A középkorban a fegyverkovácsok hogyan csinálták a buzogányok fejét?

Tuti, hogy vasba nem tudtak menetet vágni a középkorban, és bronzba is csak pontatlanul!

Bronzból a legvalószínűbb a közvetlen pontos kiöntés agyagformába. Vasból pedig kovácshegesztést használtak, és az így besüllyesztett csapokat utólag hegyesre kalapálták izzó állapotban.

Használhattak még olyan trükköket is, hogy a vas (bronz) tüskéket egy könnyebben olvadó fémből készült központi idomba (pl. ólomba, bronzba) öntötték.

Ha a fémet megfelelő hőmérsékletre felhevítik, az szilárd, de képlékeny lesz.

Képlékeny állapotban viszonylag jól formálható a fém, de a kovácsok nagyon sokszor úgy kezdik a munkát, hogy megfelelő eszközöket, célszerszámokat, készítenek el, amivel aztán több ugyanolyan munkadarabot is sorozatban tudnak elkészíteni.

Ez már a középkorban is hasonlóan zajlott, megvoltak a célszerszámok, sablonok, a megfelelő szaktudás, nem értett minden kovács a fegyverkovácsoláshoz.

A buzogányfejeket zömítéssel, kovácshegesztéssel is kialakíthatták, a bordákat, tüskéket abból nyújtottak le, vagy a tüskéket külön kovácsolták, és a képlékenyre hevített fejbe bele kovácsolták azokat.

Többféle megoldás is lehetett, attól függően, hogy a mester milyen munkameneteket gondolt ki, és ahhoz milyen célszárszámokat készített.