Régen mi motiválta az embereket, hogy véres kivégzésekre menjenek el? Miért voltak ilyenek egyáltalán?

Azért sokan elborzadtak akkor is, IV. Henrik gyilkosának kivégzéséről írták, hogy vidám hangulat uralkodott amíg a ceremóniák tartottak, gúnyos bekiabálások, vidám, de durva tréfák röpködtek a levegőben például amikor az Egyházból való kitaszítás történt, ám mikor a hóhér a tüzes fogókkal csavargatni kezdte Ravillacot, a gyilkost, a vérfagyasztó sikoltások, vagy a szörnyű jajgatás, vernyákolás hatására sokan elrettenve menekültek szerteszét, de az üvöltés messzire elkísérte őket, mert a hóhérmunka több óráig tartott.

Szapolyai, vagy Zápolya királyunkról jegyezték fel, hogy szadista volt, szeretett gyönyörködni az általa kínhalálra ítélt pórjai szenvedésében, mondjuk ezt Dózsáék kínhalála is igazolja, akiket tüzes trónra ültetett, vagy a parasztháború sok karóba húzott jobbágya.

Mellesleg a halálbüntetések menetrendje azért megvolt szabva, erre gondot fordítottak, nem mindenkinek kellett szenvednie, a hóhér mestere volt a munkájának és ezt el is várták tőle, bár azt inkább tolerálták, ha valaki többet szenvedett a kelleténél, mintha idő előtt bevégezte volna, az ilyen pancser munka büntetéseként előfordult, hogy a hóhért elcsapták, de gyakran a túl sok szenvedésért is megorroltak rá, ezért neki sem volt könnyű, hogy az előírt szenvedést pontosan kimérje, de többnyire értette a szakmáját, meg nagy gyakorlatra is tettek szert előzőleg más mesterek keze alatt segédként, mire önálló munkákra szerződtették valamelyiket.

"A szabadságvesztésnek is megvan az a hibája, hogy igen, elvettük az ifjúságodat, vagy akár ötven évet is."

Azért ötven év alatt kicsit több esély van a páciens által értékelhető rehabilitálásra, mint posztumusz.