Van olyan könyv, ami megváltoztatott titeket (vagy az életetekben vmit) pozitív irányban?

#1-gyel egyetértve, nyilván minden könyv valamilyen hatással van rád, a világképedre, gondolkodásodra. Persze minden könyv más mélységgel, ami függ a könyvtől is, de jelentősen függ attól is, hogy éppen milyen élethelyzetben találkozol vele. Ugyanaz a könyv mélyen megérintheti az egyik embert, és felejthető olvasmány a másik embernek.

Amik szerintem nagyobb hatással voltak rám:

• Ég és Föld: Gyerekkoromban szó szerint rongyosra lapozgattam. Valószínű ennek is köszönhető volt, hogy erősen elkezdett érdekelni az, hogy hogyan is működik a világ.

• Egy a valóság, ezer a ruhája I-III.: Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fizikai ismereteim egy sokkal integránsabb képpé álljanak össze.

• Furcsa trió következik: A Gyűrűk Ura, Dűne, Hasznos holmik: Három különböző műfaj ugyan, de ezek értették meg végleg bennem, hogy sem a fantasy, sem a sci-fi, sem a horror műfajának a lényege, célja nem a fikcióban áll. A fikció csak eszköz arra, hogy valami igazán valós dologról lehessen történetet mesélni. (Az adott műfajon belül nem feltétlenül ezek a kedvenc műveim, de ezek voltak ott és akkor különös hatással rám.)

• Mennyei prófécia: Anno hatalmas hatással volt rám, ami azóta azért gyengült. De az ezoterikus körítést lehámozva ma is mélyen elgondolkodtatónak tartom abból az aspektusból, hogy hogyan is működnek az emberi kapcsolatok dinamikái.

• József Attila összes: Ekkor éltem meg azt, hogy az irodalom igazi értéke az, mikor egy verset olvasva úgy érzed, mintha belőled szólna. Egy-egy jobb vers elolvasása valódi katarzist tud okozni.

• A lét elviselhetetlen könnyűsége: Maga a regény története is elgondolkodtató és tanulságos, de pusztán az első pár oldal filozófiai eszmefuttatásáért már érdemes leemelni a polcról.

• Marcus Aurelius: Elmélkedések: Úgy összességében a sztoikus filozófia megismerése nagyban változtatott a világszemléletemen, Marcus Aurelius gondolatai azt hiszem esszenciálisan foglalják össze a sztoikus gondolkodás mibenlétét.

• Platón: Állam: Némileg megváltoztatta azt, hogy hogyan gondolkodom a társadalomról, politikáról. Ezen mű elolvasása után egy kicsit felülnézetből kezdtem el nézni a politikát magát.

• Machiavelli: A fejedelem; Morus Tamás: Utópia; Szintén filozófiai megközelítése a politikának, két ellentétes oldalról. Mindkettő roppant tanulságos és továbbgondolásra ösztönző volt.

(Most hirtelen ennyi. Lehet, hogy volt még nagy hatású mű, ami hirtelen nem jut eszembe, de azt hiszem ez a felsorolás is eléggé kimerítő.)

Én egyáltalán nem vagyok egy nagy könyvmoly, szóval ami könyvet elolvasok, annak elég nagy esélye van arra, hogy felemlegessem. Ámbár...

Mesterségem a halál - alapvetően a témája minden ízben érdekelt, de a könyv zsenialitása az E/1-es elbeszélésen zajlik. És ez borzasztóan képes edzeni a gondolkodásmódod. Direkt nem azt mondom, hogy megváltoztatja, mert nem csinál belőled se nácit, se nácivadászt, viszont tényleg "edzi" azt a bizonyos szürkeállományt, hogy akkor most hogy is van ez (mondjuk egy aktuális problémánál). Legalábbis engem megerősített abban, hogy néhány dolgot objektívebben tudjak szemlélni.

Fehér király - őszintén, én sosem szerettem az epizódikus könyveket, ez is olyan, mint ahogy a falat forog az ember szájában, de a képei azért nyomot hagynak az emberben. Pár napja láttam egy gesztenyés alagutat a cukiban, hát nem úgy néztem rá, mint azelőtt. Én már csak azért is ajánlom olvasásra, mert a sci-fis nyomorúságok már megülték a mai emberek gyomrát, tudjuk, hogy nem valóságos, ezek a történetek azonban a valóságból táplálkoznak és remélhetőleg felnyitják az olvasó szemét, hogy éppen milyen világot is élhetünk ma.

Lietaer: Pénz és fenntarthatóság - revelatív, hogy lényegében mit cseszünk el a világgal - ez engem igen foglalkoztat, úgyhogy négy példányban megvettem, és fontos ismerősökre tukmálom :-D

Mivel depressziós vagyok, segített A depresszió kognitív terápiája, pedig csak az esettanulmányokat olvastam belőle, de ez kicsit megmentett, új perspektívát adott.

Ugyanígy a Ha a férfi beszélni tudna című munka a férfi lélek működéséről.

49f