Reklámokban gyakran elhangzik ez a kifejezés, hogy "brutális áron kapható…. " Ti hogyan értelmezitek ezt a szerintem balul megfogalmazott szlogent?

Kedves Bringa Manó!

A nyelvünk gazdagságát, választékosságát - szerintem - őriznünk kell. Vagy kellene... A másodiknak megadott ugrócím alatt található válaszban is ez áll: választékos beszédben nem keverjük össze a bánatot okozni - örömöt szerezni kifejezések igéit.

Ami a szép napot/jó napot illeti....A magyar nyelvben e két jelzős szerkezet sem jelenti ugyanazt. (Ha pl. azt kívánnám valakinek, legyen szép feleséged, akkor még (nagyon) nem biztos, hogy jót is kívántam neki....)

Én sem használom, és nagyon rosszul érzem magamat, amikor 'csak' szép napot kívánnak nekem.

Kedves BringaManó!

Kifejtem jobban (nem szebben) a különbségeket.

Örömöt SZERzünk valakinek, mert SZERetjük, és szándékunkban áll ezt tenni. A SZERzéshez többnyire szándékos, értéket létrehozó, hasznos, kellemes tevékenység társul: munkát, pénzt, (feleséget), szállást, nevet, dicsőséget, betevőre való, oklevelet, érvényt, verset stb. szerezni.

Nem véletlenül lett ÖRÖMSZERZÉS az összetett szó és nem az örömokozás, így éreztük helyesnek. Lehet, hogy a hangrendi illeszkedés igénye is ide vezetett. Nem pedig azért, mert néha SZERszám is kell hozzá :-)

Az OKOZÁS-hoz többnyire (sokszor nem szándékos) rossz, kellemetlen esemény, cselekedet társul: bajt, halált, kárt, fejfájást stb. okoz. Ha valakit okolunk, azt a bűne, hibája okán tesszük.

Nem helyes tehát nyelvi babonának nevezni ezt a különbségtételt, hiszen évezredes nyelvérzék alakította ki, nem pedig az utóbbi 60 év igénytelensége, vagy sokszor szabályokat szándékosan kigyomláló szabadossága, nyegle új-keresése.

JÓ vagy SZÉP napot!

A hagyományon (és a vallás szülte szokásokon) szeretünk túllépni, elhagytuk az „Adjon (az) Isten jó napot!” gyönyörű köszönést. Az átkosban kimaradt az Isten, az adjon szó így értelmetlenné vált, lett helyette a kívánok, és megmaradt a jó napot.

Miért több a JÓ a SZÉPnél? Mert a SZÉPség mulandó! Mert a SZÉP sokszor csak látszólagos! A JÓban viszont benne van a szép is, az értékes is és amiket írtál: tartalmas, hasznos, élvezetes, örömteli, tökéletes is. A SZÉP többnyire (ezt a többnyire szót használom, mert kivételek mindig vannak) érzékszerveinkkel érzékelhető, a jó pedig az eszünkkel és a szívünkkel is. A SZÉP-et átvitt értelemben is inkább a látszólagosra mondjuk.

Ami szép, nem biztos, hogy elég jó is: kép, festmény, szobor, vers, szó, zene, könyv, ruha, bútor, fog, kéz, fej, lélek, tett, barát, feleség, anya, idő stb.

Ha szép napot köszön is valaki, este – ha úgy alakul – mégis azt fogom mondani: Ma jó napom volt. És ez több, mint egy szép nap.

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” (Kazinczy)

A Köszönöm szépen! a Danke schön! fordítása, amely kiszorította a Nagyon (vagy hálásan vagy alázatosan) köszönöm-öt, vagy az Isten fizesse meg-et.

Ezt írtad: "a viszlát-ban a nyelvérzék már ugyanúgy nem érzi a viszontlátás szót, mint az iszonyú jóban az iszonyatot."

Ez bizony baj. Akinek a nyelvérzéke ennyire idomul az igénytelen, szenvelgő, kényeskedő médianyelvhez, az rövidesen a BRUTÁLISt is dicsérő jelzőnek fogja érteni. Így jött be az egyszerű IGEN és a fokozó NAGYON v. TELJESEN (IS) IGAZ válasz helyett az ABSZOLÚT.

