Szerintetek az újabb és újabb generációk egyre butábbak és butábbak?

Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez így van.

Inkább az van, hogy régebben nem volt menő butának lenni, plusz a buták nem jutottak annyira nyilvánossághoz, és nem tudtak annyira érvényesülni, mint ma. Nem szólalhattak meg tévében, nem keveredtek más rétegekkel, elnyelték őket a gyárak, szántóföldek, kocsmák, börtönök.

Ma nemhogy nem szégyen, de egyenesen trendi a butaság, az érvényesüléshez nem ész kell, hanem pénz, testi erő, jó külső, nagy pofa, a média is szívesebben foglalkozik botrányos bunkókkal, mint atomtudósokkal, nem beszélve az internetről, ahol mindenki akkora hülyét csinál magából, amekkorát csak akar.

Tehát szerintem nem lettek többen, csak láthatóbbá váltak.

Túl korán kezdik nézni a képernyőt, félévesen még nem lenne szabad, sőt hároméves kor alatt is bizonyítottan káros az intelligencia fejlődésére.

A tanításban bevezetett újabb módszerek gyakran rosszabbak, mint a hagyományosak, lásd az írás-olvasás tanulását. A tananyagot is csökkentik. A középiskolások nem tanulnak már a génkölcsönhatásokról, és az új tanterv szerint nem fogják kiterjeszteni a trigonometrikus függvényeket a forgásszögekre, és a logaritmust sem fogják tanítani.

Nézzük csak logikusan hogy néz ki ez a buta-okos reláció:

Általános suliban megalapozzuk a tudásunkat.

Mindenki egyforma információt tanul,de ha vélekedni kell valamiről,esemény,tárgy,stb.,akkor mégsem egyformán vélekedünk,pedig egyformát tanultunk.

Az az információ,amit a suliban megtanítanak,lehet hogy eredendően téves,de lehet hogy csak elavult,nem jövök elő a statisztikai adatokkal,mert az pláne okafogyott információ.

A tudós társadalom,vagy réteg egymástól tanul,egymást csiszolja,és határozza meg,hogy mit fog tanítani.

Ha az alapokkal gond van,nem lesz hiteles és helyénvaló a konklúzió sem.

A hosszú idő alatt fejlődő emberiség egyre bonyolultabb közösségben él,mert egyre több az információ,egyre nehezebb kiszűrni a valós,hiteles,logikus információt a zagyból.

Egyre több fölösleges információ (statisztikai adat) foglalja el a memóriát,ami azt okozza,hogy téves következtetésekhez jut az egyén,mert úgy tudja,hogy valós és hiteles és helyénvaló az az információ,amivel rendelkezik.

Pedig nem.

Amikor a tanult és jól képzett orvosok fontos döntést hoznak,akkor konzíliumot hívnak össze,hogy minél kisebb hibaszázalékkal dönthessenek.

A tudományos szakterületeken is megvan ugyan ez a konzílium,de nézzük csak,mi a baj vele:

Történik egy tudományos szenzáció,tíz okos koros összebeszél,hogy találkozzanak,és vitassák meg.Mi fog történni?A hozott információ fogja bekebelezni a szenzációt,mert mindenki azt fogja méregetni,hogy hogyan fér bele az addigi világképébe a szenzáció.További vizsgálati módszereket is csak a hozott információ tud eszközölni,tehát korlátozott lesz a rálátás a tudományos szenzációra.

Uff,én beszéltem.

"Hülyék paradicsoma. Ti mit gondoltok?"

Azt, hogy pontosan ez történik.

Igaz, egyelőre még a tudósok is ott vannak, de sokat nem tehetnek.

Hiszen a hülyék adják (vagy nem adják) majd nekik is a pénzt és a kutatási lehetőséget.

Meg a géneket is, a szaporodáshoz.

