Ha nem lenne az ingyenélő felső 10,000 akkor valóban összeomlana a társadalom vagy ezzel csak riasztanak?

Az ingyenélő felső tízezer, bármit is jelentsen ez, nem az oka, hanem tünete a gazdasági rendszernek, ami ilyen elosztást végez. A gazdasági rendszer nem természeti törvény, hanem egy közmegegyezés eredménye, így tehát elvben megváltoztatható, mint ahogy eddig is sokat változott. A jelenlegi gazdasági berendezkedést főként azok védik, akik győztesei, vagy hisznek benne, hogy győzteseik lehetnek, vagy rettegnek, hogy holnapra már nem lesznek nyertesei.

E mellett van sok vesztese, kárvallottja is. Pl. kihalt fajok, az ember által kisajátított területekről elűzött egyéb élőlények, a megváltozott klíma miatt migrációra kényszerülők, a jövő generációi, akiknek a maihoz képest sokkal kevesebb hozzáférhető erőforrásból kell majd megoldani az életüket, stb.

A kérdés mégis kicsit félrevezető: ha a felső tízezert elfenekelnénk, és elzavarnánk, ugyanúgy nem oldaná meg a problémát, mint ahogy Hitler sem oldott meg semmit azzal, hogy a zsidókra fogta az egészet. Nem. Ez egy közmegegyezés. Akinek pl. bankbetétje van, az elvárja a kamat növekedését és semmi igénye nincs arra, hogy tudja, döntsön arról, hogy mennyire etikus, vagy épp munkás és természet kizsákmányoló módon áll elő az a kamat, amit ő megkap. Távol vagyunk azoktól, akikre a döntéseink vonatkoznak.

De persze hosszú távon szívás lesz, mert ha az egész rendszer bedől, akkor az mindenkinek rossz lesz. A pénz egy ideig fogja segíteni azokat, akik valamennyire a felkészülésre is fordítanak belőle. Ehhez meg az kell, hogy ne higgyék el ezt a közös álmot itt köröttünk, amik a reklámokból körénk rajzolódik. Ez meg kognitív disszonanciát okoz, ami fájdalmas, ezért kerüljük. Meg hát a lihegő remény, hogy mi majd megússzuk, az.

:-D

#65 én még inkább kitágítanám, a gazdag országok vs. szegény országok és természet-re.

A te telefonodban konfliktusfémek vannak, amik miatt Afrikai országokban sok vér és erőszak van. Nem tudsz erről, de szépen csillog a képernyője és ez elég. - Lehet, hogy pont neked nem, de a többségnek, tehát nem csak a felső 10000.

65: változtasd meg az egész világot, hajrá!

Egy percig se zavarjon, hogy mindenütt így működik!

67# a fogyasztó hagyja magát megvezetni, de persze valóban a gazdaság téves irányban tartásán sokféle szakember dolgozik. Vegyük például azokat az alkalmazott pszichológusokat, és marketing szakértőket, akik a reklámokat úgy építik fel, hogy te azt feltétel nélkül követendő normának értelmezd, hogy azt érezd, hogy őrült lennél, ha azt megkérdőjeleznéd. Ez pl. egy szép szakma. S igen, munka, és szaktudás.

#68 zavar, hogy mindenütt így működik, de ahogy a vicc mondja, együnk szart, százmilliárd légy nem tévedhet. Először fel kell ismerni a problémát ahhoz, hogy az ember el tudjon gondolkodni a megjavításán.

Egyébként szerintem az emberiség éretlen e probléma megoldására, ezért régi módokon fog "megoldódni": betegségek és háborúk útján. Mi meg majd hitetlenkedünk és értetlenkedünk, ráfogjuk a csúnya Putyinra, csúnya arabokra, stb.

Ez ellen lehetne világ méretű összefogással és változtatással segíteni, ami kb. lehetetlen. Én már éltem majdnem ötven évet, nem irigylem a mai fiatalokat.

"Tagadás

Az észlelés ezen nehézségei miatt a környezeti válság általában feltételezések és vita tárgyává válik, ez pedig könnyűvé teszi az átváltást a tagadásra. Ekkor menedéket találhatunk az elutasításban, elvetve az elképzeléseket, hogy a dolgok annyira rosszul állnának, mint ahogy a környezeti mozgalom jelentései és retorikája sugallják. Úgy tekinthetünk a radikálisabb környezetvédőkre mint egy újabb „érdekkörre”, akiknek végzetes próféciáit kigúnyolhatjuk, és a motivációjukat megkérdőjelezhetjük. A tagadást tovább erősítheti a tényezők nagy száma, amelyek összejátszanak a globális krízisben. A helyzet egy csomó területen romlik egyszerre: vízhiányok, mérgező hulladékok, mocsarak eltűnése, erdőtlenítés, üvegházhatás, és így tovább. Bár mindegyik kérdés önmagában is lényeges, de az összjátékuk az, ami leginkább fenyegeti a bioszféránkat, mivel felerősíthetik egymás hatásait. De pontosan ezek a rendszer-szintű kölcsönhatások azok, amelyeket nehéz megfigyelni, főleg egy olyan kultúrából nézve, aminek tagjai nincsenek felkészítve kapcsolatok meglátására."

[link]

„Még azok a közgazdászok is, akik elvileg törődnek a fenntarthatósággal, ritkán vannak tisztában azzal, hogy pénzrendszerünk szisztematikusan ösztönöz olyan fenntarthatatlan viselkedési mintákat, amelyek végül az emberiség túlélését is veszélybe sodorhatják ezen a bolygón. […] A pénzügyi rendszer átalakítása nélkül küzdeni a fenntarthatóságért egy kudarcra ítélt, naiv elképzelés.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság