Az emberi faj miért ilyen nyomorék, hogy folyton háborúzik?

Minden faj háborúzik, ha tud, még a gaz is a pàzsitban. Élettérért, ételért, területért.

Minél fejlettebb állatfaj, annál rafináltabban.

Az emberi faj története a háborúk története, és háborúk száma (és a háborúk áldozatai száma CSÖKKENŐ, nem növekvő.

Furcsálom, hogy eddig senki nem említette a hangyákat.

Nem, hogy háborúznak, teljes bojokat írtanak ki és a legyőzött boj tojásait elviszik, hogy rabszolgának tartsák a kikelő hangyákat. Kérdező, néztél Te valaha természetfilmet?

Igen, nagyon jó példa. Vannak kifejezetten rabszolgatartó hangyafajok.

De ott vannak a lódarazsak is, 20-30 lódarázs kiírt egy teljes kaptár méhcsaládot.

Mivel az ember kultúrlény (azaz igen jelentős tanult "szoftvere" is van, és ezáltal viselkedés terén kivételes az alkalmazkodóképessége), ezért a normális (emberi természetnek megfelelő) viselkedés igen széles skálán mozoghat, ellentétben az állatokkal, amik legnagyobb részt a genetikailag "beégetett" szoftverükre támaszkodnak, azaz nagyrészt (vagy akár tisztán) ösztönvezérelt a viselkedésük. (A kultúra nem tévesztendő össze a tudatossággal, a kultúra nagy része is tudattalanul működik, mintha csak ösztön lenne.)

Tetszik vagy nem, a háború és a béke egyaránt megfelel az emberi természetnek (egyik sem "abnormális"), de általában a legbékésebb kultúrák számára is akad olyan embercsoport, akik "minden rosszról tehetnek", és "a legjobb lenne őket mind agyonverni".

Az a paradoxon nyitja (azon túl, hogy se az ösztönök, se a kultúra nem olyan primitíven működnek, ahogyan azt laikusként látod), hogy minden társas élőlénynél elkülönül a csoporton belüli és kívüli agresszió. Az emberi kultúrákban legelőször az tette lehetővé a valódi békeszeretetet, hogy a "csoportot", a "sajátjainkat" egyes vallások az egész emberiségre kiterjesztették. (Persze a gyakorlatban mindig maradtak csoportok, akiket dehumanizáltak, akikért "nem kár".)

Amikor még nem létezett az az elv, hogy mindenki egyformán embernek számít (amit nyugaton lényegében csak a kereszténység vezetett be), azaz minden ember a felebarátod, akkor senki nem is volt ténylegesen békeszerető. Akkor még csak az az álbékeszeretet létezett, ami ma is jellemzőbb, hogy valaki egyébként kívánná bizonyos népek vagy embercsoportok kifosztását vagy kiirtását, csak éppen az ő szemszögéből nem éri meg megtenni. Aki nem járna jól a háborúval, az persze, hogy "békeszerető"...