Hogy lehet, hogy Magyarországon az emberek 999 ezrelékének semmi tudása nincsen a populációgenetikáról, se a magyarok genetikájáról? A félműveltek még az elmaradott Y DNS kutatásokról papolnak...

👏👏👏👏👏

😂😎😁

#30: tipikus példája a sakkozó galambnak... felborogatja a figurakat, összeszarja a sakktáblát es büszken kiáltja hogy ő győzött.

😂😂😂

A nemzet viszonylag új keletű fogalom. Kisebb közegben az embereket inkább a kultúrájuk, a szokásaik különböztették meg, aminek voltak természetesen etnikai, de voltak vallási elemei is, nagyobb léptékben meg az, hogy melyik királyság, császárság fennhatósága alá tartoztak. De úgy általában a nemzetet a közös történelem, a közös nyelv, a közös gazdaság, a közös kultúra határozza meg. Hogy egy tizenvalahányadik századi parasztságnak volt-e nemzettudata, az nem annyira lényeges, de nyilván beszélt egy nyelvet, megvoltak a maga szokásai, megvoltak a maga ünnepei, amihez ragaszkodott – jobban mint ma bárki is –, és amiben megkülönböztette magát azoktól, akik más nyelvet beszéltek, más szokások szerint éltek, más ünnepek máshogy tartottak.

Az elit, az uralkodó és a nemesi réteg már a középkorban, sőt előtte is globalizáltabb volt. A házasságkötésekkel sokszor politikai befolyást erősítették, nem véletlen, hogy Szent István egy bajor herceg lányát vette feleségül, vagy Mátyás elsőnek egy cseh, majd egy nápolyi hercegnőt vett el, hogy csak a legeklatánsabb példákat mondjam. Sokszor nemesi cím adományozása is a lojalitás növelésére volt jó, amit nem egyszer idegen származású emberek kaptak. Uralkodók gyakran hívtak be más országokból mesterembereket, aszerint, hogy éppen melyik nép milyen tudásban tűnt ki a többi közül. Itt Magyarországon voltak olyan királyaink is, akik beszélni is alig beszéltek magyarul, de legalábbis nem magyar származásúak voltak, nem egy magyar kultúrába születtek bele.

Az sem véletlen, hogy mikor népzenéről beszélünk, nem a nemesi rétegnek, hanem a parasztságnak a zenéjéről beszélünk. Mikor népszokásokról beszélünk, akkor nem az elit, hanem a paraszti réteg szokásairól beszélünk. Lásd még: népmese, népi viselet stb… De még egy polgáriasultabb kultúráról beszélünk, ott sem a szellemi, vagy társadalmi elit a meghatározó, hanem az átlagpolgárok. Az sem véletlen, hogy a nép szónak több jelentése van, egyrészt jelenti az egy nemzethez tartozó, közös származású emberek csoportját is, de jelenti a társadalom többségét, a társadalomnak nem az elithez tartozó részét is.

Szóval a fene tudja, de én nem tudom a népet, nemzetet az elit kultúrájából levezetni. Nyilván fontos hatása van a magas szintű kultúrának is, részben önmaga jogán, részben a népre gyakorolt hatása révén, ez is fontos, ez sem megkerülhetetlen, de nem ez adja meg egy nép kultúrájának a gerincét.

~ ~ ~

> A paraszt számára ez a szentháromság létezett: Az otthona, a templom és a szántóföld.

Bizonyos szempontból igen, bár kihagytad a kocsmát. :-) Abból a szempontból ez nem jó is, mert mondjuk egy XVI. századi paraszt jellemzően a falu tágabb határai között töltötte az élete egészét, maximum vásárokra járt néha. Egyik faluból egy másikba átköltözni nem volt szokás, az új helyen mindig gyanakodva nézték az érkezőt, hogy vajon miért kellett elmenekülnie a másik faluból, mivel húzta ki náluk a gyufát, ami miatt kiközösítették. Ilyen módon a kultúra is sokkal kevésbé volt változékony, az unoka kb. hasonló módon élt, mint a nagyapja.

