Miért születik egyre kevesebb gyerek a nyugati világban, vagy például Japánban? Mik lehetnek a társadalmi és egyéb okai?

A megszült gyermekek száma nem csak a fejlett országokban, de szinte az egész világon csökkenőben van, még azokban az országokban is, amiket tipikusan úgy képzelünk el, hogy az anyákról csak úgy csüngenek a gyerekek. Pár évtizede, ha egy nő szült 8 gyereket, abból akár 3-4-5 is meghalhatott, mert nem volt megfelelő színvonalú egészségügyi ellátás. Ma, pár országot leszámítva, jelentősen lecsökkent a csecsemőhalálozások száma az egészségügy fejlődésének következményeként, így egy anyának nem kell amiatt állandóan szülnie, mert attól fél, hogy gyermek nélkül marad. Ma megszül kettőt-hármat és nem szül többet, mert tudja, hogy jó eséllyel életben marad ez a két-három gyerek, akiket ruházni, taníttatni, etetni stb. kell és a több gyerek ettől venne el forrásokat.

Ezzel együtt az oktatás is egyre szélesebb körű és egyre tovább tart. Ma már nem gyakori a 16 évesen férjhez menés és "gyerekgyártásba" kezdés, ma már a nők is dolgoznak és tanulnak, és például egyetemi tanulmányok miatt az első gyermek vállalásának ideje kitolódhat akár a 30-as évek elejére is. Emiatt lerövidül az az idő, amikor a nők szülni szoktak.

Így az oktatás és az egészségügy fejlődése hatására lassan a 2 gyerekes modell lesz az általános.

Az ENSZ is kb. ezzel számol és így várnak a század végére 11 milliárd fős népességet a Földön.

Japánról például itt van egy jó cikk:

[link]

Ahogy írták: az anyagi helyzet, társadalmi szerepek átalakulása (az emberek többsége később vállal gyereket, például, ha egy 35 éves nő valószínűleg nem fog már csak 1 maximum 2 gyereket vállalni).

Az első világ biztonságérzete, a tudat, hogy az állam mindig ott lesz neked és ellát, ill. emiatt annak a muszájérzetnek a megszűnése, hogy nekem gyerek KELL 24 évesen, különben 60 éves korom után jó eséllyel éhezni fogok.

Meg persze kinyílik a világ az embereknek, az én édesanyámnak eszébe nem jutott volna még Európa határain kívül utazni, külföldön dolgozni, olyan szórakozási és sportolási formákban részt venni, amiben mostanság én. Neki a mostani "világ" kb. 10%-a volt elérhető, és így természetesen ahhoz mérten tervezte az életét.

Mert a fejlett nyugati világban értékrend válság van.A tardicionális értékeken alapuló műveltséget , gondolkodás módot és társadalmi elvárásokat, felülírja a fogyasztást a kényelmet és az egoizmust előtérbe helyező mesterséges és azelőtt ,helytelennek tartott ösztönkre alapozó, ingerkeltés.

Becsapják az emberekt azzal ,hogy elhitetik velük, hogy attól lesznek boldogok ha különféle anyagi javakat harácsolnak össze a "minőségi"(:DD) életükhöz.

Másokat "karrier"(:DD) lehetőségével kecsegtetnek és vesznek rá tanulásra és olyan dolgokra amihez sem affinitásuk, sem spontán érdeklődésük nincs.

Arról sem szabad elfeldkezni ,hogy immáron kozépkorúra cseperedett egy teljesen ellustított elkapatott nagyrészben pánpéter szindrómás nemzedék ,akiket valahogy elfelejtettek önállóságra és felnőtt gondolkodásmódra nevelni.

Közbe hülyítve vannak a "netörődjsemmivellégyönmagad" maszlaggal.

Valaki csak kéne már szóljon nekik, hogy nem attól lesznek önmaguk mert semmi elvárásnak nem bírnak megfeleni és képesek olyan hibákat elkövetni amit az átlag elkerül de még attól sem ha az abszlút érdeklődéstelenségre és alulteljsítésre hajtanak.

ELKÉPEDVE nézem amikor azt számolgatják, hogy mennyi pénzbe van egy randi, egy udvarlás, egy gyerek!!!Minden szégyenérzet nélkül és anélkül ,hogy tudnának róla, hogy az ilyen számolgatással a lehető legalajasabb leggörényebb dolgot művelik.

RÖHEJ milyen magyarázatokkal jönnek elő, amikor azt magyarázzák, miért nem alapítanak családot vagy miért nem vállanak gyereket.A hasonszőrű világot vesztett világtalanok jól helyeselnek egymásnak az ilyen ügyefogyott magyarázkodásokon és nem értik, hogy a családosok vagy az ő szüleik, nagyszüleik miért nem.

Abba persze bele se gondolnak ,hogy ha a szüleik nagyszüleik is így gondolkodtak volna ők nemjöttek volna létre ,mert szét lettek volna kenve az anyjuk hátán.

A minap arról nyafogott itt nekem az egyik műkörmös spiné, hogy ha ő szülne gyereket akkor nem futná nekik horvátországi nyaralásra.Az ilyen szégyentelenet kár ,hogy nem kenték szét ...

