Miért hiszik azt az emberek, hogy van bármi is az anyagon kívül?
Én semmi ráutaló jelet nem látok. Sokáig alapvetésnek hitte az ember, hogy a természeti jelenségek mögött is isten(ek) áll(nak), de mióta ismerjük a természettudományos hátterét ezeknek a jelenségeknek, azóta megmosolyogtatónak látjuk ezt az emberközpontú világlátást, és folyamatosan az derül ki, hogy így alapvetően ma is a gyerekek és a buta emberek látják a világot, de a világ nem emberközpontú. És nem is látom, hogy mitől lenne bármilyen más alapja, mint anyagi. Maga az istenfogalom, az érték, az erkölcs, minden abból ered, hogy fejletté vált az absztrakciós képességünk és megtanultunk mentalizálni (megérteni, hogy mások úgy látnak minket, mint mi őket, kívülről), valamint mítoszokat alkotni, amivel a tudáshiányt pótoltuk ki, mert az absztrakciós képességgel együtt megjelent a szorongás is.
De ezek csak bennünk zajló dolgok, objektíve a világ ugyanolyan maradt és volt mindig is: egy önmagától működő, lélek nélküli gépezet, amit csak a természeti törvények irányítanak. Nem istenektől "jöttünk le", hanem az állatvilágból "emelkedtünk ki", és nincs olyan, hogy "tudat", meg "lélek", csak magasabb kognitív képességek.
Lehet meditálni meg imádkozni, meg csodákat értelmezni, de az is csak belőlünk jön, az agyunk játéka, mert akkor éppen olyan vegyületek termelődnek, amik miatt csodának éljük meg a világot. Szerintem valahol még a hívők is tisztában vannak vele, hogy nincs olyan objektíve, hogy "isten", persze hinni attól még lehet benne. Egy kisbaba sem "cuki", meg "imádnivaló", csak ránézünk és elöntik az agyunkat a megfelelő vegyi anyagok, mert a túlélésünk záloga az, hogy gondoskodjunk az utódokról. De objektíve nézve az az utód tekinthető egy olyan fogyasztónak, aki potenciálisan még hatékonyabban fogja felélni a környezetét, mint az elődje. Minden csak az állatvilágból hozott ösztöneink meg az agyunkban levő vegyületek játéka.
Ennek tudatában miért hiszünk egyáltalán bármiben? Mi a jelentősége az életünkben bárminek, legyen az "boldogság", család, akármi, ha mindennek úgyis csak azért tulajdonítunk jelentőséget, mert a neurotranszmittereink meg a hormonjaink szolgái vagyunk? Ennyi erővel lehetne úgy is élni, hogy mindenki minden nap kap megfelelő vegyi koktélokat, és boldogan élne egész életében, megerőltetés nélkül. A gyász, a veszteség, még a negatív érzések is csak vegyületek játékai, nem? Lehet erre azt mondani, hogy "de hát ez embertelen", de hát ezt is csak egy ösztön mondatja velünk. Minket valójában nem érdekelnek se az éhezők, se a kipusztuló állatok, csak a tükörneuronjainkat meg az ösztöneinket szolgáljuk ki együgyű módon.
Egyébként szerintem ez borzalmas, és most, hogy leírom, nincs is kedvem nagyon élni, de ettől még igazam van, nem? Maga az életkedvem is csak kémiai vegyületek eredménye.
válasza:Kérdező!
Ha csak pár hete követnéd az itteni fórumokat, akkor megtaláltad volna azt a leírást, hogy a korai embercsoportoknak miért volt NAGYON előnyös a hit.
Röviden: a segítségével az emberek EGY RÉSZÉNEK túl lehet élni olyan helyzeteket, amiben az akkori tudás még nem tudott segíteni.
Azóta pedig ez egy öngerjesztő folyamat, nézzél memetikát.
Amúgy még ma sincs teljesen igazad, mivel egy ember fejében ma sincs akkora tudás, hogy bárhova elég lenne, és igen fontos most is a hit. Csak már nem a vallásos hit, hanem a köznapi: nem részeg a buszsofőr, nem lopták ki a liftből meg a házból, a hídból az alkatrészeket, tisztességes ember jön velem szemben az utcán, megkapom a fizetésemet, stb.
Ha mindezt tudás alapján kellene kiderítened, hamarabb meghalnál, minthogy a tizedét megtudd.
"Ha csak pár hete követnéd az itteni fórumokat,"
Haha, ez vicces. 2008 óta boldogítom ezt az oldalt :D
Ok, fontos az egymásba vetett bizalom, ezt értem. De én nem erről beszéltem, hanem a világ anyag-alapúságáról.
