Gyakran hallani a tv-ben tanult emberektől: "ténleg?! " Miért nem használják a sokkal kultúráltabb:"valóban?! "kifejezést?

Van egy olyan érzésem, hogy a kérdés teljesen komolytalan...

Miért gondolom így?

1. A magyar nyelvben a szórend nem túl kötött, de mégis más jelentést adhat egy mondatnak a szórend változtatása.

< Gyakran hallani a tv-ben tanult emberektől: >

Ez így félreérthető, bár az első csodálkozás után mindenki rájöhet, hogy "tévében tanult emberek" nem léteznek.

Helyesebb lenne így: "A tévében gyakran hallani tanult emberektől:" vagy " Gyakran hallani tanult emberektől a tévében:"

2. Helyesírási hibák (javítva):

- tévében

- kulturált(abb)

- A 2. mondatban felesleges a kettőspont. Mindkét mondatban felesleges a szavak utáni írásjel (?!).

3. A "televízió" szó használata sokkal kulturáltabb, mint a rövidítéséé ("tévé").

Ha én a kulturáltságot hiányolnám másokból, így fogalmaztam volna meg ezt a kérdést: < A televízióban gyakran hallani még a tanult emberektől is a "tényleg" szót. Szerintem ennél sokkal kulturáltabb a "valóban" szó. Nem lenne tanácsosabb azt használni? >

A kérdésre a válaszom:

Engem ennél a "problémánál" nagyságrendekkel jobban zavar a trágárságokkal teletűzdelt és / vagy a köznyelvi normától többé-kevésbe súlyosan eltérő beszéd. (Pl. a -ban, -ben ragok helyett a -ba, -be ragok használata; névelőhasználat a személynevek előtt.)

Elnézést, ha kicsit morgósra sikeredett a válaszom, de tényleg így gondolom. Evidens, nem? :D

Na, erről beugrott egy részlet az egyik kedvenc könyvemből és hipp-hopp meg is találtam! Hála a pdf-ben is létező könyveknek! Íme:

Peckem tábornok olyan tábornok volt, akinél rend volt a lelke mindennek. Kölniszagú, nyájas és precíz tábornok volt, aki ismerte az Egyenlítő adatait, és aki az „emeltük” helyett mindig „fokoztuk”-ot írt. Nagy barom volt, és ezt Dreedle tábornoknál senki jobban nem tudta, aki teljesen bego-rombult Peckem tábornok legutóbbi parancsától, mely elrendelte, hogy a földközi-tengeri hadszíntér minden sátra egymással párhuzamosan állíttassék fel, valamint, hogy a sátornyílások büszkén hátrafelé, a Washington-emlékmű felé tekintsenek. Dreedle tábornok számára, aki harcoló alakulat parancsnoka volt, ez a parancs nem volt egyéb egy nagy határ szrnál.

Olyan, de olyan qrva jól el van találva az a könyv.... kibszott jól eltalálták azokat a karaktereket, jellemi és egyéb tulajdonságokat...

(bocs, hogy benne maradt az idézetben egy béna elválasztás)

@ 2xSü:

Lehet némi igazságod. :)

Az a helyzet, hogy én bő egy éve nem nézek tévét, tehát a jelenlegi műsorokról nem tudok nyilatkozni. [Pontosítok: néztem néhányszor a tévét, mert itt van az ágyam mellett, csak nem kapcsoltam be :D ].

Azelőtt is inkább csak a híradókat néztem, meg néhány sorozatot, elvétve egy-egy filmet. Nem igazán bírtam a //: ~ 20 perc film, ~ 10 perc reklám : // neverending storyt sem.

Az X termékről jutott eszembe egy régi reklám, amelyben egy titkárnőnek látszó hölgy osztotta meg a világgal magánszférájának egyik legtitkosabb elemét, idézem: "Számomra a K........ szelet a nap fénypontja." Őszintén sajnáltam őt. [Na, jó, nem őszintén. :D ]

A "tartalomban a forma" pedig az A....., de ezt a mostani generáció már nem tudhatja. :)

A világ problémáira vonatkozó megállapításoddal természetesen egyetértek. De inkább ne menjünk bele.

