Meg valósulhat a valóságban a vénusz projekt? Már fél évszázada él ennek a projektnek a gondolata a civilizáció átszervezésére vonatkozóan. Mire volna szükség El juthat e az emberi faj egy ilyen fokú társadalmi átszervezéshez és ha igen mikorra?

Eléggé zavarodott, innen-onnan hallot/képzelt dolgokat egybeömlesztő blogbejegyzés.

Például ezt afutólag említett balesetgátló autóradart hogyan képzelnéd el? Ha egy sofőr szabad szemmel lát egy akadályt, de nem fékez, egy pittyegő radar, ami jelez pár dolgot amit, nem lát, de minden mást is, tereptárgyakat is, non stop, aminek a képernyője szükségképp elvonja a figyelmet az útról, pontosan hogyan is segítene megelőzni a baleseteket? és higyan lenne költséghatékony?

Ami a főtémát illet, rögtön kiderül, hgy egy szocialista utópia: minden baj firrása a pénz, nosza szüntessük meg! Osszunk el mindent, higy mindenkinek minden meglegyen! Namost a te országod első kézből tud mesélni erről, több szoc és posztszoc irodalmat kéne olvasnod, szerezz minél többet lomtalanításból, régikönyv eladásból interneten, antikváriumból. Könnyen felismerhető alapprobléma, hogy újraelosztással csak minimális életszínvonalat tudunk biztosítani, viszont erősebb (potenciálisan diktatórikusabb) állami szabályozást teremtünk, és azzal, higy elvesszük az emberektől a nagyobb teljesítmény=nagyobb jutalmazás lehetőségét, azt érjük el, hogy senki nem fogja nagyon törni magát, az állami szabályozás pedig megfojtja a piaci versenyt, ami idealizálná az árakat. Lényegében tehát csak annyi történt, hogy egy szegényebb országot csináltál.

A valóságban az összes európai országban ott van az erős “szocialista” jóléti elem: az alapvető szükségleteket, az oktatást, az orvost, a nyugdíjat, az állam egyenlő arányban biztosítja mindenkinek, a beszedett adókból. Ez ellentéte az amerikai rendszernek, ahol alacsonyabbak az adók, viszont a fentieket mindenki magának fizeti - rokkasztó összegeket az orvosnál, hátrányos helyzetet az oktatásban, ha szegény család. Cserébe jobban “pörög” a gazdasági verseny ezekben a szektorokban is, nagyobb átlagjövedelem cserébe a nagyonn társadalmi osztálykülönbségekért.

De mind az amerikai, mind az európai rendszer szabad piacot engedélyez, és erre alapozza a népi jólétet.

Ezt a rendszert pedig, hogy munkába kelljen menned de megvehess bármit bármikor, alapvető igényeid, jogaid védve legyenek, az emberek akarata tartja létben. Olyan rendszer soha nem lesz, ahol mindenki mindent megkap, de senki nem dolgozik.

Soha nem valósul meg.

Eddig hozta Hitler a maga ideológiáját, meg a tutit és összeomlott tőle a civilizáció.

Marx hozta a kommunizmus és nem lett jobb.

Mondjam az áldozatok számát?

A globalizmus meg a vénusz projekt ugyanaz a kép mutatás.

A kép vonzó és jó ránézni de a megvalósítása az emberiség kiirtását célozza.

"megvalósulhat e (emberírtás nélkül egy kis fantáziával"

Fantáziával igen, de a realitást nézve nem.

"ár versenyt és profitot maximalizáljanak! Ma úgy funkciónál az emberiség mintha 1,7 föld állna a rendelkezésünkre"

Ebben teljesen igazad van, a jelenleg többé-kevésbé bevált szabadpiaci, fogyasztásra alapuló gazdaság önmaga alatt vágja a fát. Már jó ideje sokkal több értékmérő (pl. pénz, részvény, stb.) mozog papíron, mint amennyi érték összesen van a Földön. A "legfejlettebb" országok gazdaságának alapja a pazarlás, fogyasztás, profit, befolyás megszerzése más régiók felett (globalizáció), mindezt növekedő ütemben.

Viszont a megoldás nem ennyire triviális. Az ember egyik alap motivációja, hogy a munkája legyen megbecsülve, egy másik (ez ősibb ösztön), hogy a legkisebb energiával a legtöbb javat szerezze meg. Az állatvilágban ez a túlélés eszköze, csak az ember olyan tökélyre fejlesztette, hogy az már a saját életfeltételeit veszélyezteti. De ezt hiába próbáljuk tudatosítani, túl mélyen van belénk drótozva, nagyon nehéz megszabadulni tőle. Szóval jól hangzik, hogy így vagy úgy kellene élnünk egy fenntarthatóbb világért, de eddig az ilyen próbálkozások befuccsoltak, pont az egyéni motivációk miatt, amiket mély, tudatalatti ösztönök mozgatnak.

Valószínű, hogy egy fájdalmas civilizációs mélyrepülés kell majd ahhoz, hogy újragondoljuk a társadalmi alapokat, már ha túléljük. És még akkor is lazán lehet, hogy minden kezdődik elölről.