Ha a következő generáció újbeszélne (newspeak), akkor nem tudna forradalmat szervezni?

Az egész a Sapir–Whorf-hipotézisből indul. Ennek a lényege az, hogy az anyanyelv nem csak kifejezési eszköze a gondolatainknak, hanem a nyelv meghatározza, hogy milyen módon gondolkodunk, milyen világképet alakítunk ki magunkból. Mondjuk mivel a magyar nyelvben a tojás szó utal a folyamatra, amivel ez a „valami” keletkezik, így máshogy gondolkodunk a tojásról. Vagy azzal, hogy a magyar nyelvben a „szertelek” és a „szeretem a lecsót” esetében ugyanazt a „szeretni” szót használjuk, míg az angolban két külön igével fejeződik ki ez „like” és „love”, ezért máshogy gondolunk az ilyen-olyan dolgok kedvelésére, máshogy viszonyulunk a szeretethez, mint érzelemhez, más fogalmi halmazt alkotunk ezekből a fogalmakból.

A hipotézist nehéz igazolni, hiszen a különböző anyanyelvű emberek nagyon nagy általánosságban más kulturális közegben is nevelkedtek, így nehéz meghatározni, hogy a különböző gondolkodásmódok, világképek oka az eltérő nyelv, vagy az eltérő kulturális tudás.

Ezt gondolta tovább Orwell, és a regényének valóban az egyik kitüntetett jelensége az újbeszél, és valóban van az újbeszélnek egy olyan célja, hogy ha az ember nem tud megnevezni valamit, akkor arra gondolni sem tud. Ha nincs szavad a forradalomra, akkor nem tudsz a forradalomra gondolni sem, nem merül fel a forradalom csinálás gondolata sem.

Ez a regényben teljesen rendben van, a valóságban viszont erősen kritizálható koncepció. Pl. én úgy tanultam sakkozni, hogy sakkoztam, nem olvastam a sakkról, nem tanultam a sakkot, egyszerűen csak leültem valakivel játszani. És ki is alakult bennem egy fogalmi koncepció valamilyen jellegzetességről. „Ha a huszárral ide lépek, akkor azzal fenyegetem ezt és azt a figurát is, az egyiket meg tudja menteni, de a másikat nem.” Nem tudtam, hogy ennek a sakkban van egy neve – villa –, de élesen körvonalazódott és tudatosult bennem az a szituáció, amit a sakkban villának hívnak, még ha nem is tudtam ezt egyszerűen megnevezni.

Illetve egy csomó dolog előbb volt gondolat, aztán lett megvalósított valami, és csak utána neveztük el valaminek. Az ember egy csomó új dologra talál ki neveket (fotó, egér, internet, poszt, drón), mert valahogy el kell nevezni azt, amit *korábban* kigondolt.

Ha egy nyelv alkalmas a főbb hétköznapi jelenségek vázlatos leírására, akkor ha nem is egy szóval, de körülírással szinte minden megfogalmazható és újra elnevezhető. Ha nincs olyan szó, hogy „csúnya”, akkor is körül lehet írni: „ez a dolog úgy viszonyul a széphez, mint a gödör a hegyhez, vagy mint a penészes kenyér a frissen sütötthöz”.

Piraha törzs, egy dél-amerikai népcsoport. Nincsenek elnevezéseik a számokra így számolni se tudnak. Többen megpróbálták megtanítani nekik a számok portugál elnevezéseit (Brazília területén élnek) de akkor se voltak képesek alapszintű matematikára se mert ők eleve a számok, számolás koncepciója nélkül nőttek fel.

Előző válaszoló példája a sakkal akkor állna meg ha a pirahák ismernének legalább néhány számot, amiből aztán kiköveztethetnék és elnevezhetnék a többi számot is.