Az Én csak egy illúzió?

Kedves kérdező...a világegyetem az illúzió de nem hamis...nem az anyagi világ gyártja az elméd, hanem fordítva...az elmédben van az anyagi világ, de van egy olyan sanda érzésem, hogy ezt nem kell kifejtsem, bár ha szükséged van rá, úgy is jelzel. Az Én tudat soha nem szűnik meg, maximum csak pihen...lásd mély alvás...de Te örökké Te leszel...hiába teszel bármit...és ezt az Ént tudod fejleszteni a teljességig. :)

Egyébként van olyan nézőpont, ahonnan a felszínes éned(egó), de nem te magad, is illúzió úgymond...de ahhoz a nézethez fel kell nőni. :)

itt minden csak érzet...kérdés hogy éli meg az illető...nem a kémiai reakciók határozzák meg tehát az "énképet", hanem az "én" maga, az előbbiek csak befolyásolják, ezt nem tagadom. :)

üdv és sok sikert

25/F

LastOne.Left

Hát, igen. Azaz nem, nem fogalmazol h*lyén, de az igen, hogy illúzió :)

Tekintve, hogy a szervezetünket felépítő sejtek (etc) önállóan élnek és halnak meg. Maga az Én(kép) a szervezetben a legnagyobb halmaz lehet, ami az életet összefogja.

Kedves kérdező, LastOne.Left-tel nem érdemes foglalkozni, van egy idióta saját vallása, aztán azt prédikálja mindenhol. Amíg ki nem vágják és sóval be nem hintik az IP-címét.

Amit kérdezel, az egy nagyon jó kérdés. A fizikai világban vannak olyan dolgok, hogy bizonyos elemi részecskék tulajdonságaiból nem levezethető az, hogy mit hoznak létre. Például minden atom protonból, neutronból meg elektronból áll, ennek ellenére létre tudnak hozni olyan egymástól eltérő dolgokat mint a hidrogén vagy a klór. Az elemek sokkal bonyolultabbak és sokrétűbbek az őket létrehozó három elemi részecskénél, azaz itt egy nem-mennyiségi, azaz minőségi ugrás van. Egyszerűen nem tudod elméleti úton levezetni a protonból, a neutronból és az elektronból az uránt vagy a vasat, de ettől még elfogadjuk, mert a vizsgálat ezt mutatja, hogy ebből a háromból állnak.

Az a pár tucat fajta atom, ami az életet hozza létre, szintén egy minőségi ugrást jelent. Iszonyú nehéz elhinni, hogy például a szén, hidrogén és oxigén képes létrehozni olyan eltérő dolgokat, mint a naftalin, az alkohol és a zsír. Pedig a kémia szabályai ezt mondják, és láthatjuk is, hogy nincs bennük más.

És az élet, a legegyszerűbb sejtek felépítése nem árulja el, hogy képesek egy újabb minőségi ugrásra, ha sok sejt összeáll és létrehoz egy élőlényt, akkor annak tudata is lehet.

A tudat pedog nyilván érzetekből áll. Ahogy a számítógépen is futnak programok, és azok a programok nem futnak, ha kikapcsolod a gépet, úgy az agyad érezetei is egyfajta programok, az operációs rendszer pedig te magad vagy, a saját tudatot. Persze ez egy olyan gép, amit csak egyszer lehet kikapcsolni...

Namost a programokat sokan gondolják anyagtalan, megfoghatatlan valamiknek, pedig nem azok. A programok igenis hagynak nyomot az anyagi világban, ott vannak a CD-ken és a winchestereken sok 0 és 1 formájában. Mondhatjukk úgy is, hogy a 0-k és 1-ek megfelelő sorrendje maga a program. De ez igaz az életre is: szenek, nitrogének, oxigének (stb) megfelelő sorrendje maga az élet, protonok (stb) megfelelő sorrendje az atom. Pusztán attól, hogy nem lehet kézzel megfogni valamit, még nem lesz anyagtalan vagy anyagon túli. A mágneses mező és a rádióhullám is nagyon is létező, "anyagi" valami (attól függetlenl, hogy a rádióhullámot a hétköznapi értelemben nem tekinthetjük "anyag"-nak), nem pedig egy misztikus megfoghatatlan izé.

Szóval a tudat egy nagyonis valódi dolog, bár nem lehet magát a tudatot kézzel megfogni, de a működése az anyagi világban történik, az anyagi világ szabályai szerint, ahogy a rádió vagy a számítógépes program is.

Nagyobb illúzió azt hinni, hogy csupán a folyamatok összessége vagyunk, mint azt, hogy az Én hatására léteznek maguk a folyamatok.

