Mit gondoltok erről a filozófiai felfogásról?

Ez, amit fent leírsz, nem minősül filozófiai felfogásnak. Ahhoz, lásd be, túlságosan kezdetleges. Dolgozz még rajta bátran.

Jó munkát.

"Azt is kifejtette hogy két dimenzió létezik a képzelet és a valóság"

Én úgy látom, hogy van a nyers fizikai világ, és van az emberi elmében létező világ. Mi mind ez utóbbiban élünk, csak azt látjuk, amit az agyunk leképez az érzékszerveink által. A tudósok fő feladata, hogy ezt a szubjektív világot "megkerülve" ismerjék meg a valóságot. Emiatt a tudományos eredményeket gyakran nehéz összeegyeztetni a saját humán világunkkal, ebből jönnek elő a klasszikus szabad akarat és hasonló kérdések. Amit idéztél, hogy DNS által kódolt robotok vagyunk, tipikus keverése a két dolognak. Sokkoló, ütős egy filmben, de a lényegről pont nem szól, hogy nem szabad összekeverni a két világot, mert az ellentmondások feloldására tett kísérletek csak újabb problémákat vetnek fel.

Úgyhogy ez így nem filozófiai felfogás, csak egy ismert probléma újrafelfedezésére tett kísérlet.

> Mit gondoltok erről a filozófiai felfogásról?

Hogy ez inkább csapongó gondolatatok és érzések kusza halmaza. Az egyik mondatból nem következik a másik.

> Sokáig azok pártján álltam hogy az embernek van szabad akarata. De rájöttem azért mert csak a normálisok közé szeretnék tartozni.

Ha nincs szabad akarat, akkor te nem jöttél rá semmire, hanem elkerülhetetlenül megtörtént veled a rájövés eseménye. Nem *akartál* a normálisok közé tartozni, hiszen az feltételezné a szabad akaratot.

Amúgy ha nincs szabad akarat, akkor is tökéletes az illúziója, és nem tudod ténylegesen a világot úgy felfogni, mintha nem lenne szabad akarat. Ott van a híres illuzionista, David Copperfield előadása, mikor átment a kínai nagy falon. Annak ellenére, hogy *tudod*, hogy nem ment át a falon, mégis teljesen úgy éled meg, mintha *tényleg* átment volna rajta. Sőt ha jól csinálja, még akkor is tökéletes lenne az illúzió, ha történetesen ismernéd a trükköt.

Szóval hiába nincs szabad akarat, attól te még akaratként élsz meg dolgokat, és a sajátodként éled meg őket. Ha pl. a világ bizonyíthatóan determinisztikus lenne, akkor sem tudnád megmondani, hogy mit fogok én válaszolni a kérdésedre. Ha tudnád, akkor nem tetted volna fel a kérdést. De akkor mit is tudsz igazából? Hogy mit fogok válaszolni egy olyan kérdésre, amit nem tettél fel? :-)

> Az élet a génekről és véletlenekről szól.

Ha erről szólna, akkor annyit tudnánk, mint egy újszülött. Az embert nem csak a gének és a véletlenek teszik olyanná, amilyen, hanem rengeteg tanult dolog is. Bár annyi igaz, a véletlenen múlik, hogy milyen dolgokat él meg az ember, és milyen tanulságokat szed össze élete során.

> És hogy mi olyanok vagyunk mint a robotok Dns által kódolva.

A tanulás miatt nem.

> Azt is kifejtette hogy két dimenzió létezik a képzelet és a valóság.

Hogy a képzelet és a valóság nem azonos? Hát ez eléggé magától értődő. Ezért is van rá két különböző szavunk.

> Mikor az emberek azt gondoljak hogy egy tökéletes univerzumban élünk akkor csupán ez a képzelet szüleménye

Az, hogy egy tökéletes univerzumban élünk, az egy vélemény. Sőt eléggé értelmezhetetlen. Egy cipő lábbelinek lehet tökéletes, de széken eléggé tökéletlen. Az univerzum milyen szempontból lenne tökéletes? Mik a tökéletesség ismérvei?

> Aztán a másik engem sosem a racionális dolgok érdekeltek ezért engem egész életemben megvetettek bántottak kiröhögtek és pont ők az ártatlanok a jó emberek a szerencsések.

Mi köze ennek a témához?

