Ti is el szoktatok gondolkodni a magyar nyelv rejtelmein?

Anno vándorló népek voltunk, tehát ha megláttak egy szarvast vagy farkast az őseink akkor nem volt rá szavuk csak a kinézetéből tudtak asszociálni és létrehozni egy szót.

Az hogy honnan vették a szarv és farok szavakat az megint egy más kérdés.

Én is szoktam ilyeneken gondolkodni. :D

Olvastam, hogy a farkasnak és a szarvasnak azért az a neve ami, mert régen hitbéli okok miatt nem szabadott őket a nevükön nevezni. Körülírott szó egyébként a medve is, csak az ugye nem magyar eredetű szó.

A rókát is régen ravasznak nevezték, lehet hogy hasonló okok miatt.

Ajánlom a Czuczor - Fogarasi nagyszótárt..... :))

Pl. az általad kérdezett FARKAS szóról ezeket írja.

(ELőre elnézést kérek, hogy a másolás során keletkezett betűcseréket nem javítottam ki...)

[link]

FARKAS, (1), (far-k-as) mn. tt. farkat-t v. —át, tb. —ak. Aminek farka van. Farkas majom. Átv. irt. Farkas csillag.

FARKAS, (2), (far-k-as) fa. tt. farkai-t, tb. —ok.

1) Ismeretes rabló állat, mely az ebek nemé- hez tartozik, erdőkben s bozótokban lakik, s a házi szelíd állatokban, kivált a juhokban nagy pusztításokat tesz. (Canis lupus). Erdei farkas, nádi farkas. Ordas, fehér farkas. Nagy f árkot. Vén f árkai. Nem könnyen ejted meg a vén farkast. (Km.) Éhes farkasnak élesebb a körme. (Km.) Alázatos, mint verembe esett farkas. (Km.) Farkasnak mondják : Mi atyánk, ott feleli : bárányláb. (Km.) Farkasnak berket mutatta. Farkast emlegetnek, kert alatt kullog. (Km.) Nem bírnák f árkaira a bárányt. (Km.).

2) Átv. ért az alsó részeknek feltörése, kisebesedett, megpárlása. Farkast kapni a lovaglástól, sok gyalogolástol, nagy forróságtól.

Szanszkrit nyelven : varka-n v. vrka-n, vark gyöktől, melylyel rokon a latin voro, német würgen ; (a magyarban is megvan mar ige rokon értelemben, honnan mardos, marakodik).

A szanszkrit után alakultak a szláv vOc, voUe, vlüku. A külföldi nyelvészek ide számítják a latin vtOpet-t is. Úgy látszik csak a törzs maradt meg a török búr, jakut börö, cseremisz pUre szókban.

FARKAS, (3), férfi kn. Most ám. WoÜgangus. Bethlen Farkat. A farkai nagy ereje vagy bátorsá- gánál fogva vétetett fel emberi nevezetül, mint araion (leo) is. Már legrégibb okleveleinkben előfordul: Forkot v. Porcot (1082, 1162, 1181.), Forkat v. Porcot (11SB, 1208, 1211, 1214, 1222.), Farkat v. Porcát (1188, 1299. Jeroey).

Nos, a SZARVAS-ról még többet olvashatunk... mert az igen alapos, körültekintő szerzőpáros elemzi, leírja a SZARV, a SZARU szavakat is....

:))

[link]

SZARV, (szar-v) fn. tt. szarv-at, harm. szr. —a. Kétségtelen, hogy szarv és szaru szók valamint elemeiknél, úgy eredeti jelentéseiknél fogva is azonosak, mindazáltal az általánosabb szokás némi kü­ lönbséget tesz a kettő között.

Ugyanis I, szarv

1) széles ért. sudaras, majd hosszabb, majd rövidebb kinövések némely állatok fején, milyenek több négylábúak , halak, rovarok, csigák ilyetén kinövései. Csigabiga öltsd ki szarvad. (Gyermekjáték).

2) Külö­ nösen több emlős állat fejéből kisarjadzó, kemény, hegyes, majd egyenes, majd kajla, kacskaringós stb. kinövések, azoknak egyszersmind fegyverül szolgálók, mint az ökrök, kecskék, zergék stb. szarvai. Öszvetéve : ökörszarv, bikaszarv, tehénszarv, kosszarv, kecs~ keszarv stb. Az úgy nevezett szarvasok neméhez tartozóknál a szarvak nem oly egyszerűek, hanem ágasabbak, mint másoknál. Kurta, sudár, suta, csira, kajla, csákó, villás szarvak. Czimeres szarvak, a legsudarasabbak. Csonka, lefűrészelt, gombos szarvak. Tekergódzö, kacskaringós, ágasbogos szarvak. Szarvakkal öklelödznek, szúrnak, böknek a szilaj ökrök, tinók. A bőszült bika szarvaival szórja a port, felhányja a szénarendeket. Ökröt szarvánál, embert szavánál szokták fogni. (Km.). Mennyiben a szarvak a támadó és véderő jellegei, s mint olyanok fegyverül szolgálnak, innen némely képes kifejezésekre adtak alkalmat. Szarva nő am. unja magát. Szarvai nőttek, megnőttek, bántó, elbizott hatalomra kapott. Szarvait letörték, leütötték, hatalmát megalázták, elvették. Szarvakat kapott, vagy visel, oly férjről mondják, ki magát neje által hűtlenül megcsalatni engedi, mely értelemben a basonlati viszony az ökör vagy juh butaságára, és türelmére látszik vonatkozni.