Mondok egy példát:

Van egy tárgy. Ezt a tárgyat nagyon szereted. Sokat dolgoztál érte, hogy megszerezd. Tetszik minden apró kis részlete. Ez a tárgy a tiéd. Jön egy másik ember az éj leple alatt, és összetöri a tárgyadat. Ki lesz szomorú - a tárgy, vagy az Én? Te leszel szomorú, mert úgy érzed, hogy a tárgy a te egy darabkád volt, és téged törtek egy kicsit össze.

Ha az Én csakis a testünkben zajló folyamatok EREDMÉNYE, vagyis egy KÖVETKEZMÉNY volna, nem terjeszthetnénk ki az Énünket és tudatunkat magunkon kívül másra.

A tiszta Én, kicsit tudományosabb megközelítésben egy dimenzió nélküli viszonyítási pont az univerzumban. Előbb kell tehát léteznie, mint az, amit ehhez viszonyítunk (test és annak folyamatai)

12:42

Hát persze, mivel a folyamatok összessége érzékelésre és tanulásra is képes, így válaszreakciókat is tud adni. Ha el lenne zárva valóságtól, akkor az a rendszer vesztét okozná.

„Van egy tárgy. Ezt a tárgyat nagyon szereted. Sokat dolgoztál érte, hogy megszerezd. Tetszik minden apró kis részlete. Ez a tárgy a tiéd. Jön egy másik ember az éj leple alatt, és összetöri a tárgyadat. Ki lesz szomorú - a tárgy, vagy az Én? Te leszel szomorú, mert úgy érzed, hogy a tárgy a te egy darabkád volt, és téged törtek egy kicsit össze.

Ha az Én csakis a testünkben zajló folyamatok EREDMÉNYE, vagyis egy KÖVETKEZMÉNY volna, nem terjeszthetnénk ki az Énünket és tudatunkat magunkon kívül másra”

Ez egy nagyon rosszul megfogalmazott példa. Kb olyasmi, mintha az ég kékségéből vezetnéd le azt, hogy a fű zöld, majd ebből levonnád azt a következtetést, hogy a tárgyak felfelé esnek. De nézzük darabjaiban.

1) „Van egy tárgy, nagyon szereted.” Senki nem ruházta fel a tárgyat érzelmekkel. Te vagy az, aki a tárgyat szereti, azaz az első mondatod lényegében az egyént ruházza fel a tárgy iránti érzelmekkel.

2) „Jön a rossz ember, összetöri. Ki lesz szomorú?” Nyilván te, mivel a tárgyat az a tény, hogy te érzel valamit iránta (nagyon szereted), nem ruházta fel automatikusan a viszontérzelem képességével.

A hiba ott van, hogy azt próbálod sugallani, hogy a tárgy szeretése az valami „kiterjesztés”, illetve hogy ebből további eszmei dolgok következnek, holott az 1) és 2) állításokból nem következik az ég adta világon semmi. Az emberi tudatnak egy normális működése az, hogy a külvilág történéseire reagálunk. Ilyen reakció az is, hogy egy tárgyat meg akarunk szerezni, reakció az is, hogy dolgozunk a tárgy megszerzéséért (teljesítjük a motivációt), majd reakció az is, hogy dühöt és szomorúságot érzünk a tárgy elvesztése okán. Mindezenközben a tárgy fizikai állapotai egyáltalán nem változnak, tehát fizikai értelemben (meg semmilyen értelemben) nem hatunk a tárgyra, nem bocsátunk ki rá sugárzásokat és pusztán az a tény hogy szeretjük, nem változtatja meg a színét vagy a hőmérsékletét, vagy egyéb adatait. Vagyis az énünket semmilyen módon nem terjesztjük rá a tárgyra, az összes érzet amiről eddig beszéltünk, bent zajlik. Függetlenül attól, hogy amire reagálunk, az kívül van.

„szerintem egyetlen egy kis dolog van, ami a legcsodálatosabb a bolygón: a DNS. Mindent meghatároz, ha megismerjük eléggé, megmutatja a testünk jövőjét. Ő tesz minket azzá amik vagyunk: emberré. 99,9%-ban megeggyezik a főemlős majmokkal, szinte alig van különbség, mégis fenotípusban összehasonlíthatatlan a két faj. És minden ebből a kis különbségből származik, nézzünk körül a világban, hihetetlen amit el tud érni az ember.”

Ki kell ábrándítsalak, a DNS közel sem olyan csodálatos, és még csak nem is tud ennyi mindent.