Néhány pszichológus miért tartja károsnak a vallásokat?

Olvastam egy pszichológustól (ismeretségi kör, egyébként életmóddal kapcsolatban publikál bejegyzéseket) az internetes oldalán egy olyan (eléggé hosszú) írást, amikben arról írt, hogy a vallások mennyire károsak, abból is különösen a buddhizmust, a taoizmust, a kereszténységet, az iszlámot, a judaizmust, a zoroasztrianizmust, illetve bizonyos istenhívő vallásokat, de még rengeteg másik vallást vallást is mocskolt.

A buddhizmusról és a taoizmusról egyenesen azt írta, hogy akiket a buddhisták buddhának tartanak, azok valójában őrültek, defektesek mivel ki van kapcsolódva az agyukban az énért felelős rész. Szerinte ez borzalmas és beláthatatlan következményeket vonzhat maga után, ezért mindenkit óva int attól, hogy buddhista meditációt, mantrát, imát gyakoroljon.

A kereszténységről, iszlámról, judaizmusról, zoroasztrianizmusról és még néhány vallásról azt írta, hogy az istenkép egy pszichológiai jelenség, ami azért alakul ki, mert az ember addig hangoztat magában hogy létezik egy képzeletbeli barát, ameddig el nem hiszi és hamis látomásai nem lesznek erről. Azért is lehetséges szerinte, mert valaki ilyen látomásokban, képzelgésekben talál menedéket, ahelyett, hogy szakember segítségét kérné fel a problémáira.

A végén arra is kitér, hogy szerinte egyedül úgy lehet minőségi, egészséges életet élni, ha valaki a vágyaival harmóniában, azokat nem korlátozva, elnyomva él, aminek a vallás egy gát a legtöbb esetben.

Ezek tényleg igazak? Tényleg ennyire káros dolgok lennének a vallások?