Ez a XXI. századi fennhéjázósság, hogy minden úgy jó, ahogy kialakul, ahogy mi csináljuk, hogy hagyni kell, a nyelv magától fejlődik, „gazdagodik” még a beáramló és sokszor helytelenül használt idegen szavakkal is stb. fog vezetni ahhoz a korábban már megélt, siralmas nyelvi állapothoz, ami nyelvújító elődeinket annak idején tettre sarkallta.

#11:

jaja, az ugrócímes!... :-)

"Nyelvünk gazdagságának", gazdagodásának sajnos nem barátai, akik furton furt irtani szeretnék az új szavakat, kifejezéseket (pl. szép napot, link).

Ami választékos, az nem a nyelv, hanem egy-egy nyelvhasználat (helyzetek, szövegek, emberek stílusa stb.). Az "ugrócímen" olvasható tanács is ezt mutatja: "A mai választékos nyelvhasználatban kialakult bizonyos fokú megoszlás: örömet szerez, de bánatot okoz." Ám az ember nem mindig ír – és pláne nem mindig beszél – választékosan. És ez nem baj.

Azt nagyon sajnálom, hogy ha valaki jót kíván neked (a szép nap is jó), akkor amiatt te rosszul érzed magad. Őszinte részvétem, és kívánom, hogy elmúljon egyszer ez a kellemetlen hozzáállásod a dolgokhoz. (Elsősorban magadnak kellemetlen.) – Tartok tőle, hogy ez csak rajtad áll.

Én azt gondolom, hogy aki szép napot kíván, tudatosan lecserélve a jónapot-ot, az ezt azzal a szándékkal teszi, hogy egy régi, megfakult kifejezést egy kicsit felfrissítsen. (Most mindegy, hogy a te szemedben is megfakult-e, ő így érzi. Ő 25 évesen bemegy a boltba, és neki az már olyan ódivatú lenne, furán hatna, ha azt mondaná, hogy jónapot vagy jó napot kívánok. Ő szeretne valami fiatalosabb, őszintébben ható dolgot mondani, valami olyat, ami a semleges jónapot helyett, vidámabb, napsütésesebb. – Legalábbis én így képzelem. Az én szememben ez abszolút pozitív szándék, és ráadásul nincs is azzal semmi bajom, ha szép napot kíván nekem, abban számomra nincs semmi "csak", és nem is sikerült még senkinek elmagyaráznia, hogy mitől lenne az. (Ne adjátok föl! – de pl. az, hogy szép feleség vagy jó feleség... hát az eléggé vakvágány, nem sok köze van a témához.)

Őszintén szólva nem is értem: komoly az, hogy még a beszélő jó szándékát is kétségbe vonod? Vagy nálad egy jókívánságnál kevésbé számít a közlő szándéka, és az a lényeg, hogy nálad a szép nap, az sokal kevesebb mint a jó nap, és ezért rosszul érzed magad, ha szép napot kívánnak? Nem akarom elhinni... De sajnos kénytelen vagyok. Tényleg nagyon sajnálom az ilyen embereket, és a legrosszabb, hogy nem tudok rajtuk segíteni. (Még jót kívánni sem merek nekik, mert hátha az rossz – vagy legalábbis nem annyira jó, amint amennyire ők jót szeretnének kívánnának saját maguknak...)

#12

Köszönöm. Sok dologgal nem értek egyet, egy (nagy) részének a cáfolásához kevés lennék, más részekre meg most egyszerűen nem szánok most időt – de azért ennek így már sokkal több értelme volt. :-)

