A minket körülvevő világ, szerintetek általunk formázható még a nehézségek ellenére is? Lényegében arra gondolok, hogy a pozitív hozzáállás megváltoztathatja a dolgok menetét és, ha nem is zökkenőmentesen, de boldogan telik az életünk?

Elég optimista szemlélet, amit felvázoltam, viszont kezdek nem hinni ebben. Valamiért azt tapasztalom, hogy bármennyire is szeretném "helyrehozni" az életem, vidám lenni és egységben lenni az emberekkel ez kudarcba fullad. Kiábrándítanak az emberek, többek között a képmutatásukkal másokkal szemben, szinte már mindenki hirdeti az igét, hogy fő a szeret, de mégis azok a legnagyobb köcsögök, akiknek a szájából ezt hallom (és itt tényleg tisztelet a kivételnek...). Egyszerűen én személy szerint úgy látom már, hogy szinte hiába is vesződik az ember idomulni kell a társadalomhoz, ha mégsem teszi kirekesztik, szinte már indoktalanul, talán annyi a rendszer benne, hogy az erősebb kutya baszik alapelven a kívülállókat még idejében helyére tesszük. Elég tág a kérdésem illetve ez a kiegészítés is, de talán csak egy kevéske remény kéne, hogy nem lesz mindig minden ennyire szar,hogy mások is túlmentek már hasonló fázisokon, amikor egyszerűen teljesen összeomlott bennük az emberekbe vetett hitük.