Szerintem az emberi boldogság alapja, hogy az embernek tartása legyen.Ahhoz ,hogy tartása legyen ébrenlétében lehetőleg minnél többet fogalkozzon olyan dolgokkal amiben örömét leli ami sikerélményt és elismerést ad neki.Ha még pénzt is kap érte az se nagybaj.Boldog emberek akik a "munkájukba" úgy tudnak belefeledkezni, hogy közben észre se veszik az idő repülését és amikor abba kell hagyják.

Az pedig genetikailag belénk van kódolva ,hogy a szeretteink közt a családunkkal körülvéve érezzük jól magunkat.Ha szülenktől biztonságot , nevelést és helyes mintákat kapunk és ezt örömmel osszuk meg utódainkkal.Akiknek még a rossz tulajdonságaikban is saját magunkat láthatjuk.A jó vonásaik eredményeik pedig büszkeséggel töltenek el.

Az egyik legalapvetőbb emberi boldogságfaktor az a vágy ,hogy meg akarunk osztani dolgokat a szeretteinkkel és akinek ez csak a pénzről(anyagi javakról) szól annak valószínüleg nincs más megosztani valója mert egy setét és üres ember.

Egy ember egyedül, maga a szomorú magányosság.Egy házaspár önmagában még nem család .Legfeljebb egy család lehetősége.

Utolsó: igen szomorú és sivár életed lehet, ha ennyire értéktelennek gondolod a gyerekmentes létet. Te csak tőlük tudnál boldog lenni?

Nem kell ezen semmit se magyarázkodni, az én nagyszüleim még 8-10 testvérrel jöttek világra, mert akkoriban az kellett, de ők voltak az eszüknél és ők már csak 1 ill. 2 gyereket vállaltak, őket kitaníttatták és így én már kettejük egzisztenciálisan sikeres életébe születhettem.

A te logikád mellett csak arra van esély, hogy a szegények 5 generáció múlva is ugyanolyan szegények maradjanak, mint a szépapjuk.

Utolsó önkéntelenül is elszóltad magad mert azt írtad ,hogy "gyerekmentes lét".

Mert egy bizonyos kor után a teljes EMBERI ÉLETHEZ ,hozzá tartozik a család és a gyerek.

A te világod a sivár mert szerinted a jólét csak az anyagiakról szól.

Nézz szét jobban magad körül és vedd észre kinek van jobb kedve és ki él örömteli teljes életet .Az aki anyagi feltételekhez szabja és gürizik hajt tönkreteszi magát most azért ,hogy majd a jövőben jó lesz neki ha megszerez tárgyakat ,státuszimbólumokat.

Tudod milyen az olyan amikor karácsonyra kaptál valamit és pár nap múlva már nem volt érdekes és csak a baj volt vele.

Arra pedig rémálmodban se vágyj, hogy mások irigyeljenek bármidért is mert a rosszindulat megkeseríti a mindennapjaidat.

A szegénységnek csak ott van köze a szaporasághoz, hogy a szegény embernek esténként kisebb lehetősége van a gyerekcsináláson kívül más elfoglaltságot keresni és általában a szegényebb réteg ismeretei is meglehetősen korlátozottak.

Olyan naiv feltételezéseket veszel ténynek, hogy az elég meredek, csak hogy neked legyen igazad. Szerinted egy gyerektelen ember/pár csak munkamániás lehet, az általad (és szerinted mindenki által is) lenézendő szórakozási formákat hajszolva.

Beszélj a magad nevében, ne az enyémben, én nem így élek. Boldog, hosszútávú kapcsolatban élek, ki tudok kapcsolni a munkából, ahogy te írtad, és nem hinném, hogy ez pont a kutyám miatt lenne. Aki gondolom szerinted nyilvánvalóan gyerekpótlék :D

26 éves vagyok, közel sem érzem idejét a gyerekvállalásnak még vagy 10 évig. Élvezem, hogy el tudok utazni nyaranta 1 hónapra olyan helyekre is, ahova egy gyereket nem vinnék, élvezem, hogy barátaimmal eljárhatok ebédelni, kirándulni, kulturálódni, a szüleimmel beszélgetni.

Ezt csak tájékozódási pontként írom, semmiképp se azért, mert te mindenáron egy védekező pozícióba akarsz belekényszeríteni a vitában engem. Felőlem higgyed azt, hogy a te véleményed a felsőbbrendű, én nem hiszem az enyémről azt.

Arról már inkább megvan a véleményem, hogy mit csinál az életével az a gimnáziumi osztálytársam, aki 21 éves korára már a második gyerekét szülte és most egy Szeged melletti tanyán él a férjével ahol csak generátorról van áram (egyetemet persze 1 év után abbahagyta).

Nekem is lesz gyerekem, de ha ez 10 év múlva fog megtörténni akkor akkor. Talán az a minimum, hogy a jövendő gyerekemnek a saját (átlagtól magasabb) életszínvonalamat tudjam biztosítani és nem visszalépni az időben 10-20 évet csak azért, mert van ő. Ez neki is jobb, nekünk meg főleg.