Hogyan szereztek harci tapasztalatot a nagy hadvezérek és uralkodók?

Iulianus Apostata római császár, aki egész fiatalkorában filozófiával foglalkozott és nem érdekelte a harcászat, azért lett uralkodó, mert fiatal korában legyőzte a germánokat, a lelkes katonái pedig császárrá kiáltották ki. A 300-as években a római harcmodor eléggé elsilányult, a hadseregre alig jutott pénz, a fegyelem lehanyatlott, a kiképzést elfelejtették, a római hadvezérek inkább a "kinek a kije" alapon kapták a pozíciót, nem a tudás alapján. Szépen lassan fel is adták a germániai erődöket, a germánok állandóan betörtek Galliába, általánossá vált a római defenzíva. Ekkor nevezte ki a császár Iulianust galliai főparancsnokká, aki a rokona volt, de semmilyen katonai képesítése nem volt, ahogy írtam, fiatal korában csak filozófiával és a korábbi pogány vallással foglalkozott.

Amikor rábízták a római haderőt, akkor elkezdett korábbi, nagy hadvezérek munkáit olvasni, illetve volt egy ókori római szerző, aki még a Római Birodalom fénykorában leírta a római harcászat és taktika fortélyait. Iulianus a csata közben ezt a kézikönyvet tartotta a kezében és kb. ez alapján irányította a katonáit. Egy csatában a kézikönyv segítségével legyőzött egy kétszeres túlerőben lévő germán sereget, ezzel lett népszerű, és ez miatt választotta a hadserege császárrá. De az is hozzátartozik ehhez, hogy Iulianus komolyan vette a feladatát, valóban törődött a katonával, lelkiismereti kérdést csinált abból, hogy jól szervezzen, legyen ellátás, a fegyelem legyen fenntartva stb. Míg a többi hadvezér a korban tényleg csak társadalmi pozíciónak tekintette ekkor már a hadvezérséget, és a lakomákat, befolyó jövedelmet, társadalmi előnyöket látták benne és nem a tényleges hadvezéri teendőket.

Tehát a saját korában Iulianus Apostata császárt a hozzáállása és a korábbi szerzők munkáinak olvasása tette nagy hadvezérré. Ezekkel az akkori mezőnyből nem volt nehéz kiemelkedni.