-------

A 6-oska idézetéről nekem elsőre a Szabálynok ugrott be a Doug c. rajzfilmsorozatból. Sajnos a YouTube-on nincsenek fenn magyar szinkronos részek, az eredetiek meg nem olyan jók. :D

Másodjára pedig egy idézet Marcello D'Orta egyik könyvéből:

"A nagyanyám irtó sok mesét tud mindenféle furcsa szavakból. Abban a mesében, amit általában mondani szokott, Macóka (a maci) nem bukfencezik, hanem hengerbucskázik, Kengu (a kenguru) mérgében nyakon csördíti a barátját, aki erre fancsali pofácskát vág, a Teve azt mondja, minő megtiszteltetés, és lecsüccsen meghatottságában, az állatok nem mennek, hanem kutyagolnak, Paci ledobja az iszákját ésatöbbi ésatöbbi. "

(A gyűjtemény címe: Ha nem lenne nagyapám, ki kéne találni. A mese pedig tényleg létezik: Aaron Judah: Macóka meséi)

Üdv. :)

#8: Tetszik az idézeted. Valahogy eltűnnek szavak a nyelvünkből. Hogy ez mennyire sajnálatos, azt nehéz lenne megmondani, de valahogy az emberek ma nem azt mondják, hogy valami csodálatos, hanem azt, hogy nagyon szép. Nem borzalmas, hanem nagyon rossz. Nem rémisztő, hanem nagyon félelmetes. Nem lebilincselő, hanem nagyon érdekes. Persze én sem vagyok kivétel, magamon is észreveszem ezt a jelenséget, de azért próbálok rajta változtatni. Bár nem tudom, hogy ez önmagában duplaplusz nem jó-e, hiszen a szavak csak formák, eszközök. Ha egy nyelvben kevesebb szó van, azzal is körbe lehet írni a gondolatainkat, legfeljebb kicsit hosszabb kifejezésekkel, megfogalmazásokkal. De mikor arra gondolok, hogy hogyan beszélnek pl. Erdélyben, mennyire választékosnak hat számunkra, akkor valahogy úgy érzem, a nyelv szépsége veszik el ezzel.

Azt is megfigyeltem, hogy mintha az emberek egyre inkább az élményeikről beszélnének, és egyre kevésbé a tapasztalataikról, gondolataikról. Lehet, hogy csak én változtam meg az évek során, de mikor mondjuk ülök a buszon, vagy éppen álldogálok a buszmegállóban, akkor óhatatlanul meg tudom figyelni, hogy miről beszélgetnek mások. Egyre inkább azt hallom, hogy:

- A múltkor ezt csináltam, aztán odajött, és akkor azt mondta, mire én azt mondta, erre azt mondta, aztán ezt csináltam, mire ő azt csinálta, aztán X meg azt mondta…

- Érdekes, én meg itt voltam, ezt csináltam, azt mondta…

Valahogy hiányzik a beszélgetésekből a tapasztalat, a gondolat, hogy:

- Ő azt mondta, ami szerintem ezért és ezért nem volt szép, ezért levontam azt a tapasztalatot, hogy inkább nem beszélgetek vele erről a témáról, mert…

- Ezt és ezt csináltam, ami lehet, hogy hiba volt, valószínű nem követném el újra, de ehhez képest túlzottnak tartottam azt, hogy ő azt csinálta, mert ez viszont szándékosan rosszindulatú megnyilvánulás volt tőle, stb…

Persze a hétköznapi beszélgetésünkben nem fogunk komoly filozófiai eszmefuttatásokat megfogalmazni. Nincs azzal semmi gond, ha a beszélgetéseink hétköznapi témájúak, az ember mindennapi kommunikációjában az esetek 2/3-ban a többi emberhez való viszony, viszonyulás a téma, de mintha tényleg elveszne az, hogy ebből leszűrjünk bármiféle tanulságot is és ezt is szavakba öntsük.

@ 2xSü:

A nevem Wooster. Berta Wooster. :D

Nagyon tetszett, amit írtál. Néhány (?) gondolat ezzel kapcsolatban:

A szavak nem a nyelvből tűnnek el, szerencsére, hanem "csak" az egyes emberek aktív szókincséből. (Rosszabb esetben a passzívból is.)

És én meg tudom mondani, hogy ez mennyire sajnálatos: szerintem nagyon. :D

Szegényebbek leszünk ezáltal, mert nem használjuk azt, amink van: egy gazdag kincsesbányát. Értem én, hogy a szavak csak eszközök; de részemről szívesebben használok egy jobb minőségű eszközt, ha van rá lehetőségem.

