Önfejlesztő könyv vagy egyéb amely gyökeresen megváltoztatta valaki életét? (bővebben lent)

Szia! Én nem próbáltam ilyesmiket, viszont ismerek olyat, aki igen, és neki nem vált be. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy az ilyenekkel csak próbálják azt a látszatot kelteni az emberek, hogy tesznek valamit azért, hogy jobban legyenek, de ez önbecsapás. Nem attól fogod szeretni magad, hogy a tükörbe ezt skandálod magadnak, hanem ha dolgozol rajta folyamatosan, és teszel azért, hogy szeresd és megbecsüld magad. Például ha valaki a külsejét nem tudja elfogadni, akkor sportoljon, vigyázzon a bőrére, tudatosan étkezzen stb, ha valamilyen belső tulajdonságával nem elégedett, akkor találjon más praktikákat, amikkel fejlesztheti, jobbá teheti saját magát. Épp attól fogja szeretni magát valaki, ha önmagának bebizonyítja, hogy erős, tettre kész, és nincs előtte lehetetlen, ezekre lesz büszke, és nem utolsó sorban ezek valódi, "kézzel fogható" eredmények. És ha valaki magát megszereti, könnyebben mosolyognak rá mások is :)

Én már próbáltam ilyesmit, még régebben. Depressziós voltam és sokan engem hibáztattak emiatt, de aki nem az is azt mondta hogy mondogassak magamnak ilyeneket. Ki is próbáltam, kb 1 hónapig minden nap mondogattam magamnak hogy "szerethető vagyok" ha valamit el akartam érni akkor azt hogy "sikerülni fog, meg tudom csinálni" vagy épp a dogák előtt olyasmiket hogy "tudni fogom" "meg tudom tanulni". Az ég világon semmilyen eredményt nem hozott. Csak úgy éreztem hogy a saját szemembe hazudok, és még ha el is hitettem magammal valamiről hogy menni fog, annál nagyobb csalódás volt a kudarc. Az ilyen minden nap hálaadás mindenért meg szerintem hülyeség, lehet csak azért mert nem vagyok vallásos. Szóval oké, adjak hálát, de kinek? És miért kell hálásnak lennem azért hogy nem haltam meg, valami elnyomásban vagyok ahol örüljek ha túlélem az éjszakát? És a mindenki mosolyogni fog akivel csak találkozol szintén hülyeség, miért jó az nekem és mi van ha valakinek épp most halt meg az anyja, nekem attól még lehet szép napom de ha találkozok vele és nem mosolyog akkor mi van? És még sorolhatnám.

