A baby boomer generáció tényleg nem tanulta meg a kudarcok kezelését és tényleg ez okozza az y-generáció nehézségeit? Ha igen, miért van ez így?

Igaz... kalap szar az egész.

Én megvagyok 30-as pasiként, de pl a társkeresés lehetetlenné vált kvázi.

Egyedül vagyok mert jól érzem magam így. Csajozás mehet ezerrel, és eszembe nem jutna megállapodni, meg baba meg stb.

Az értelmiségi nőkből aki meg érdekelne hosszabb távon, szinte két fajta létezik, csak...

A karrierista, aki egyszerűen nem akar kapcsolatot és megállapodni

És aki foglalt.

Más opció nincs.

"A baby boomer generáció tényleg nem tanulta meg a kudarcok kezelését"

Kedves kérdező, nem ez a fő probléma.

A gond az, hogy a baby boomer generáció egy fellendülő gazdaságú korba született bele, ahol rendes munkával létbiztonságot érhettek el. És elvárásaikat siker is koronázta, relatíve "boldogok" lettek - ezt az optimizmust a gyerekeikre (illetőleg az elkövetkezendő társadalomra) is rávetítették.

Így az Y-generáció tagjai nem csak létbiztonságot várnak el, hanem többet: önmegvalósítást, a kortársaik fölé való emelkedést, sokkal jobb munkakörülményeket, jobb fizetést, nagyobb házat, több szabadidőt, stb... - kemény munka nélkül. Viszont a valóság ennél sokkal keményebb, így az elvárásaik beteljesületlensége miatt boldogtalanok maradnak. Erre rásegítenek a közösségi oldalak, ahol mindenki a legszebb oldalát hazudja magáról; illetve a média, ami folyamatosan azt sulykolja, hogy Te sikeres lehetsz, mert egyedi vagy, csak vedd meg az xyz terméket vagy vedd igénybe az abc szolgáltatást, vagy térj rá a qwe pályára, mert az a jövő (hisz lásd: a technológia mennyit fejlődött).

Szóval nem a baby boom generáció "hibája" ez, hanem az Y generáció az elődeik tapasztalatát továbbvíve túl magasra tette a lécet.

"hogy igazából nem nagyon mernek szülők lenni, nem foglalkoztak a gyerekeikkel."

Mert dolgoztak látástól vakulásig. Hogy kifizessék az OTP-lakáshitelt. Hogy legyen Trabantjuk/Ladájuk/Skodájuk/... a Merkúr-telepről. Hogy legyen hétvégi telkük. Hogy a gyermeküknek "minden" meglegyen, főiskolára/egyetemre mehessen (hogy a gyerekek ne az anya/apa életszínvonalán tengődjenek). Viszont ez felőrölte az erőforrásaikat - így jöttek létre a kulcsos gyerekek (ajánlott film: Csók, anyu! (1987)).

"nincsenek valódi tétek az életünkben, és ezért félünk kikerülni a világba."

Én inkább úgy fogalmaznék:egyszerűbbek voltak a tétek, az (egyéni/társadalmi) elvárásokhoz képest "alacsonyabban volt a léc" (amin még a gazdasági/technológiai fejlődés is emelt sokat).

Semmi :)

Az életképtelen gyökerek vesszenek. Én annál könnyebben boldogulok.

Ezt egy amerikai cikk mondja. Az ő baby boomerjeik a 2. világháború után fellendülő amerikába születtek, a mi Ratkó-generációnk Rákosi alatt született és a Kádár-rendszerben nőtt fel. Ég és föld. Ölbe hullás, pihe-puha életre nevelés itt nem nagyon volt senkinek... akiknek bejött az élet a mai hatvanosok közül, az vagy keményen megdolgozott érte, vagy eladta a lelkét még az előző rendszerben. Látszik, hogy a szerző csak kicserélte a neveket és fogalmakat, de tartalmilag nem adaptálta, tükörfordítás az egész.

A Ratkó-korszak gyermekei egyáltalán nem hasonlítanak az amcsi baby boomerekre, se személyiségben, se anyagi helyzet szempontjából, sem világlátásban. Hülye cikk.

Azt nem kétlem, hogy van egy ilyen réteg köztük, és lehet, hogy a szüleid pont ilyenek, de szerintem annyira nem jellemző. Annyi tény, hogy az ő szüleiknek szarabb volt a háború és az azt követő évtized miatt, tehát szocializmus ide vagy oda, még így is nyertesnek érezhették magukat hozzájuk képest. De Mo-n a harmincasok generációjának nagyja is így van ezzel. A többség jobban él, mint a szüleik annó.

Amiben nagyon igaza van a cikknek, hogy a boldogság kulcsa az alacsony elvárásokban rejlik, és nem jó méricskélni magad, főleg mások életének facebookos kirakat-verziójához hasonlítva. De nem értek egyet azzal, hogy az ambíció olyan fontos lenne e szempontból. Ambíció nincs magas elvárások nélkül.

Szerintem ott van a lényeg, hogy ugyan ahhoz az elégedettséghez és kiemelkedéshez ma sokkal de sokkal többet kell tenni.

Kiszélesedtek a lehetőségek és a fiatalok elérhetetlen álmokat kezdtek kergetni.

Itt van a probléma, hogy a fiatalok 90%-nak viszon ehhez nincs meg a szorgalma, kitartása és/vagy tehetsége.

Ez azt jelenti, hogy tegyük fel, csak 10%-a képes a fiataloknak beteljesíteni az álmát, és az sem biztos, hogy elégedettséget szül.

Például sokan mérnökök, kutatók, tech startupperek, CEO-k akarnak lenni, de ez azzal jár, hogy 30 éves korodig tanulsz, majd 200 órát dolgozol egy hónapban, és rengeteg kudarc fog érni - akár az egészséged is belerokkan.

Tehát marad 1% aki van annyira szerencsés és elhivatott, hogy nagy áldozatok árán beteljesíti az álmát.

A többi 99% pedig képtelen beletörődni, hogy nem volt képes elérni 30 évesen az álmát.

Nekem sikerült, 30 éves koromra nagyon kemény munkával 5 év késéssel elérnem amit 20 évesen megálmodtam.. de közben sok dologról lemondtam és most van a 200 órás fázis + próbálok fókuszálni kisebb célokra.

Az a nagyon nehéz, hogy ezzel össze kell valahogy egyeztetni egy kielégítő és harmóniában lévő magánéletet. Sport, kapcsolat, barátok... miközben 10x annyi idő kéne, így lavírozva az 1-10% között.