Mit gondoltok erről a felfogásról? (gyerekvállalás)

Az éhségröl annyit, hogy ha megéhezel, akkor bemehetsz a legközelebbi helyre és vehetsz magadnak snickerst vagy hambit, mint egy ösztönlény, vagy elöveszed az otthon elöre elkészített kis marhahúst zöldséggel, mint egy tudatos, gondolkodó ember.

A gyerekvállalás is hasonló. Lehet, hogy pillanatnyi örömet tud okozni, de ha hosszú távon gondolkodik az ember, inkább nem nehezíti meg a saját dolgát 20 évre vele.

"... inkább nem nehezíti meg a saját dolgát 20 évre vele"

Te is ugyanott tévedsz, ahol a kérdező. Azt kellene megérteni, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanúgy, mint te! Ami neked nehézség, másnak öröm. Tény, hogy nagyon sok (a legtöbb) embernek nem való a gyerek, mert nem elég érettek hozzá, de van, akinek örömet jelent. Hasonlóan például, ha van egy kutyám, az a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy megnehezíti az életemet, kaját veszek neki, sétáltatni viszem még akkor is, amikor beteg vagy fáradt vagyok, néha felkelek az ugatására, de összességében nagyon sokat ad hozzá az életemhez.

De az, hogy valaki miként tekint valamire, azt nem választja. Ha nekem teher edzeni egy maratonra, akkor gyáva vagyok? Mikor tudom, hogy azért teher, mert utálok futni, nem érdekelnek a maratonok, és olyanra pazarlom az időmet, amit nem szeretek.

Engem az jobban érdekel, hogy aki akar gyereket vagy van neki, az azért szúr oda a gyerekeseknek, mert nem meri a valódi énjét felvállalni, hogy neki a háta közepére sem kell a gyerek?

"Aki a gyereknevelésre teherként tekint, az gyáva ember. Fél a felelősségtől."

De a felelősség nem olyan dolog, hogy rád mutatok, és mondom, hogy ezért kell felelősséget vállalnod. Az ember maga dönti el, hogy miért tud és akar felelősséget vállalni.

Pl. eléggé értek a gépekhez, sok barátom laptopját helyrepofoztam már. De volt olyan alkalom, mikor megnéztem, és úgy éreztem, kevés vagyok hozzá, nem mertem piszkálni, féltem, hogy csak rontok a helyzeten.

Akkor a felelősség az lett volna, hogy hiába vagyok *gyáva* (mert félek piszkálni), csak azért is belebuzgálkodom? Ha valaki tudja, hogy nem elég a gyerekvállaláshoz, az miért gyáva? Miért kell embereknek olyan felelősséget vállalni, amilyet nem akarnak vállalni?