(Egyébként én nem vagyok választékosságellenes (sőt), és örömszerzéspárti is vagyok. :-) Amivel gond van, az az, amikor valaki "túltolja a biciklit" – hogy az aktuálpolitikát idézzem :-) –: pl. rosszul érzi magát, és rossz néven veszi, ha szép napot kívánnak; pl. a választékos beszéden kívül minden mást megvetendőnek tart; pl. azt gondolja, hogy az évezredes nyelvérzék szent dolog, és pozitív folyamatokban bővelkedett, míg az elmúlt 60 év csak a nyelvi igénytelenség mocskát zúdította ránk; pl. nem veszi észre, hogy miközben az idegen szavak beáramlását (és sokszor helytelen használatát) szidja, meglévő kifejezések megújulását/lecserélését ítéli el, ragozások megszűnését/átalakulását kárhoztatja, aközben millió hasonló folyamatnak köszönhetően alakult ki az a gyönyörű nyelv, amelyet gyermekkorában magába szívott, és őrizni, védeni próbál. Az egy egészséges törekvés, hogy az ember megpróbálja őrizni a saját anyanyelvét (annak azt az állapotát, nyelvváltozatát, amelyet gyermekkorában tanult, és a könyvekből is magába szívott), de ennek megvannak a megfelelő terepei (pl. a saját gyermekének tanítása, más gyermekek tanítása, saját írásokban és beszédben szabatosságra és választákosságra törekvés stb.), és vannak olyan módszerek is, amelyek nem vezetnek célra, nem megfelelőek: pl. ha igénytelennek, primitívnek, sudribunkónak bélyegzünk meg olyanokat, akik a saját nyelvüket használják, pl. ha saját magunkat idegesítjük, rosszul érezzük, áldozatnak érezzük amiatt, mert valaki éppen "nyelvújít". (Apropó: a nyelvújítás pozitív cselekedet volt?) És vajon nem éppen az-e a fennhéjjázás, amikor azt gondoljuk és mondjuk, hogy "minden úgy jó, ahogy én csinálom, ahogy én tudom, ahogy én tanultam, és aki nem így tesz, az igénytelen, behódoló, szabados, nyegle..." Az persze enyhítő körülmény, ha valamit megindokolsz, pl. a szerzés/okozás levezetése egész jó volt... :-)

Kedves Manó!

Ne aggódjál már ennyire miattam! :)

Egyszerűen édeskésnek tartom a 'szép napot' kívánást.

Valószínűleg a nyelvérzékemmel van baj. :)

Örülök, hogy itt előttem valaki részletesen kifejtette azt, mi a különbség a SZÉP és a JÓ között.

Végtelenül örülnék, ha e két jelző kicserélésének gátat szabna valami, mert mi lesz, ha a 'jó étvágyat' helyett divatba jön a 'szép étvágyat' kívánás, a de 'jó ízű' ez az étel helyett a de 'szép ízű' ez az ételt mondaná ki valamelyik celeb egy főzőműsorban, és a Jóistenhez való fohászkodásunk helyett, mert az már ollllllyan ódivatú, a Szépistenhez fohászkodnának.

Kedves Manó!

Mi a bajod az 'ugrócím' használatával?

Pontosabban, van vele valami bajod?

Írhattam volna kapcsolócímet is...

Bocs, Manó, de még valamit!

A beszéd az nem egyenlő a nyelvhasználattal?

A választékos beszéd az nem egyenlő a választékos nyelvhasználattal?

Bocs, hogy így kivesézlek, de az ötlet/gyakorlat Tőled származik.. :))

További jó (vagy inkább szép???) bringázást kívánok Neked! :)

a szép étvágyat stb. megint teljesen rossz példák: a nap igenis természetes módon tud lenni szép. és az jó, ha szép. :-)

nincs minek gátat szabni.

igen, emlékszem a kapcsolócímre is, hihi, az is jó volt, nice try. és még mennyi minden lehetne...

[link]

de egyelőre úgy tűnik, hogy link.

félreértés ne essék, semmi kifogásom az ugrócím-ezés ellen, ha ez ennyire szívügyed, akkor csak nyugodtan. én pl. a mondatközi kérdőjelekkel vagyok így, mindenki csinálhatja a saját forradalmát.

nem egyenlők, a beszéd csak egy része – de ez mindegy is, mert nem erről van szó, szerintem félreértettél: én arra reagáltam, hogy "nyelvünk gazdagságát, választékosságát...". erre írtam, hogy a nyelv nem választékos – a beszéd, az írás (a nyelvhasználat) lehet az.

általában tényleg nagyon drágát jelent a "brutális ár":

[link]

de ahogy görgetek lefelé, egyszer csak nini:

"iPad mini tokok brutális áron! Amíg a készlet tart!"

[link]

"Eladó Januári Kiárusítás Uj Felültöltös Mosogépek Brutális Áron: Eladó Uj 3Év Garanciával! Bolti ÁR Feléért!"

[link]

apróhirdetés: "Teljesen ÚJ ÉS BONTATLAN!BRUTÁLIS ÁRON ELADÓ!!!"

[link]

...

egyelőre kétségtelenül eltévelyedésnek tűnik, de azért ez már egy előjel...