Pl. ha én is csak anyag vagyok, akkor minek éljek? Hogy lehetek "jó" vagy "rossz" ember, ha csak az ösztöneim meg a hormonjaim alapján cselekszem? Ha valaki iránt szeretetet, szerelmet vagy bármi "nemes" dolgot érzek, az tényleg nemes dolog, vagy csak a hormonok játéka? A "célok" vagy "értékek", amikben hiszek, jók és értelmesek egyáltalán, vagy csak az érzelmeim játékai?
Nem tudom, miért, de valszeg az a bajom, hogy nagyon elemzem magamban is ezeket a dolgokat, és folyamatosan úgy érzem, hogy ahogy egyre közelebb kerülök az igazsághoz, úgy egyre kevesebb lesz az életkedvem.
válasza:Tetszetős érvelés, de pont a lényeg mellett mész el. Milyen erő szervezi meg az anyagot? Mi szervezi élőlénnyé? Hogyan jön létre az információ? Mindezek nem következnek magából a puszta anyagból. A legjobb példa erre, hogy Bodri kutya 9:59-kor még él, ám 10:00-kor kimúlik, és a testét azonnal "elragadja az entrópia", azaz bomlani kezd. Mi távozik Bodriból, ami egy perce még ellenállt a bomlásnak, és az egész biokémiai rendszerét működtette? Azaz mi állt az anyag természetes viselkedésének, a lebomlásnak az útjában?
A materialista istenkritikákkal sztem az a baj, hogy bár a vakhitet joggal ostorozzák, bizonyos kérdésekben elég nagyvonalúan félrenéznek. Azaz a "vallások világmagyarázata mára tudományosan meghaladott" kijelentés csak részben igaz, így nem is következik belőle semmi végleges igazság.
"Mi távozik Bodriból, ami egy perce még ellenállt a bomlásnak, és az egész biokémiai rendszerét működtette?"
Nem vagyok biológus, de biztos vagyok benne, hogy van olyan ember az MTA-ról, aki erre neked pontos választ tudna adni. Szerintem annyi történik, hogy valamilyen funkció nem kielégítő működése elér egy kritikus szintet, és onnantól kezdve az egész rendszer összeomlik. Ez a másik naiv elképzelés, hogy a világban minőségi ugrások vannak, holott szerintem igazából minden mennyiségi alapon dől el. Magyarán nem vagyunk minőségileg többek, mint egy csimpánz, csak nagyon sok fokozatos lépés választ el tőle.
"Mi szervezi élőlénnyé? Hogyan jön létre az információ? Mindezek nem következnek magából a puszta anyagból. "
Miért nem? Nem következnek, vagy csak még nem értjük? Ha létezik is valami szervezőerő, akkor az olyasmi lesz, mint a természeti törvények, csak nehezebben megérthető, nem valami bácsi egy felhőn, aki ítél jók és rosszak felett. Azt nem értem, hogy tudja valaki komolyan venni isten létét, amikor egyértelműen az agyunk működéséből következik a benne való hit, ahogy a gyerekek hisznek egy csomó mindenben. Attól, hogy JÓ LENNE, ha valami létezne, még nem fog létezni. A fejlett agyunk átka, hogy nem tudunk hazugságok, önámítások nélkül élni.
"Látjátok föleim szemtükkel mik vogymuk? Adenin, citozin, guanin, timin kombinációinak variációi vogymuk."
Halotti beszéd a 21. század elejéről. Tetten érhető benne a korabeli ember vak hite a tudományban a nagy járvány idején.
/történelem könyv, 3022.-ben/
válasza:Kérdező!
A tudományban kérdeztél, de már ideette a fene a hívőket - ami önmagában még nem lenne gond, de sajnos a tudományhoz halvány lila gőzük nincs, hitbéli "érvekkel" jönnek ide.
Én kitöröltetném innen a nem tudomány alapú írásokat.
A tudomány foglalkozik a kérdéseiddel. Bár célt nem ad neked - de lehetővé teszi, hogy elég sok lehetséges cél közül válassz, és ezzel együtt tisztában is legyél ezeknek a következményeivel.
Például, hogy minek élj?
Kitűzhetsz maga elé olyan célt is, hogy szeretnéd, ha a neved fennmaradna (és tegyük fel, hogy valami pozitív dolog kapcsán).
Akkor keress magadnak ilyet!
Ott az internet, minden rajta van!
válasza:Ja, még egy dolog:
amikor "anyag"-ról beszélsz, akkor ugye tudod, hogy a világ kb. 4%-a lehet az az anyag, amit kézzel meg lehet fogni (bár ennek a 99%-a hidrogén gáz, azt nem túl egyszerű).
Gondolom, a többi fajta részecskét és az energiát is beleértetted az "anyag" fogalmába.
Még egy dolog: semmi sem tiltja a "szellem" létezését - értsenek bármit is alatta a hívők.
Csak a mi világunkban ennek semmiféle jele sincs.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!