Egy más területről írok hasonlatot: az új számítógépem sokkal jobb, mint az előző; szinte ég és föld a különbség a kettő között. A réginek a márkájára sem emlékszem, már ha volt egyáltalán; de valószínűleg valami no name lehetett. A mostaninak tudom a márkanevét, több műszaki adatát, jellemzőjét. Bár lehet, hogy csak azért, mert nem közismert termék, és már többeknek el kellett mondanom mindezeket. :D

De hogy némely előnyös tulajdonsága (pl. gyorsaság, zajmentesség) miatt lényegesen szívesebben használom, mint a régit, az biztos.

Persze, hétköznapi beszélgetésekben és témákban pongyolábban fogalmaz az ember, én magam is. De azért mindenkinek van egy bizonyos igényszintje, amihez igyekszik igazodni, és amit ráadásul megfelelő külső hatásokra és belső motivációval akár emelni is lehet. Szerintem ez igaz a választékosságra és a köznyelvi normára is. És egyetértek: elvész a nyelv szépsége, ha nem élünk a lehetőségekkel. Elvesznek az érzelmek is ezáltal, és a nyelv pusztán eszközzé válik, bármiféle többlet nélkül.

Lehet, hogy most túlságosan beleéltem magam, de olyan ez, mint egy elegáns étterem - vagy akár egy jó otthoni ebéd: van benne valami plusz egy önkiszolgáló étteremhez képest. (A Mekiről és társairól nem is szólva...)

Vagy mint egy szép, érzelmes, romantikus kapcsolat / randevú - szemben egy érzelemmentes "hölggyel" az utcasarokról...

Azt hiszem, jobb, ha leállok, mert tényleg kezdek túlzásokba esni. :D

Erdélyben nem jártam még, de a székely beszédet (és a vicceket) nagyon szeretem. A Székely nyelvlecke sorozatot ismered? Ha nem, szívesen bemásolom a linkeket.

A beszédtémákban sajnos hasonlóak a tapasztalataim, és én is többnyire a buszon szereztem őket. :D

Bár én ezeket a beszédtémákat még csak élményeknek sem nevezném. Vagy ha azok, akkor sajnálatra méltók az emberek, akiknek nincsenek igazi élményei, magasabb gondolatai, témái. Szó nincs arról, hogy egy utópisztikus világot képzelnék el, amelyben mindenki kizárólag fennkölt gondolatait osztja meg másokkal; ez a másik véglet lenne. De a "mondom neki, b+: ...; erre aszongya, b+: ...; figyejjé, b+, mondom: ..." perpeetum mobiléje egyszerűen kritikán aluli; és nem csak a trágárság miatt. Az "alanyok" gyárban dolgozó lányok kb. 18 és 30 között; egy másik gyár alkalmazottai az ellenkező nem képviseletében kb. 30 és 45 között. Említettem is pár hónapja egy 14 éves kis ismerősömnek, hogy gazdagabb a szókincse és nagyságrendekkel több témáról lehet vele beszélgetni, mint ezekkel a melósokkal. De a középiskolákból délutánonként kiáramló diáksereg nyelvi szintje és stílusa is megközelítőleg ugyanilyen. :(

És most félbehagyom a választ, mert így is elég szószátyárosra sikerült. :D

De két ideillő idézetet még bemásolok, hátha ezek is tetszenek majd. :)

"A rendkívül egészséges fiatalemberek közül soknak megvan az a jellemhibája, hogy alapvetően jólelkűek ugyan, mégis sajnálatos türelmetlenséggel viseltetnek kevésbé szerencsés embertársaik testi nyavalyái iránt. Helyesen vagy helytelenül, de azon a véleményen vannak, hogy az efféle kijelentéseket az orvosi hivatás képviselői számára kellene fenntartani, a laikusokkal pedig egyéb, általánosabb témaválasztás volna kívánatos."

(P. G. Wodehouse: Valami új)

"– A terv, amelyet javaslandó vagyok, a siker szempontjából meghiúsulhatatlan, ám ami az ön számára hátrányt jelenthet, némi financiális ráfordítást igényel.

– Azt mondja – fordítottam Corkynak –, hogy van egy bomba ötlete, csak drága."

(P. G. Wodehouse: Folytassa, Jeeves!)

Üdv. :)