ügyet. Xerxész pedig valóban el is indította óriási seregével a görögök elleni második perzsa hadjáratot is.

Bár szárazföldön a Thermopülai-szorosnál technikai értelemben a görögök vereséget szenvedtek, azonban valamelyest vitatható kérdés, hogy mennyire is minősül tulajdonképpen perzsa győzelemnek az, ahol tízszeres(!) számbeli túlerő birtokában (5.000 görög hoplita 50.000 perzsa ellen) harcolva is a perzsák mintegy ötször annyi embert vesztettek el a csatában, mint amennyit a görögök (4.000 görög halott, 20.000 perzsával szemben), ami egyben a teljes ottani seregük közel felét is kitette a perzsáknak.

Ezzel egyidejűleg pedig a flottájukkal Szalamisznál katasztrofális vereséget könyveltek el a görög flottától. Majdnem tízszer annyi perzsa hajó pusztult el, vagy esett zsákmányul, mint ahány a görög oldalon.

370 darab görög hadihajó volt 800 darab perzsa hadihajó ellenében, az eredmény pedig 40 elsüllyedt görög hajó árán 300 darabos perzsa veszteség.

Majd a téli pihenőidőszak után újraindított perzsa támadást az ókori Európa egyik legnagyobb csatájában, Plataiánál verte szét totálisan a görög városállamok egyesült hada Spárta vezetésével, véglegessé téve ezzel a perzsa hadjárat bukását Xerxész előtt. A jelenlévő mintegy 100 ezer fős, az elmúlt év alatt a Balkánról újratoborzott perzsa seregből itt 70 ezer(!!) embert gyilkoltak le a valamivel több mint feleakkora létszámban küzdő görögök. Alig maradtak tulajdonképpen túlélők. A perzsa sereg vezére is a halottak között volt.

Plataiai csatában 65.000 görög hoplita vett részt mindenféle poliszból (+35 ezer kis harcértékű jobbágy helóta segédcsapat Spárta mellett), 100.000 perzsa ellen felvonulva. Minden elesett görögre hétszerannyi perzsa jutott itt.

Xerxész ez követően már konkrétan csak menekítette az embereit Hellászból.

A plataiai győzelmet kiegészítendő Mükaléinál az ott egybegyűlt nagyjából 60 ezer fős(!) perzsa sereget is szinte mindegyszálig elpusztították, beleértve a 300 hajóból álló teljes hadiflottájukat is egészen annak a legutolsó darabjáig is. Mindezt már perzsa térfélen. Ez itt nem is igazán csata volt, sokkal inkább csak egy mészárlás.

A mükaléi tengeri csatában 40.000 görög hoplita vett részt kb. 200 hajóval.

Sorra szabadultak fel a perzsa uralom alatt álló jón városok is Kis-Ázsiában.

Végül pedig a harmadik, Hellász ellen készülő perzsa hadjáratot már azelőtt szétverték egy kettős győzelemben, hogy az egyáltalán elkezdődhetett volna, Eurimedonnál először elpusztították a gyülekező perzsa hadiflottát, majd pedig partra szállva megsemmisítették a szárazföldi perzsa sereget is.

A probléma az volt, hogy a görögök rossz szokása volt, hogy jobban szerettek egymás ellen harcolni, mint mások ellen. Ezt az óriási, csodálatos hadi potenciált arra vesztegették, hogy folyamatosan egymáson rozsdátlanítsák a kardjaikat. Pedig a perzsa hadjáratok, amikor kényszerből és ideiglenesen szövetségbe tömörültek, mutatta azt meg, hogy mikre is volnának képesek ehelyett. De mind a perzsa háborúk előtt, mind pedig azokat követően inkább egymást csépelték. Alig lett vége a perzsa fenyegetésnek, el is indult a peloponnészoszi háború, a görögök visszatértek ahhoz, amihez a legjobban értettek. Noha a perzsa elleni nagy hadjárat folyamatosan napirenden volt, de megakadályozta az átkos görög probléma, hogy nem tudták túllépni a saját árnyékukat.

Philipposz hatalmas érdeme, hogy miután királyságát a legerősebb hellén polisszá emelte, az összes görögöt egy akarat alá kényszerített. És aztán ezt az erőt Perzsia ellen fordította.

A fentiekből kikövetkeztethető, hogy ezután Perzsiának esélye sem volt. Alexandrosz nélkül sem lehetett volna.

Ami Alexandrosz érdeme, hogy vévletekig idealista volt. Megelégedhetett volna csak Hellásszal is. Vagy azzal a hatalmas ajánlattal, amit a perzsák kínáltak neki a békéért. De nem. Ő Homérosz költeményeivel a párnája alatt aludt. Hőstörténetek bűvöletében élt. Ő Akhilleusz sírjához zarándokolt. Romantikus lázban égett. Nem lehetett őt pénzen megvenni, mert nem pénzért, hanem a nagy cél, a görögök évszázados vágyának beteljesítésére, Perzsia megbüntetésére ment.

Kellett hozzá a görög sereg - az korábban is a világ legjobbja volt. És kellett hozzá az elhivatottság - ezt adta hozzá Alexandrosz.

A kettő együtt páratlan felállás volt.