Kérdező, ezt a megállapítást azért tetted, mert itt és most körülnéztél és erre a gondolatra jutottál. Ha tízszer ennyi időt szántál volna a magfigyelésre, akkor is csak azt mondhatnád: az adott mintán talán. Csakhogy te az emberiségről beszélsz (generáció), és még azt sem tudod, mi a reprezentatív minta, annak hogyan lehet kiszámítani a hibaszázalékát, de megállapítást teszel.

Akár véletlenül bele is trafálhattál volna, akkor sem lenne igaz az állítás. Bár ha itt a válaszokat olvasod, akár igazolódni látszik az állításod, de ez sem igaz.

Egy ország szemléletét (akár a butaságról) időlegesen elég jelentősen lehet befolyásolni lefelé. Az emberi agy működési mechanizmusa ennek az oka. Elég életszerű, felszínesen logikus, továbbá szimpatikus, ámde orbitális baromságot könnyű kreálni annak, aki ért hozzá. Ennek elterjesztése is technika kérdése. Most itt ennek vagyunk tanúi. De ezen túl, egy ország oktatási-gazdasági berendezkedése is jelentős változást hoz, lefelé könnyebben, de felfelé is. E téren nagyon nagy ingadozások lehetségesek, és minden trend megfordítható, ha van rá kellő akarat és erő.

Amúgy az egy fontos dolog, hogy az idők során más ismeret szükséges és fontos a korhoz illeszkedő jó élethez. Alapvetően mást kellett tudnia a bronzkor emberének, az ókori embernek, akár a múlt századi és a mostani embernek. Ezt úgy összevetni, hogy ki tud többet - na ez tényleg a hülyeség magasiskolája.

A tanulás egy bonyolult folyamat, és motiváció nélkül nem megy. A motiváció sokféle, ha nincs, a tanár igen nagy nehézségek árán képes egy keveset létrehozni. Nem alkalmas rá se a körülmény, se a diák kora. A motiváció csecsemő korban keletkezik, ha fejlesztik, észrevétlenül sok lesz mire a kisgyerekből diák lesz. Ezt nagyjából úgy szokás észrevenni, hogy "szeret tanulni / utál tanulni". Ekkor már késő, vagy csak különös nehézségek árán lehet eredményt elérni. Főleg azért nem, mert akinek körülményei nem biztosították az első hat évében, mitől biztosítanák utána? Ebből jön, ha ugyanazt a szöveget két ember (diák) elolvassa, egészen mást jegyez meg belőle, tanul belőle. Mert az szoros kapcsolatban van az előéletével.

Ma Magyarországon egyre terjed és egyre zavaróbb a butaság! De nem önmaguktól, belső igényük elvesztése miatt van ez, hanem mert ezt kell tenniük. Egy példa: Afrikában a hódítók találtak egy olyan népcsoportot, amely nem ismerte a kereket (1600 körül!!!). Próbálták megtanítani a használatát, nem sikerült. További 300 évig nem tudták elérni. Egy idő után feladták, reménytelen. A 20. század közepén az ország felszabadult gyarmat létéből, bevezettek egy szolid kapitalista rendet, sok külső segítséget is kaptak. Két év múlva döbbenten tapasztalták ENSz segítők, hogy a népcsoport tagjai megjelentek a városokban áruikkal, méghozzá szedett-vedett, motorizált járművekkel. Hogy ismerték meg a kereket, sőt a motort? Kiderült, addig nem volt motivációjuk. Minden árujukat elvették. Előbb más bennszülöttek, később a gyarmatosítók. Aztán nem vették el többé, rögtön fontos lett a kerék. Maguknak dolgoztak, nem másoknak. Ez egyszerű példa, az itteni helyzet sokkal bonyolultabb. De a lényege ez.

Az elbutulás arányos a szolgaság mértékével. Ha egy nemzet gyarmat, vagy saját gazdasága helyett multik gyarmatosították, meg ha a polgár élete biorobotkodás és számlafizetés, ha nem szabadok az emberek, akkor megfigyelhető az elbutulás.

Régen a parasztembereknek bár csak 6 elemijük volt, mégis sok mindenhez értettek. Mert volt saját életük. De a mai ember egyre nagyobb szolga, csak nem vesszük észre.