Hogy lehet, hogy Magyarországon az emberek 999 ezrelékének semmi tudása nincsen a populációgenetikáról, se a magyarok genetikájáról? A félműveltek még az elmaradott Y DNS kutatásokról papolnak...
Hogy lehet, hogy Magyarországon az emberek 999 ezrelékének semmi tudása nincsen a populációgenetikáról, se a magyarok genetikájáról? A félműveltek még az elmaradott Y DNS kutatásokról papolnak...
Modern autoszomális kutatásokról alig hallot pár emberke pedig már azok is régóta itt vannak. Az elmaradott Y DNS kutatással szemben az Autoszomális DNS kutatás képes pontosan népek etnikai csoportok között genetika távolságot mérni, azaz kiderül kik a rokonnépek, és mennyire rokonok. Meg tudja állapítani 1% alatti pontossággal hogyan keveredett és mivel az illető személy, illetve magdja egyes etnikai csoportok genetikai mintázatát is rendkívűl pontosan.
Manapság olyan világban élünk amikor az über proli , a nép egyszerű fia nyiltan büszkén vállalja, hogy őt nem érdekli a múlt, történelem művészetek (régen sem érdekelte) és hogy ő a Maslow-piramis 2.szintjén álló un. fogyasztó.
Sőt oda jutott, hogy aki nem úgy gondolkodik mint az ő-primitívsége, az már bolond is...
válasza: válasza:Engem érdekel a múlt. Mérsékelt módon érdekel a történelem is. A saját történelmünk is, de más népek történelme is, hiszen egy nép történelme csak más népek történelmének kontextusában érthető igazán. Érdekel az irodalmunk, a művészetünk, a nyelvünk története is. De leginkább a kultúránk eredete érdekel, egy szólásnak, egy közmondásnak, egy mítosznak, egy mesének, egy ételnek, egy táncnak, egy zenének, egy népviseletnek az eredete (néptáncos voltam, így érthető az ilyen irányú érdeklődésem). Hiszen mindezek képezik azt, amitől valaki magyar, osztrák, angol, szlovák, román, cigány, zsidó, arab, stb. Ez engem mind-mind érdekel, mert azt gondolom, hogy a múltunk megismerése segít a jelenünk megértésében és a jövőbeli célkitűzéseink megválasztásában.
És azt is értem, ha valakit nem érdekelnek ezek. A modern élet kultúrája globálissá válik. Ma egy angol, egy német, egy magyar nagyjából hasonló munkát végez, a munka kevésbé függ a földrajzi elhelyezkedéstől. Pl. mindhárman autószerelők, vagy mindhárman programozók. Hasonló audiovizuális kultúrát is fogyasztanak, a popzenétől kezdve a hollywoodi filmeken át a 9gag mémekig. Vannak ugyan lokális megnyilvánulásai is ennek, de azok is sokszor csak a globális kultúra lenyomatai. Ugyanúgy öltözködnek, ugyanúgy farmert húznak, meg pólót vesznek fel, Nike cipővel. Vagy ugyanolyan szabású öltönyt húznak. A hétköznapi használati tárgyak is globalizálódtak a fakanáltól az Ikea szekrénysorig. Lassan már-már ugyanazt is esszük (pizza, gyros, hamburger, chips, kóla stb…), de talán még itt maradt meg legjobban a hétköznapi kultúra változatossága. Az ünnepek már nem igazán ünnepeljük, az ünnepekhez kötődő szokások elkoptak, vagy hasonlóvá váltak. Szóval tényleg alig marad valami, ami egy angol, egy német és egy magyar életmódjában különböző lenne. Ami különbség marad – pl. a nyelv –, azt meg nem érezzük eléggé megkülönböztetőnek. És van, akinek ez így rendben van, meg van, aki emiatt hiányt érez, keresi azt, hogy mi is az, ami őt magyarrá, angollá, vagy németté teszi.