Szerintem mindkét válaszadónak, akik előttem válaszoltak a maguk módján igazuk van, csak ez olyan sokat nem segít az emberen, amikor ilyen érzései vannak, mint Neked. Én is éreztem ilyet, és én is vergődtem ebben a csapdában. Az igazság az, hogy miközben elkezded mondogatni a pozitív megerősítéseket, mondjuk egyet, hogy szerethető vagyok, és szeretem magam, és sikeres vagyok az életben, közben tele vannak a gondolataid saját magadat leértékelő gondolatokkal is, és igaz, amit fent mondtak, hogy nem fogod elhinni azt, amit mondogatsz. Aki azt tanítja, hogy gondolkozz pozitívan, az azt is tanítja, hogy soha nem fog működni, hogy ha nem hiszel abban, amit mondasz. Viszont igaz az, hogy amiben hiszel azt teremted. Tegyük fel, hogy abban hiszel, hogy nem vagy szerethető, és hogy bármit teszel, az nem fog sikerülni. Millió példát fogsz találni az életben arra, hogy ez igaz. Anyukád rád szól valamiért, az iskolába, vagy a munkahelyeden, ahova éppen jársz, negatív visszajelzéseket kapsz. Valamibe bele fogsz, és csúnya véget ér. Megfigyeled ezeket a dolgokat,és levonod a következtetést. Nem vagyok sikeres. A sikeres embereket szeretik, én nem vagyok az, tehát nem vagyok szerethető. Lehet, hogy valami éppen sikerül, és azt bizonyítaná, hogy képes vagy sikereket elérni. Lehet, hogy senki nem veszi észre, és nem mondja Neked azt, hogy látod! Képes vagy rá. Most sikerült, és sikerülhet újra, csak hinned kell benne, és lehet, hogy te sem mondod ezt magadnak. Inkább azt gondolod, hogy ez csupán véletlen. Egyszer sikerült, na és akkor mi van? Többször van az, hogy nem sikerült, tehát én sikertelen vagyok. Sosem az teljesül, amit mondogatsz, hanem az, amit hiszel. Ha azt mondod, hogy sikeres vagyok, de belül, millió példád van arra, hogy nem vagy az, akkor ezt fogod megerősíteni, nem pedig a látszólag pozitív megállapításodat. Ha meg akarsz változni, nem várhatod magadtól azt, hogy egy nap felébredsz, és másik ember lettél, mint egy számítógép, amin új szoftvert telepítettek, és most már a kívánt verzió fut. Lépésről lépésre kell megváltoznod. A pozitív programozás működik. Annak a módját, hogy Te hogyan tudod működtetni magadnak kell megtalálni, és a saját utadat is benne. Hallgass a megérzéseidre, az ösztönödre. A sok könyv és előadás nem mindegyike szól Neked, és nem mindegyike jut el hozzád. Azt olvasd, amelyikben megszólítva érzed magad, azt hallgasd meg,a melyikről úgy érzed, hogy mintha csak hozzám szólnának. Rólam beszélnek. Ez lesz a Tiéd. Nekem számtalan példám van arra, hogy a dolog működik. Az egyiket a saját életemben használtam, a másikat a fiamnak tanítottam meg. Volt egy kolléganőm, aki idegesítő módon képes volt mindenre emlékezni amit a munkájában már elvégzett. Minden számra emlékezett, és dátumra, könyvelő volt, és képes volt megmondani, hogy mit mikor könyvelt le. Rémesen éreztem magam mellette. Úgy gondoltam, hogy az én agyam olyan mint a szita, és információ a liszt, ami szépen átfolyik a szitán. Azt gondoltam, magamról, hogy én nem tudok dolgokat megjegyezni, én mindent elfelejtek. Aztán egy nap elhatároztam, hogy ennek véget vetek. Valahányszor kérdeztek tőlem valamit, nekem előbb utána kellett nézni, hogy válaszolni tudjak rá. Elkezdtem mondani magamnak, hogy erre a dolgokra emlékezni fogok. Az elmém mindent rögzít, és tudom, hogy ez igaz. Ha rögzít, elő is tudja hívni. Elő fogja hívni, amikor szükségem van rá. Türelmes leszek vele, és kivárom, hogy ezt egyre jobban, és egyre ügyesebben tegye. Az eredmény az lett, hogy egyre inkább eszembe jutnak dolgok, egyre gyorsabban. De ez egy folyamat. Nem lettem egyik napról a másikra olyan, mint a kolléganőm, de nem is célom, hogy az legyek, viszont látom a változást, és boldog vagyok tőle, és valahányszor azt tapasztalom, hogy valamit képes vagyok felidézni, amire szükségem van, akkor ezt mondom magamnak: egyre jobban csinálom. Ez remek dolog. Most így megy, de ez egyre jobb lesz. Boldog vagyok ilyenkor. A dolog igenis működik, és működött akkor is, amikor a fiamat tanítottam meg arra, hogy nem mehet azzal a gondolattal az iskolába, hogy nem tudom felidézni, nem tudok emlékezni rá. Amióta átállítottuk a saját magával kapcsolatos hitét arra, hogy képes megtanulni, és képes érteni, egyre jobb eredményei vannak, és ez meghozta nála is az önbizalmat, és az önbecslést. Most azt mondja, hogy csak tanulni kell, ennyi az egész. Pedig nem ennyi. Azzal a hittel kell tanulni, hogy én ezt képes vagyok megtanulni. Na ennyi az egész. Azt kapod amiben hiszel. Nem pedig azt, amit mondogatsz.