Alexandrosz az egyetlen hadvezér a történelemben, aki soha nem vesztett csatát. Birodalma akkora volt, amekkora a Római Birodalom sosem, és mindezt villámgyorsan teremtette meg. Ne felejtsük el, hogy bár halála után tábornokai között lett felosztva, de a hellenizmus nem bukott meg halála után sem, hellén királyságok maradtak utána is. A ptolemaida Egyiptom többszáz évig fennmaradt.

#7

"Ráadásul voltak azért rajta kívül is nagy hadvezérek, akik a hagyomány szerint sem voltak semmilyen istennek a fiai. :D"

Alexandrosz természetesen egy ember volt. Halandó ember. És éppen ez emeli hatalmassá. Hogy emberként érte el mindezt.

Ő az egyetlen hadvezér, aki élete minden csatáját megnyerte. Sohasem veszített el egyet sem. Minden nagy hadvezér, Caesar, Nagy Frigyes, Napóleon, Dzsingisz kán, mind veszítettek el csatákat. Alexandrosznak egyetlen vesztes csatája sem volt. Ez a legnagyobbak között is megkülönbözteti őt.

"Ő az egyetlen hadvezér, aki élete minden csatáját megnyerte."

Ezt helyesbíteném. Persze kisebb léptékben, de Kinizsi Pál sem vesztett sose csatát. :)

Azért a kettő nem ugyanaz a kategória. Kinizsi maga nem a fővezér volt, hanem szolgált egy seregen belül (mint az Alexandrosz alatt szolgáló tábornokok, vele párhuzamba így Mátyás állítható tehát), és ahogy utaltál is rá, nem hódította meg fél Ázsiát, lokális, az ország számára jelentőséggel bíró harcokat vívott.

Alexandrosz több mint 2 millió km2-t vont uralma alá, 20 nagy csatát nyert meg, és 70 várost alapított Ázsiában mindenhol.

Ez nem azt jelenti, hogy Kinizsi érdemeit vitatnám. De nem valós ez az összevetési alap.

Persze, de ezt írtam is, hogy kisebb léptékben. :)

Azért azt hozzátenném, hogy Nagy Sándor az adott korszak legjobban képzett és legjobban felszerelt hadseregével rendelkezett. Hasonló kaliberű hadseregek ellen kérdéses lett volna, mire jut.

"A szkítákba neki is beletört volna a bicskája, mint ahogy Nagy Kürosznak. Nem is ment arrafelé."

Ezt még kifelejtettem. Alexandrosz a szkítákat is megverte a jaxartészi csatában. Még szkíta feleséget is felajánlottak neki.

Alexandrosz azért nem errefelé hódított tovább, mert a puszta nem adott volna semmit, a szkíták nomádok voltak, nem voltak városaik, szemben a mesés gazdagságú Perzsiával, majd pedig Indiával. A győztes csatával, és azzal a gesztussal, hogy elengedte a szkíta foglyokat, bebiztosította a hátát, és ennyi volt a célja.

(Egyébként - bár a szkíta egy tág gyűjtőfogalom - a szkíták egy részét a perzsák is uralmuk alá hajtották. Nézd meg a domborművet Perszepoliszban, ahol sok különböző nép mellett szkíta követek is láthatóak leróni az adójukat.)

Egy sor néppel összefüggésben szokták azt az egyébként fals méltatást felhozni, hogy "akikkel szemben még Nagy Sándor is kudarcot vallott".

Afganisztán kapcsán is hallottam, hogy "ahol elbukott minden hódító, Nagy Sándor, a szovjetek, az amerikaiak."

Ez persze nem igaz. Valójában meghódította Afganisztánt.

India esetén is gyakran forog ez, hogy ami megtörte Nagy Sándor sikersorozatát. Ezzel szemben az az igazság, hogy Alexandrosz megnyerte az összes csatáját Indiában (is), azért kellett visszafordulnia, mert a sereg sem ígéretek, sem fenyegetések hatására nem akarta tovább követni.

Így van, ebben teljes mértékben igazat adok. A világtörténelem egyik legnagyobb hadvezére volt.

A sors iróniája, hogy ha nem ennyire keletre akar terjeszteni, hanem Perzsia meghódítása után nyugat felé fordul, akkor betagolta volna a birodalmába azt a városállamot, amely pár száz év múlva a makedónokat, a görögöket és részben a hellenisztikus világot meghódítva a világ ura lett.

#19

Igen, ez is sokszor előjön, hogy miért nem hódította meg Rómát.

Nos, miért? Mert nem volt jövőbe látó. Mi, az utókor Róma nevéhez egy hatalmas birodalmat kötünk. De Alexandrosz korában Róma még csak jelentéktelen, szegény kisváros volt a lankákon, még Itáliára sem terjedt ki a hatalma. Hol volt mérhető Perzsiához, vagy Indiához? Ahogy írod is, mindez évszázadok múlva lesz majd esedékes.

Olyan, mintha a jelenkorunknak azt mondjuk, az Egyesült Államok miért ignorálja Thaiföldet, mikor egyszer majd egy hatalmas ázsiai birodalom lesz belőle, ami magába olvasztja Indiát és Kínát is, és az Egyesült Államok elsőszámú politikai és katonai riválisa lesz. Ki látja, hogy mi lesz két évszázad távlatában?