Én szerencsére néptáncos voltam, számomra világos, hogy mi az, amit megtanultam, mint a csak ránk jellemző kulturális elem, és részben életformává, részben értékrendé, világképpé vált. Én nem érzem kevésbé magyarnak attól, ha adott esetben kínai farmerben, angol zenét hallgatva olasz pizzát eszem és cseh sört iszom.
Viszont pont a kultúra globálissá válásában látom az okát annak, ha valaki úgy érzi, neki demonstrálnia kell a magyarságát, ha a moziba is kaftánba ül be. Sokszor úgy látom, hogy hamisítani is kell dicső múltat, ahhoz, hogy valaki hiánytalanul érezze magát magyarnak.
És… És a genetikai megközelítésben is ezt vélem látni. Nem a gének tesznek minket magyarrá. A magyarság igazi mibenléte kulturális, világnézeti, értékrendi természetű, nem biológiai, nem genetikai természetű. Soha nem is volt az. Az, hogy egy népet, egy kultúrát a vérségi rokonságok határoznak meg, az számomra egy baromi materialista, vagy pedig egy nagyon elavult, idejétmúlt gondolkodásmód. Persze nem lényegtelen a genetika sem, egy nép kulturális történetének kutatásánál lehet kiegészítő, megerősítő tényező lehet a genetika, illetve történelmi genetikai kutatási eredmények meghatározhatják azt, hogy merre kell keresni a kultúránk történetének hiányzó láncszemeit. De nem érzem azt továbbra sem, hogy nekem ehhez értenem kellene. Ehhez értsen az, akinek ez a foglalkozása, akinek a kutatásában ennek a tudásnak relevanciája van.
Azt meg aztán, hogy a Maslow-piramis – ami a különböző természetű szükségleteink kategorizálásáról és hierarchizálásáról, illetve ezen szükségletek kielégítésének sorrendjéről szól – hogy merült fel egyáltalán, azt végképp nem értem, de sebaj. Azt sem értem, hogy hogyan lehet a Maslow-piramis bármelyik lépcsőfokán állni. A Maslow-piramis arról szól, hogy amíg éhes az ember, addig ezen fizikai szükséglete kielégítésében motiváltabb inkább, és kevésbé a szellemi természetű dolgokkal foglalkozik. Éhes hassal nem lehet gondolati mélységeket megjárni. A piramis minden szintje minden emberre jellemző, és minden szinthez tartozik olyan szükséglet, amit egy adott időpontban hiányként élünk meg, így elsőnek ezt a szükségletet fogjuk kielégíteni.
Szerintem egy nemzetet nem képviselheti a parasztság, sem a folklórja, sem a munkásosztály azaz prolik. Magyarországon a falusi parasztságnak nem volt nemzeti érzése. Ezért nagyrészt a Katolikus és Protestáns egyházak is felelősek voltak az I.Vh előtt. Részben - sok más ok mellett - ez is feleős Trianonért.
A paraszt számára ez a szentháromság létezett: Az otthona, a templom és a szántóföld. Ebben a háromságban mozgott a Horthy rendszerig, és innen szellemileg ki sem látott, de nem is igazán akart tovább tekinteni. Sokan az elcsatolt területeken az idegen megszállás idejében nem is törődtek nagyon a kialakuló helyzettel: Ez a helyzet uralkodott: román szerb vagy csehszlovák állampolgárok leszünk...na bumm és akkor mi van? Sok magyar értelmiségi úgy élte eg ezt hogy a nemzet autistaként viselkedik. Nem nem, egyszerűen nem tartoztak politikai értelemben ezek a néptömegek a Magyar nemzethez.
Sokan csak akkor értették meg a helyzet súlyát, amikor gyermekük nem járhatott magyar iskolába, a hivatalokban idegenek ültek már, és idegen nyelven folytak a processzusok, és harmad másodrendű lenézett, vagy közellenségként kezelt "állampolgárok" lettek. Keserű volt az ébredés nekik.