> és innen szellemileg ki sem látott

Hát ez eléggé fals kép. Pl. díszítették a teljesen hétköznapi használati tárgyaikat, a szekrénytől a fakanálig, a kaputól a botig. Méghozzá nem véletlenszerűen, hanem az adott falura, adott tájegységre jellemző motívumvilágig, sokszor a motívumok sem pusztán plasztikus helykitöltők minták voltak, hanem jelentéssel bírtak. Megvolt a maguk zenéje, a maguk dalai, a maguk mondókái, a maguk tánca, a maguk szokásai, ceremóniái, a maguk viselete, a maguk meséi, a maguk ételei. De még az univerzálisabb vallást is áthatották a kulturális sajátosságok, voltak saját szent énekeik, a maguk módján díszítették a templomaikat, stb…

Ezek a kulturális építőkockák nem csak úgy összekerültek, hanem rendszert alkottak, szigorú rendszert. Lehet, hogy ez nem tudatosult bennük annyira, de sokkal természetesebb módon és sokkal mélyebben volt az életük része. Kb. úgy, ahogy egy 8 éves gyerek nem tudja felsorolni a magyar nyelv igemódjait, vagy a rendhagyó ragozású igéket, mint az, aki idegen nyelvként tanulj a magyart, de sokkal természetesebb módon, nagy magabiztossággal használja helyesen az igemódokat, ragozza jól az igéket.

Lehet, hogy egy átlag paraszt valóban nem volt túl művelt, szellemileg nem voltak magasröptűen mélyenszántó gondolataik a világról, de ennek ellenére sokkal átgondoltabb világképük, értékrendjük volt a hétköznapi dolgokról. Mondjuk Józsi bácsi kiment két fiával szőlőt metszeni. Egy ideig talán beszélgettek, de mivel az öreg rutinosabb volt, a fiai elmaradtak. A szőlőmetszéshez nem kell túl sokat gondolkodni, így volt ideje gondolkodni a hétköznapi dolgokról: „Ez a Maris is megcsalta a férjét…”, „Jó, hát a férje részeges volt…”, „De hát mégiscsak hűséget esküdött neki a templomban…”, „De azért mégsem lennék a helyében…”. Volt ideje végiggondolni alaposan dolgokat, alaposan végiggondolt értékrendet kialakítani. Lehet, hogy nem volt túl művelt, de nem volt buta sem. Nem véletlen, hogy erre azt a kifejezést használjuk, hogy „megvolt a józan paraszti esze”.

Persze a magyar kultúra is változott az idők során, ugyanúgy hatottak rá mindenféle divatok. De mivel sokkal természetesebb módon voltak az életük részei a különböző kulturális építőkockák, ezért sokkal jobban értették azt, hogy mi az, ami harmonizál az ő addigi saját kultúrájukkal, és mi az, ami idegen. És bár a ma már igencsak archaikusnak tűnő gyimesi és moldvai tánc és zene jelentős részben a nyugati reneszánsz tánc és zene hatásait hordozza, mégis jellegzetesen magyar. Egy reneszánsz kori német, francia, angol tánc és zene között kevésbé markáns a különbség, addig a magyar összetéveszthetetlen. De ez sem ilyen magyar vs. nyugat ellentét, mert pl. a spanyol reneszánsz zene is jellegzetesen spanyol, és ott is a paraszti kultúra zenéje és táncai nyomták rá jelentős mértékben a reneszánsz udvari zenére is.

Amit ki akarok hozni, az az, hogy a kultúra nem is feltétlenül az építőkockák milyenségében áll, hanem valamiféle kontinuitáson alapszik. Nyilván egy XVIII. századi paraszt egészen más kultúrával rendelkezett, mint egy honfoglalás kori átlagember, de van közöttük kontinuitás.

> Ne legyenek romantikus fantáziáid, a falusi népcsoportok zöme (hasonlóan a városi proletárokhoz) rendkívűl alacsony morális szinten állt

Meglehet, de a kultúra szempontjából ez lényegtelen. Nem ők lettek a kultúraformáló erők. Amúgy még – ha passzívan is – ők is hordozták a kultúrát, a részeges, agresszív ember is csak ugyanúgy abba a viseletbe öltözött, amibe a többiek, ugyanazon a mesén nőtt fel, ugyanarra a zenére rúgott be. Meg lehet, hogy sokan nem voltak túl magas szellemi vagy erkölcsi szinten, de valaki mégiscsak elkészítette, megfestette a templom mennyezetének a kazettáit, valaki mégiscsak kipingálta azt a ládát (mondjuk a mai emberrel ellentétben, aki nem „pazarolja” ilyenre az idejét), valaki mégiscsak megtanult azon a tekerőlanton tisztességesen játszani. Valaki mégiscsak továbbvitte azt a kultúrát, ami alapján az egyik nép jól megkülönböztethető maradt a másiktól.

~ ~ ~

A többi témáról majd máskor… Nem felejtettem el, nem térek ki előle, de jelenleg ennyi válaszra volt időm és energiám.