Mit gondoltok erről a felfogásról? (gyerekvállalás)
Az embert az különbözteti meg az állatoktól, hogy nem ösztönből cselekszik, hanem tudatosan irányítja a cselekedeteit, életét.
Nem ösztönlények vagyunk.
Ezért gondolom azt, hogyha valakiben felnőtt korára megjönnek az anyai ösztönök (vagy férfiként a nemzési cél), akkor a gyerekvállalás úgymond már csak féltudatos.
Ilyenkor azt tesszük, mint az állatok, azért csinálunk utódot, mert elkap egy erő, ami cselekvésre késztet minket.
Engem nem érdekelnek a gyerekek, nem szeretem őket, egy légtérben sem vagyok szívesen velünk.
Viszont volt, hogy elképzeltem, hogy nekem is lenne egy sajátom, hogyan tartanám a karomban, stb, ilyenkor mindig elhessegetem, mert tudom hogy ez nem egyezik az én kontra gyerek felfogásommal, ez csak a kialakuló ösztön hülye játéka velem. Ha emiatt vállalok gyereket (holott nem szeretnék), akkor én is csak egy állat lennék...
Folytatás, mert hamar nyomtam meg a kiírás gombot:
...ha emiatt vállalok gyereket (holott nem szeretnék), akkor én is csak egy állat lennék.
És mivel nem voltam képes elnyomni az érzést, nem a tudatom és az értelem vezérelte a tettem, szóval nem emberi viselkedés.
válasza: válasza:Szerintem ez nem akkora nagy ellentét. Egy csomó mindenre lehet vágyni is, meg nem is.
Pl. elméletben tök jól néznek ki a fesztiválok, vágyom oda. De ahogy megérkeznék, nem ülök a földre, nem alszom sátorban, utálom a sok embert, hangos a zene.
Én sem akarok gyereket. Persze néha elképzelek magam mellé egy okos kislányt, de ha ott lenne velem egy gyerek 0-24-ben, kiugranék az ablakon.
válasza:"Ezért gondolom azt, hogyha valakiben felnőtt korára megjönnek az anyai ösztönök (vagy férfiként a nemzési cél), akkor a gyerekvállalás úgymond már csak féltudatos."
Ezt a logikát követve, aki megéhezik, az is már csak "féltudatos" lény lehet. Attól, hogy felmerül egy késztetés, még lehet neki tudatosan is engedni. A kérdés az, hogy átgondolt, felelősségteljes döntésről van-e szó. Jó esetben az evésnél sem csak belapátolok a pofámba valamit, ami épp előttem van, hanem értelmes irányelvek alapján én válogatom meg az ételemet. Ugyanígy a gyerekvállalás kérdésénél is átgondolom a dolgot (ezért nincs és nem is lesz gyerekem), nem pedig összefekszek a legelső utamba kerülővel.
"Nem ösztönlények vagyunk."
Nagyon sokat gondolsz erről a fajról.
válasza: válasza:Előző!
Ezt nekem írod? Azért különbség van az éhség kontrollálása és az éhenhalás között.
válasza:Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Szeretnék gyereket, vágyom rá. De nem akármikor, akármilyen körülmények között, és akárkivel. Szóval gondolkodom, nem ösztönösen cselekszem. És ezen az életkorom sem változtatott. Ha ösztönösen cselekednék, akkor már egy többgyermekes, többszörösen elvált nő lennék :)
Ha te elképzelni sem mered a gyereket, mert attól ennyire rád törnek az érzések, akkor valószínűleg nagyon is szeretnél gyereket, csak valamiért azt akarod mutatni a külvilág felé, hogy nem akarod. Pl. nem lehet anyagi, kapcsolati, egészségi okok miatt, és így védekezel.
válasza:9-es!
Nagyon egyetértek!
Mondom ezt úgy, hogy én sem akarok gyereket, de reálisan látom, hogy miért nem. (Kábé az mind, amit felsoroltál, de lehet, hogy akkor sem akarnék gyereket, ha minden stimmelne, mert még magamat sem neveltem fel teljesen.)
Kérdező!
Számomra ez az egész felvetés nagyon kétdimenziós.
Ha nem akarsz gyereket -> tudatos vagy!
Ha akarsz gyereket -> nem vagy tudatos!
válasza:#8:
A kérdésre volt válasz, nem a te hozzászólásodra
#7
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!