A parasztság csak kisebb részében volt nemzeti érzelmű, akik főleg a mezővárosokban, vagy a város környéki falvakban laktak.
A nemzetet igazából az úri magyar középosztály képviselte, és a magyar polgárság a kisvárosokban és kisebb megyeszékhelyeken.
Ők voltak azok akik a háború elején még le is fiettek tisztviselőket, hogy a frontra előbb menjenek, mikor a paraszt nihilizmusban lapított a szentháromságában.
Szerencsénk volt 1848-ban hogy a társadalmi és gazdasági fejlettség még nem tette lehetővé az igazi nagy sorozott tömeghadseregek korszakának eljövetelét. A legtöbb katona önkéntes toborzással állt szolgálatba, ismét a mezővárosok és városok lakossága adta az emberanyagot, a falvak népe sunyin lapított és kivárt. Ha nagy tömeghadseregek kora lett volna, a toborzási nehézségek miatt már a szabadságharc sem tudott volna elkezdődni.
Még a nemzeti érzésében morálisan sokak által magasabb mércével mért székelyek sem falusieak voltak, és Erdély városaiból toborozták a híres székely hadosztályt is 1918-1919-ben, mert még székelyföldön sem érdekelte a parasztot Magyarország sorsa.
Ne legyenek romantikus fantáziáid, a falusi népcsoportok zöme (hasonlóan a városi proletárokhoz) rendkívűl alacsony morális szinten állt (következik a Maslow piramis 2-es szintjének értékrendjéből is)
Móricz Zsigmond Árvácska című művében leírt durvaság primitívség nem valami egyedi fura jelenség volt sajnos, hanem széleskörűen elterjedt morális szint. Itt gondolj az "asszonyok perére" is. A parasztokat csak az egyház tudta visszafogni tanításaival, hogy ne válljanak igazán barbárrá.
A Horthy rendszer rengeteget tett azért, hogy a Magyar nemzeti érzést elvigye a falusi társadalmakba is, a széles néptömegek közé.
A Maslow-piramis azért piramis, mert a csúcsa felé haladva reprezentált értékeket egyre kisebb csoportok érik csak el, nem mindenki lépi át a kettes szintet, sőt az emberek kb. 70-80%-a (főként proletárok, és többnyire 1. generációs értelmiségiek) biztosan nem. A Maslow-piramis szükséglet és az ebben reflektálódó ÉRTÉKREND/emberi minőség is egyben.
Nincsenek már meg (pontosabban nagyon ritkává váltak) az igazi értelmiségi attitűddel, értékrendel és műveltséggel rendelkező emberek ebben a poszt-kommunista roncstársadalomban.
Manapság rengeteg proligyerek végzett egyetemet, mert szélesre tárultak az eltömegesedő felsőoktatás kapui, és ezzel egyenes arányosan a követelményrendszer is egyre a béka segge alá csúszott.
NAgyon sokan nőnek fel un. dudvaként, akik szüleiktől nem kapnak (A Maslow piramis 2-es lépcsőjénél magasabb) értékrendszert, se identitást, se műveltséget és kultúrát, ennek hiányát pedig a szórakoztató ipar, buta amcsi TV sorozatok, filmek és tömeg/consum pop kultúra pótolta számukra. Ők ebben (a kitalált) fantáziavilágban szocializálódtak kiskoruk óta. Nem csoda, hogy sokan lesznek ennek hatására kultúrmarxisták és SJW harcosok, nincsenek felvértezve tudással műveltséggel hogy ezeket a a sokszor káros hatásokat elkerüljék. így válnak a fogyasztói társadalom alapegységévé: szimpla fogyasztókká, azaz tömegemberekké. MAINSTREAM-ra formált gondolataikat, világnézetüket véleményüket is innen (KÉSZEN) kapják, így nem sok egyediség található bennük de gondolatiakban sem.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!