Valóban engedett a 'de viszont' és az 'eszek, iszok'?

#20@BringaManó:

> azért is gondolom, hogy direkt van, mert JA-nál nagyon sok ilyen "direkt hiba" – hogy szépen mondjam: licencia – van

Ellenben:

József Attila: Eszmélet

„Holtan lestem az őrt, mit érez, | s a hallgatag vagÓnokon | árnyát […]”

~ ~ ~

József Attila: Kedves Jocó!

„1.ső strófa

[…]

2. strófa

Mig a cukrot szopogatnám,

Uj ruhámat mutogatnám,

[…]”

Három hiba egyetlen versben: „1.ső”, „mig”, „uj” (egyik sem szerepel rímben).

~ ~ ~

József Attila: Homály borult az erdőre

„[…]

Lassan a hold előbuvik.

[…]

Hol van az éj? A multé lett:

Ujra itt van, él az élet.”

Újabb három hiba egy versben: előbuvik, multé, ujra (ebből egy szerepel rímben).

Jó, ezek korai versei, de vannak a későbbi verseiben is ilyen hibák. Például az Óda című művében van vagy öt helyesírási hiba: ifju, bogját, hinár, szivem, ime

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Meglehet, hogy József Attila a Tiszta szívvel című versében szándékosan tért el a helyes formától, és lehet, hogy más verseiben is, de vannak itt olyan hibák, amik nem írható ennek a számlájára, a helyesírási hibát nem lehet költői eszköznek tekinteni, pusztán csak hibák.

De nem is marasztalnám el érte. Ő nem tanult akkora mennyiségben és precizitással nyelvtant, ahogy ma mi tanulunk. A nyelv is talán képlékenyebb lehetett, A magyar helyesírás szabályai talán nem volt annyira szentírás, mint ma. (Egyébként lehet, hogy egy-egy szónak akkor még ez volt a helyes alakja, ezt nem tudom, de nem hiszem, hogy az összesnek.) Meg ezért van a lektor, hogy az ilyen hibákat észrevegye, és visszaküldje az írónak, költőnek, tehát maximum a lektort lehet elmarasztalni.

Viszont attól, hogy ő így írt, ez ettől még ez nem helyes a mai elvárásaink alapján. És nem érzem helyénvaló kifogásnak, ha valaki erre hivatkozva nem tanulja meg a helyes írott alakját amúgy teljesen hétköznapi szavaknak.