> Isten úgy teremtetette az embereket mint a Stepfordi feleségeket mindenki ugyanolyan nem Istentől származik

Őőő… Isten teremtette az embert, de nem Istentől származik?

> Isten úgy teremtetette az embereket mint a Stepfordi feleségeket mindenki ugyanolyan nem Istentől származik az egyéniség fogalma mert az már tökéletlenség egyedinek lenni tehát bűn.

Nem következik az egyik a másikból. Lehet, hogy egy hívő azt gondolja, hogy mindenkinek a feladata az életben Isten törvényei szerint élni. De nem kell, és nem is jelenti a szabad akarat hiányát, vagy azt, hogy az egyediség bűn lenne. Nota bene a Bibliában sincs erre utalás sem. Pl. lehet az egyik ember pék, a másik asztalos, akarhat az egyik ember Párizsban nyaralni, a másik meg a tengerparton, ez nincs ellentétben azzal, hogy ő egy hívő ember.

A katolikusok hisznek a szabad akaratban. Mert ha nincs szabad akarat, akkor nincs bűn sem. Hiszen hogy követhetnél el bűnt? Ha nincs szabad akarat, akkor nincs szabad döntés, szabad cselekvés sem, akkor nem te teszel dolgokat, hanem az események csak megtörténnek veled, mint egy rongybabával.

A kálvinista irányzat elveti a szabad akaratot, náluk eleve elrendelés van. Nota bene a bűn sem teljesen azt jelenti náluk, hogy te bűnös leszel. Egyszerűen csak Isten teremtett üdvözülésre szánt, és kárhozatra szánt embereket is, mert így tartotta jónak. Maximum mi nem értjük, hogy mi miért történik.

> Őőő… Isten teremtette az embert, de nem Istentől származik?

Bocs, ezt véletlenül hagytam benne a válaszban. Elsőre a hiányzó vesszők miatt nem jól értettem a mondatot. (Lám, milyen fontos a helyesírási szabályok követése.)

A szabad akarat kérdése nem tiszta filozófia.

Gyakorlati része is van és természetesen ha BIZONYÍTANI akarjuk akár létezését, akár nem létezését, akkor gyakorlati útra kell térni, minimum logikaira.

És itt kérdésessé válik a szabad akarat definíciója is.

A szabad akarat hiánya gyakorlatban csak a teljes determinizmus esetén történhet meg.

A világunkról meg egyelőre úgy néz ki, nem teljesen determinisztikus, jócskán sztochasztikus is.

Amíg pedig ez így van, addig van szabadságfok.

Sajnos nem tudom gyakorlati példával a kérdésre ültetni a dolgot, mert az nagyon homályos szubjektív keverék.

"engem sosem a racionális dolgok érdekeltek"

Nem sértésből, de látszik a kérdésfeltevésen és a következtetés-sorozataidon is.

Márpedig te egy olyan kérdést tettél fel, amire csak racionálisan van értelme választ adni.

Filozófiai téren megmaradva a kérdésre ezerféle válasz lehetséges ezer eltérő megokolással, de gyakorlatban nézve mind hibás lesz.

"Én a sztochasztikus fizikai világban sem nagyon látom a szabad döntés helyét."

Tényleg a szabad döntés definíciójától függ.

De ha a determinizmusnak az a megfogalmazása, hogy adott inputra mindig ugyanaz az output fut le, illetve mindig meghatározott az a láncolat, ami azt az eredményt adja, amit ad, akkor ezernyi példa lehet a szabad akaratra.

A sztochasztikus részlet azért fontos, mert csak akkor lehet törött az ok-okozati lánc, ha valamelyik eleme sztochasztikus.

Istenigazából az emberi tudat szintjén nem is lehet kérdéses a dolog.

Szerintem emberi döntések szintjén már az is éppen elég bizonyíték, ha valaki képes egy ösztönös késztetésnek ellenállni.

Ebben az esetben még akkor is szabad döntésnek vehető ez, ha valójában elég mélyre túrva nem találsz valódi sztochasztikus elemet, csupán mikroszkopikusan eltérő inputokra makroszkopikusan eltérő választ.

Ha képtelen vagy meghatározni, most éppen miért választottad a vaníliafagyi helyett az eprest, számít, hogy a döntésed oka szubatomi szinten mi volt?