A középkorban mennyire volt a lázadóknak visszatartó erő Dózsa György esete?
Ugye a jobbágyfelkelések lényegében bűncselekmenynek számítottak, és az állam az akkori eszközeivel igyekezett védekezni ellene, és rendet tenni.
Dózsa Györgyöt, mint a felkelés vezetőjét nem csak megkínozták, hanem talán a lehető leghátborzongató büntetést szabták ki rá: az embereinek kannibalizmust kellett elkövetnie Dózsa ellen, élő állapotban.
Amikor kiment a nép köré ez a hír, annak volt visszatartó ereje?
A kérdésben azt kutatom, hogy az emberi pszichére mennyire hat a kegyetlen büntetés.
A konkrét esetben nem sikerült kérdőíves felmérést csinálni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem igazán van a kegyetlen büntetésnek visszatartó ereje.
Gondolj bele a korba, a szegénységbe, járványokba. Rossz termés esetén tömeges éhhalálok. Egy "egyszerű akasztásnak" szerintem nem feltétlenül lett volna komoly visszatartó ereje, de a halálbüntetés is azért szorul vissza, mert nem hatásos (ehhez jönnek az erkölcsi és humanitárius meggondolások, de ha ki lehetne mutatni, hogy egy halálbüntetés megelőz 8 gyilkosságot, szerintem más lenne a helyzet)
A Dózsa féle felkelés egyik oka is az volt, hogy a hadat összehívták, de nem volt elég ellátmány (plusz kiderült, hogy máshol is rossz a helyzet), éhesek voltak, az uraktól tudtak kaját szerezni. (ez egy másik agyonegyszerűsítés, mint a történelem könyvben)
Egy lázadás/felkelés két esetben tud kitörni:
Van egy társadalmi réteg, ami félti a pozícióit és tud finanszírozni egy felkelést
Az emberek éhesek és minden mindegy (Dózsa/56)
A brutális büntetés egyik esetben sem szempont
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!