Az emberi faj miért ilyen nyomorék, hogy folyton háborúzik?

Nem, és ezt nem is mondta senki.

Csak azt a kis rózsaszín felhőcskét pukkantottuk szét, hogy az állatvilágban nincs harc.

ma 13:59

1. a kérdező faji kérdést csinált belőle, azaz összehasonlította az embert más fajokkal, mintha a fajtársaikkal háborúzó fajok "nyomorékok" lennének.

2. Úgy gondolod, az ember már túl okos, túl kifinomult, túl jó ahhoz, hogy háborúzzon? Mióta? A Homo sapiensnek még csak kitűzni sikerült ezt az ideált, elérni soha. Persze, hogy nincs "rendben", csak a valóság az, hogy "az ember" eddig még mindig ilyen volt, a kezdetektől 2023-ig. Ha úgy beszélsz az emberek háborúzásáról, mintha az valami aberráció volna, akkor fordítva ülsz a lovon.

"Kedves válaszolók! Az állatvilágban, ha harcolnak is egymással az állatok akkor rendben van, hogy az emberek halomra ölik egymást? Érdekes párhuzam."

Rendben van, hogy van gravitáció?

Rendben van, hogy a fénysebesség határsebesség?

Rendben van, hogy nem létezhet örökmozgó?

Ezek teljesen értelmetlen fejtegetések, legalábbis tudományos szempontból.

Márpedig ez itt a Tudomány kategória, nem a Moralizálás kategória.

Ténymegállapításokat tettünk.

"Egyetlen tudatos lény az ember"

Ezt honnan veszed?

Van legalább egy tucat tudatos lény.

Az összes fejlettebb majom, a delfin, az elefánt, az összes nagyobb papagáj, stb. stb.

Ezen kívül egy csomó olyan lény, amelyik már tud gondolkodni, még ha nem is tudatos, pl. a kutya.

Nem nyomorék! Nem folyton háborúzik! Ezek olyan túlzások, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy ne a jelenségről, okairól beszéljünk.

Az ember gondolkodik, akarata van és érzelmei vannak, ugyanakkor tudása véges. Mindezekből (na és természetesen az evolúció szabályaiból) következik, hogy adott pillanatban érdeke van. Egy másik adott pillanatban esetleg egy másik érdeke. Ebben a vonatkozásban az érdek az adott személy értékrendje szerint a jelenlegi állapotához képest egy jobb állapot. És tesz azért, hogy ezt elérje. Csakhogy mivel minden ember különböző mértékben ugyan, de ezt teszi, ezért érdekellentét alakul ki. Ez egyes esetekben megfelel a háborúnak.

Ez a tény. Az már külön kérdés, hogy valaki helyesen ítéli-e meg az érdekeit, aszerint cselekszik-e és szabad-e aszerint cselekednie. De ha ezt a problémakört hanyagoljuk, mert nem ez a kérdés, akkor maradhatunk pusztán a ténynél.

Az érdekérvényesítésnek sokféle módja van, mert sokféle az emberi alkat, az emberi tudás és az igény is. Az azonban nem kétséges, hogy egy adott helyzetet más (a számunka kívánt) állapotba hozni erővel lehet, mert ez a természet törvénye. E ponton szokott a csevej durva vitákba és személyeskedésekbe torkollni. Ugyanis az ember esetén nagyon sokféle erő van. Ilyen lehet egy szerződéskötés, egy rábeszélés, egy csalás, egy hazugság (ezek szellemi erők), és természetesen a fizikai erő is, ami az ökölharctól az atomháborúig terjedhet.

Az embernek mindig van egy adott képessége, lehetőségei eddig terjednek (pl. tud vívni, de nem tud lőni, tud csalni, de rosszul hazudik, kiváló a fantáziája de rossz az ítélőképessége, birkózni tud, cselgáncsozni nem). Ehhez van egy akarata, ami vagy jól van megválasztva, vagy nem. Ezektől függ majd a végeredmény.

Háborúzni mindig egy ember vagy egy érdekcsoport akar, sose egy nép. Az ember vagy csoport jellemzően bizonyos szempontból okos és erről vannak tapasztalatai, bizonyságai. Ugyanakkor sokkal több szempontból buta vagy torz elképzelése van a világról. Háborúzni ezek azéért fognak, mert nagy céljaik (igényeik) vannak, annyit tudnak, hogy ezen igényüket a többség nem fogadja el, meg annyit, hogy egyes területeken vannak sikereik. Az erős igény, a türelmetlenség és szelektív tudás fizikai erőszakra készteti őket, amit persze előbb előkészítenek (ezt szokták gazdasági csúcsteljesítménynek tekinteni a hozzá nem értők). A türelmetlenség és igény elindítja a háborút, ami hozhat eredményt, vagy nem hoz, ez mindig a helyzet felmérésének megfelelősége szerint alakul. Ha a háború elindul, annak borzalmai már járulékos veszteségnek lesznek elkönyvelve, mert aki kezdi, annak többnyire nincs lehetősége abbahagyni vereség nélkül.

A háború tehát az emberi faj természetéből és a fejlődés adott pontjának tökéletlenségeiből következik, és mindig a kezdeményező és a környezete egymásra hatásától függ. Például a második világháború azért volt hosszú és borzalmas a technikai lehetőségeken túl, mert a kezdeményező (Hitler) okosan kezdte, a környezete (a többi meghatározó ország) meg nem hitte el, hogy ebből világégés lesz.