3) Átv. több tárgyneve, melyek némileg az állati szarvakhoz hasonlók. Ágas szarvai. Eke szarva. Kazal szarvai. Szekérrákáskor a szénából, szalmából szarvakat csinálni, vetni. Hold szarva, midőn újulóban vagy fogyóban van. Tréfás értelmű ezen mondatban : letörte a macska szarvát azaz valamely kis csínyt követett el, mit rendesen gyermekekről mondanak.

II.)szarunak nevezik a szarvakból készült némi müveket, szereket, edényeket. A régiek szarukból ittak. Lőporos szaru. A fuvószerül használt szarut pedig szokottabban kilrt-nek nevezik, pl. tábori kürt, vadászkürt, néha pedig tülök v. tülk a neve, pl. a csordások kürtjéé, továbbá a kaszások tülke, melyben a kaszakövet hordják. Néha a szarufát is nevezik egyszerűen szarunak, kivált összetételekben pl. szarutalp. V. ö. SZARU. Alapértelemre azon szók osztályába tartozik, melyek gyökében r az alaphaDg, s valami magasat, emelkedettet, kinövőt jelentenek, mint az állatokban e magas részeket jelentök is : orj, marj v. morj, tárj, taré, tarkó; s közelebbi törzsének szár tekinthető ; v. ö. SZÁR, (1). Egyeznek vele a persa szuru (cornu animalis és poculum, serleg), továbbá : szintén a persa szaru, szarui, szarun, a hellén xéoug, latin cornu, (honnan Varró szerént) cervus, német Horn, góth haurn, melyeket Bopp P. a szanszkrit szirasz (= fej), szóval rokonit, magában a szanszkritban is eléjön szarnisz v. carnisz és szarngan (cornu), szárnga ^corneus), ide tartoznak továbbá az arab karn, persa kom, héber keren, karná, török zurna v. szúrna (Horn, Instrument). A finn családhoz tartozó nyelvekben: sarve, sura, csorve. V. ö. R, gyökhang. 6 8 *

SZARVAS, (1), (szar-v-as) mn. tt. szarvas-t v. —at, tb. —ak. Aminek szarvai vannak, akár tulajdon, akár átv. értelemben véve.

A hasított körmű emlősök némely nemei szarvasak. Szarvas halak, bogarak. A szarvasok szarvasak. Atv. erkölcsi ért. am. a maga nemében igen sértő, fölötte nagy, kitűnő. Szarvas bűn, vétek. Szarvas bűnt követett el. Ez szarvas hiba. Több öszvetételekben használtatik, mint szarvasbogár, szarvasfű, szarvasgomba stb.

SZARVAS, (2), (szar-v-as) fn. tt. szarvas-t, tb. — ok, harm. szr. —a.

1) Négylábú emlős állat a hasított körműek rendéből. Termetre a tehénnél valamivel magasabb és karcsúbb, de nem oly hosszú. Némelyek szerént máskép : fövad (Hochwild, Edelwild), minden egyéb vadtól megkülönböztetőleg, mint az erdők fejedelme. Erdőkben lakik, szőre vörhenyeg, fején ágasbogos szarvakat visel, melyeket szabatosan agancs-n&k neveznek, s alig látszó kis farka van ; mohával, fakéreggel, fűvel, makkal s vad gyü­ mölcscsel él. A nőstényt tehénnek, szarvastehénnek, helyesebben sutavadnak hívják, mert a nősténynek nincsen szarva v. agancsa, a himet himszarvasnak vagy szarvasbikának vagy csak szarvasnak szokás nevezni. Némely vadászok és vadhúsárusok nyelvén : vörösvad vagy rőtvad, azonban e név alatt szabatosabban nemcsak a szarvast, hanem a dámvadat, őzt és zergét is értik, külÖnböztetésül a feketevad-töl, azaz, vaddisznótól. A szarvas évenként elhányja szarvait (agancsait) s új nő helyettök. A szarvas derék testének külső részei következők: 1) vállap v. lapoczka (Blatt),2) vállmögött vagy vállmög (Hinter's Blatt),3) heveder (Mittenleib),4) remek (Ziemer),5) homor v. homorlövet (Hohlschusz),6) bél v. béllövet (Waidwundschusz),7) czopák (Schlegel). — Szarvasokra menni, vadászni. Szarvast lőni, elejteni. Nehéz helytt van a szarvas az erdőben, és az irás a káptalanban. (Km.). Ezen állat, mint láttuk, nevét kitünőleg ágasbogos szarvazatától kapta. V. ö. SZARVASAGANCS.

2) Átv. ért. szarvhoz, vagyis kürthöz hasonló alakú sütemény. Vajas, tejes, tojásos, köményes, ánizsos szarvas. Mákos, diós szarvas. 3) Borsod, Heves, Szabolcs megyében s több tiszai vidékeken ganéjdomb, melynek magasabb részén széltől két csúcsot raknak B ezek fölfelé úgy állanak mintha szarvak