A múlt, jelen és jövő közti különbség illúzió csupán, még ha oly makacs is. Ti ezt hogy értelmezitek?

Ezt úgy értelmezem a legutóbbi megvilágosodásom óta, hogy az idő nem más, mint különbségek változása.

Ezt úgy képzelem el, hogy van egyetlen valami. Ebből az egyetlen valamiből van minden. Mintha felaprózódott volna, és az egyes darabok között egyre jobban különbségek kezdtek kialakulni (térbeli pozíció, energiaszint, rezgésének hullámhossza stb), és amit mi időnek (vagy evolúciónak, vagy életnek, vagy akármilyen fizikai-kémiai folyamatnak) érzékelünk, az csupán ezen különbségeknek a "fejlődése", tovább bontakozása.

"A múlt, jelen és jövő közti különbség illúzió csupán"

Elhiszem, hogy csak illúzió, ha elmondod, hogy szemben ezzel az illúzióval, mi a valóság.

"Ha valaki nem tudná Albert Einstein mondta egyszer"

Kétlem, hogy Einstein ilyet mondott, de ha mondott ilyet, akkor ezt nem úgy értette, hogy az idő, úgy ahogy van, en bloc, egy illúzió, hanem úgy, hogy az idő népszerű felfogása (hogy az idő egy nagy "tartály", ami tartalmaz minden eseményt, és függetlenül az időben történő eseményektől, önmagában létezik) illúzió.

"Now he has departed from this strange world a little ahead of me. That means nothing. People like us, who believe in physics, know that the distinction between past, present, and future is only a stubbornly persistent illusion."

[link]

Valószínűleg tényleg ő mondta.

És ez csak annyit jelent, hogy a matematikai modellekben az idő csak egy dimenzió, a múlásának érzetét a tudat teremti meg, a tudat határolja el, hogy az a múlt, ez a jelen és majd lesz a jövő, a fizikában ezek csak értékek.

Az emberek szoktak olyat mondani, hogy a múlt az fix, a jövő meg változik, de a fizika mindkettőre rácáfolhat, a múlt megváltozhat (ekkore felmerül a kérdés, tulajdonképpen mit is értünk a múlt alatt, és máris előjön, hogy mire gondolt illúzió alatt), és a jövő lehet, hogy fix.

egy válaszoló már leírta azt hiszem, de én is véleményeznék.

ugye tudjuk, hogy az univerzum pillanatról pillanatra változik. a változásnak van egy tulajdonsága...nem létezik önmagában. ahhoz hogy valami új formát öltsön, ahhoz a változás összes lehetőségének léteznie kell már alapban valamiben. nevezhetjük ezt egy abszolútumnak is akár. mivel ehhez viszonyítva, ami stabil és teljes, változik az, ami megjelenik. ebből kiderül, hogy valójában mind a múlt, mind a jelen és mind a jövő már létezik egyszerre egy állapotban...és ez az állapot maga a valóság...ha már valaki megkérdezte korábban. s ahogyan a második válaszoló írta az én, mindig én...lehet talán, hogy az értelem, a tudat, az elme a valóság, mivel a változás azon történik meg, de nyilván nem az, amit mi most személyi tudatként ismerünk, hanem egy mélyebb elme, amiben ugye, ahogyan említettem, minden létezik egyszerre. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

a mult teljes mértékben a memóriánknak a szüleménye.

a jelen a pillanatnyi állapot

a jövő fizikailag értelmezhetetlen a káosz miatt

Az idő irányát pedig a világegyetem tágulása és az entrópia adja meg. Azt hiszem ennyi lenne az egész.

JustFeelGood

"a mult teljes mértékben a memóriánknak a szüleménye."

Ha ez igaz, akkor a jelen az pedig az érzékszerveink szüleménye. :P

ma 22:22

A jövő meg a meteorológusoké és a közgazdászoké.

22:22 És tényleg az, ha tudati szempontból tekintjük. Ha feltesszük, hogy a világ létezik, és fizikai szempontból közelítünk, akkor persze hülyeség, mint ahogy a múlt is.

Az a baj, hogy az emberek összeolvasnak minden hülyeséget, megtetszik nekik 1-2 gondolat, azt szajkózzák mert milyen jól hangzik, de bele sem gondolnak, hogy miről is van szó, ha kicsit is relevánsnak tűnik, bevágják. Itt például NEM a szubjektív érzékelésről van szó, hanem pont az ellenkezőjéről.